Külföldi-Belföldi Hírek, 1949. október/1

1949-10-01 [0118]

/Révai József beszéd.;... 1. folyt/Népm. i Sic Bn Nos, az a világ, ami b ott a'Nyugaton tanult ak.mfS látni ás ábrázolni, non a mai világ többé, nem a mi világunk, nem a magyar nép világai idegen világ, amihez nincs többé közünk. A mi festőink n.:,a^zcú. válnak mqg ettől a világ tői,sőt van köztük olyan, aki azzal vádol bennünket, hogy a művésze tndfc való há tatkor dl t is t kívánjuk telük, pedig mi csak az impresszionizmussal vald szakítást, a formalizmussal valő szakítást, a tartalom nélküli és formarombold, dekadens polgári művészettel vald szakítást kívánjuk telük ás odafordulást a mai valóság, népünk mai élete felé. A mi követelésünk a magyar kultúra munkásai* nem űtolT só sorban festőink- felé: hogy tanuljanak a szovjet kultúrától hogy immár ne Parisra, hanem Moszkvára vessék vigyázd szemüket, tulajdonképpen azt jelenti} tanuld meg. a szovjet kultúrától, a szovjet művészettől, hogyan ke 11 a m- gyar dolgozd nép számát, a alkotni, hogyan kell a magyar dolgozó nep életét és harcai t ábrázolni, hogyan k 11 a ma*»»MJ; dolgozd n-épnek segitani harcainak megvívásában és uj éleidnek megépítésében. A festészetre is áll, ami áll az irodalomra ós minden • . • • művészetre

4

, n^m. lehet öncélú, nem lehet csak Önmagáért, nem szólna t csak kiváltságos aknák, a kultúra inyenöfeinek,' nem szakadhat el a néptől, a társadalomtol.'Az irodalomra nézve, legalább elvben - már a legtöbben elismerik, hogy a nép élf tét és harcait kell tükröznie és csak az ilyen irodalom felelhet meg nagy, embernevelő hivatásának. Miért volnának más törvények érvényesek a képzőművész étben, a f es tésza tben? Miért kell az irodalomnak alsősojrbgn^gsz^ f^gl, tajjalme^.^. lsnnj. és miért nem 1CF.11 a képnek Is? Ml azlTgonduljuk, kell. Négy festészet nem elsősorban a sziná^n, a kompoziolón, a formai mozzanatokon múlik - perszt feá-éft is - hanem elsősorban az eszmei tartalmon múlik. A festőnek is korát, népét, hazáját kell ábrázolnia, ha maradandót akar elkötni. A szovjet festészetnek ez a kiállítása elsősorban ezekre az igazságokra figyelmeztet bennünket, figyelmezteti a magyar képzőművészeket, a magyar festőket: kötelességükre és hivatásukra saját dolgozd magyar' népük, saját uj magyar hazájuk iránt, "Én magam korántsem vagyok szakember a képzőnüvész«.~ tek terén és nem vindikálom magamnak a jogot, hogy oktassam, még' kevésb é, hogy kioktassam a magyar képzőművészeket olyan dolgokra, amiket ők jobban tudnak nálta. Ennek a szovjet f?síészéti kiállításnak teljes művészi értékelése sem Ihat az én feladatom. *' /Folyt, köv./ Lt