Külföldi-Belföldi Hírek, 1949. december/2

1949-12-15 [0123]

/Beiktatták Péter János református tisztántuli püspököt/ folyt, Kir % NA/NA^S O Mé Ili - A nagy történelmi változások idején hangzott prófétai beszéd mindig segítette lebontani t lobontondókat és viszont épitoni az ópitendokot, A föladatát hivon vállaló egyház sogit lebontani azt, ami folott eljárt az idő, amit mogitélt az egyházban hangzó ige és Ugyanakkor sogit épitoni, plántálni, az ujat a kívánatosabbat, Részlotoson foglalkozott Péter János azokkal a kérdősokkol, amelyek az állam és egyház különválasztásából erednek, ízzel kapcsolatban többi között a következőket mondotta: - Amikor népköztársaságunk alkotmányába foglalta az egyház és az állam különválasztását" akkor olyan követelmény megvalósítását tette törvénnyé, amelyet az egyháznak nemcsak helyeselnie kell, hanem megvalósításában önként közre is kell működnie, sőt amelyet az egyháznak magának kellett volna javasolnia, .Emlékezz" ünk arra, hogy egyházunk néhány tiszta gondokodásu vezetője az elmúlt évtizedek alatt sokszor kifojezte ugyan ezt az elvet, do nem olég orodményoson* A második világháború előtti évtizedekben önmaguknak so] belső romlást okozva ugy vélték a protestáns egyházak szabadságukat biztosítani, hogy másod, vagy harmadosztályú államvallássá igyekeztek lenni, s kétes értékű közéleti pozíciók elnyerése kedvéért valtak hűtlenné igazi feladatukhoz és a néphoz. Az igazán öntudatos egyház örül tehát annak, hogy az egyház és állam különválasztásával zavartalanabbul törekedhet minden erejével arra, hogy igazán egyházzá legyen. - Ez a különválásztás nom érinti a református egyház és a kormányzat között létrejött egyezmény érvényét. Egyezményünk már önnek a kormányzati programiénak az előrelátásodban jött létre, tehát mind a kormányzat, mind a református egyház fenntartja egymás felé az egyezménybon kifejezjtt Ígéreteit, - Az állam és egyház különválasztása után is a magyar református egyház természetesen vált oz lati anul hivatásába, tartozónak ismeri és vallja népköztársas águnk életének, a magyar nép legigazibb javának munkál ás át és hűséges egyházi szolgálatát. Minden mulasztás•t, amelyet e tekintetben elkövet, ugy tekint, mint saját lényegéhez való hűtlenséget, /folyt.köv,/ |^