Külföldi Hírek, 1956. október 1-5.
1956-10-01 [0533]
is. JJ» Kiaaas iyoo, u&u^uur JL« j/I ^ ~j * y Togliatti beszedő az Olasz Kommunista Párt Központi Bizottságának ülésén 61. Tp 2-28 Vö/Hb/b di Róna, 1956, október 1. /TASzSz/ Palmiro Togliatti, az Olasz Kommunista Párt főtitkára, a párt központi bizottságának ülésén beszédet mondott és ebben összegezte a párt VIII. kongresszusával kapcsolatos előkészületekre vonatkozó vita erectaényét és el Gra ezte Olaszország belpolitikai helyzetét. Toglia&l a többi között hangsúlyozta, hogy "az olasz nagy burzsoázia és az ennek akaratát kifejezésre juttató Keresztény Demokrata Párt vozotői végre akarják hajtani torvüket, amelynek célja, hogy minimálissá zsugorítsák, sőt egyes területeken teljesen megszüntessék azokat a demokratikus, alkotmányban biztosított szabadságjogokat, omeilyekot a nép a fasizmus megbuktatása után vívott ki. A erosztény Don okrata Párt hivei között azonban nagy dolgozó tömogok is vannak - mondotta Togliatti és ezeknek az érddkei ollo-iksznek a monopoltó'ke érdekeivel. Ezaz ellentét; nem állhat fenn sokáig, ezt az ellentétet nom lohet elfojtani, sora eltitkolni" <•, \ Az ország belső helyzetéről szólva, Togliatti, megállapította, hogy Olaszországban egész sor kérdés megérett a megoldásra. Ezek a kérdések a gazdasági és politikai fejlődés folyamán mindjobban kiéleződnek* n E kérdések közé tartozik - mondotta Togliatti - a munkának és a hatalmas munkástömogek életszínvonalának igen komoly problémája. Ilyen kérdés a föld-kérdés, amely egyre élesebbé válik, •• Növekszik a munkanélküliség, az a veszély fenyeget, hogy a munkanélküliek tábora ujabb dolgozó tömegekkel növekszik, mert a nagyvárosokban és falvakban olyan folyamatoknak vagyunk tanúi, amelyek következtében a munkaerő egy része fölöslegessé válií"- A dolgozók, a városi ás falusi tömegek életszínvonala nem omelkodő, hanem hanyatló tendenciát mutat. Ilyen körülmények között mindinkább előtérbe korülnek ogyes alapvető problémák, amelyekre mi mint programunk és politikai irányvonalunk fő elemeire mutattunk rá. A szabadságért való harc mindenekelőtt harc a demoto? atikus és szakszervezeti szabadságok elismeréséért, a munkások emberi méltóságának az ipari vállalatokban való tiszteletben tartásáért, a strukturális reformokért. Ez az utóbbi harc elsősorban az általános földreformra vonatkozó követelésekben jut kifejezésre. Ez a helyzet azt eredményezte, hogy ne girtiraLt. a törekvés a változásra, a kivezető ut keresésére, ujabb kezdeményezésekre, amelyeknek er-ecményeként megváltoznék az eddigi politikai irányvonal. /Folyt, köv,/ -T]
