Külföldi Hírek, 1956. március 21-25.
1956-03-23 [0517]
/Walter Lippmann az .. .1. folyt. / Tp Vö/s/Sl Mi Vár A katonai zsákutca erősen kihat az egész katonai segélynyújtási rendszerre, amely természetesen túlsúlyban van programunkban. Azokban az országokban, amelyek nem rendelkeznek atomfegyverrel és védelmi vagy megtorló eszközökkel az atomfegyverekkel szemben, mindinkább csökken az érdeklődés a oatonai védelem iránt. Szemiuel látható ez Németországban, Franciaországban es Japánban és jelek mutatkoznak e rre már Nagy-Britanniában is". Miután megjelentek a "katonai semlegességi irányzat" különböző formái, - folytatja Lippmann - szinte kétségtelennek látszik, hogy "csökkenteni kellene azt a hangsúlyt, amelyet a katonai segélynyújtásra helyezünk. A külföldi segélyprogram, amelyet a kormány a kongresszus elé terjesztett, nem mutatja azonban, hogy csökkent volna ez a hangsúly". "Minthogy a Szovjetunió nemzetközi téren gazdasági erővé vált, - folytatja Lippmann - ez a körülmény nagy változtatásokat tesz szükségessé a külföldi államoknak nyújtott segéllyel kapcsolatos elgondolásainkban. Eddig ugy vélekedtünk, hogy ezzel a segéllyel alapvető módon elősegitjük szövetségeseink erőinek gyarapodását, megfelelő eszköznek tartottuk az infláció és a gazdasági csőd elhárítására, amelyet különben a kommunisták kihasználhatnának. Általánosságbon ez az elgondolás még mindig érvényes azokban az országokban, amelyek teljesen az Egyesült Államoktól függnek: Dél-Koreában, Formóza szigetén és Dél-Vietnamban. mdiábon, a többi délázsiai országban, a Közép-Keleten és Eszok-Afrikában azonban teljesen más a helyzet. E területek országai nem függnek tőlünk, mert más szállítójuk van, akitől tőkéje vakot és technikai segítséget kaphatnak. A Szovjetunió versenytárssá vált: ez« lorunk egyik legnagyobb történelmi jelensége. Ez az esemény gyökeresen megváltoztatja az Egyesült Államoknak és európai szövetségeseinek helyzetét és hatalmas mértékben megnöveli azoknak a népeknek erejét, amelyek valaha az „urópai birodalmak alkotó részei voltai;. Külföldi segélynyújtási politikánkban, sőt lényegében egész külpolitikánkban alkalmazkodunk kellene ahhoz a helyzethez, amelyr v- Senki s-m számított, amikor mintegy nyolc évvel ezelőtt kidolgozták a háború utáni-külföldi•segélyprogramot. A Nyugat elleni lázadást, amely most érett meg,, ma egy nagy ha tol om, a Szovjetunió támo 0 atjo. Nekünk az a faladatunk, hogy külföldi segélyprogramunkat ez.khez a versenyfeltételekhez alkalmazzuk. Ez a többi között azt jelenti, hogy segítségünket nem köthetjük katonai és politikai feltételekhez". MTI/ - . - -Tk
