Külföldi Hírek - SZKP XX. kongresszusa, 1956. február 19-21.

1956-02-19 [0513]_20kongr

/Szurkov felszólalása....7.folyt, / Tp KG/Sp/i^ H«f Vár Kor 8.cs,folyt, hogy őszinte szivvel beszélhessenek a hallgatók, az olvasó^ páratlan nagy és sokrétű közösségével - a kommunizmus építőivel. És ugy gondolom, nem volt igaza G-afurov elvtársnak, aki tegnap a vita hevében azt a súlyos vádat vágta az irodalmárok szemébe, hogy nem viszonozzák a nép szeretetét, A szovjet irodalom legjobb müveivel, a Nagy Honvédő Háborúban kétszázötven Író kiontott vérével bizonyította be hűségét a szocialista haza, mély fiúi szeretetét népünk iránt, /Taps/, 9*es. Tizennégy hónappal ezelőtt erről a szószékről hangzottak el a központi bizottság üdvözletének szavai: "A szovjet írók kötelessége megteremteni az igaz művészetet, a nagy gondolatok és érzések művészetét, amely a maga teljességében tárja fel a szovjet emberek gazdag lelkivilágát, a maga szettéphetetlen egységében testesiti meg hősei alakjában munkájuk, társadalmi ós magánéletük sokrétűségét". Emlékezetűnkben szentül őrizzük ezeket a szavakat és minden eleven érzésű, gondolkodású szovjet író számára a cselekvés vezérfonalának tartjuk. Látjuk és ismerjük az irodalom fejlődését fékező sok hibát, A párt és központi bizottsága segítségével közös erővel szüntetjük meg ezeket a«hibákat és soknemzetiségű irodalmunkat méltóvá tesszük a kommunizmust hősiesen épitő néphez. Engedjék meg, hogy a kommunista építés hadseregének élcsapata előtt valamennyiünk - a szovjet írók és egyenkint mindegyikünk - nevében .felolvassam Majakovszkij szavait: A társam, aki épít, seper / a sárban Í

láz veri köznapon, / éjen. Hazámat élteted, mert már hazám van., s ami lesz /TaW /tol/ háromszögeljen.