Külföldi-Belföldi Hírek, 1949. szeptember/2

1949-09-25 [0117]

"Hadseregünk köaétty aoélokle.. ./l. folyt,/ Ff/SH/b xé - Legyen ez a saászlé annak az eltéphetetlen szilárd kapocsnak aa negtasteiitőja, amely a mi néphadseregünkét, a magyar nép, a' munkásosztály fialt dolgozd népünkhöz, győzelmeink szervezőjéhez, nagy Pártunkhoz ás az egész magyar nép szeretett vezéréhez t lakosi el'vtárshoa fűzi. Sohase' felejtsétek el, hogy ezt a zászlót azok a tatabányai dolgozók, bányászok adják. aldLk az újjáépítés idején, a széncsata idején élenjártak és a jövőben is élen akarnak járni a termeié eben, - A ti őrhelyeiteken az a feladat hárul rátok, hogy éberen őrködjetek szabadságunk, függetlenségünk> békés épitőmunkánk felett. Mi pedig fogadjuk, hogy a termelés frentján munkánk megjavitásávai

f a termolékenység állandó oaolósévol f sorainkban, aa éberség, a szocialista hazaszeretet és áldozatkészség aégf okozó tt ab b elmélyítésével, bcosülettel tcljesitoni fogjuk kötc-lcsségoinket a mi államunk, a magyar nép állama iránt, - fejezte be nagy tapssal ájhgadott beszédét Bárdi Imre, Ismét kürtszó hangzik, A zászlóátvevők kilépnek a sorból és a munkásosztály fiai átveszik a zászlót a munkásosztály képviselőitől, Pénzos Gyuláné tatabánya: !*.'£••• ás, zásaló anya, szalagos babérkoszorút helyez el a zásElőiiú.,..' s

2

után Farkas Mihály honvédelmi miniszter nevében ííógrádi Sándor altábornagy, majd Ilévay Kálmán vezérőrnagy, Soóg Sándor, aa iáDP Esztergom-Komárom-negyei titkára, Bognár Imre élmunkás a bányászok nevében, a helyi üaemek, •tüaogszervezetek képviselői tüaik fel szalagjaikat a zászlóra. Ezután - nagy taps közben - iíógrádi Sándor altábornagy , .a honvéddal miniszter helyettese mondotta el ünnepi beszedeti, /Nógrádi 3ánd»r beszédét előző kiadásainkban má» közöltük,/ A beszéd közben többször hangzott fel az éljen-' zés, a taps, A termelési harcokban élenjáró tatabányai bányászok viharosan éltették Sztálint, Rákasi Mátyást, Farkas Mihályt, a Szovjet Hadsereget és a Magyar ííéphexlserejét, A vezénylőtisst kardja a magasba lendül. Vezényszó harsan: "Eskühöz!" A tatabányai bányászoktól kapott zászlóra esküdtek föl néphadseregünk tagjai, hogy ha kell, életük árán is megvédik a hazat, dolgozó népünk eredményeit mindenféle támadás ellen. Az eskü szava nemesek fogadalom volt, dc egyben válasz is a liajkféle összoesküveknek és valamennyi cinkosainak, valass gazdáiknak, az imperialistáknak és aljas ' ' kiszolgálóiknak, Titoéknak, /Polyt.köV./jjL