Külföldi-Belföldi Hírek, 1949. július/2

1949-07-30 [0113]

/KorVitfi Há>tson és Darvas József beszedői, 9. folyt*,/ § ;, Ks /Horvát b Márton, 9, foly t,/ - Varinak nai Íróink közöttis, akik azt tartják, hogy a té~a násoörondtt, nort szerintük' minden tornába bele lőhet vinni forradalmi szemléletet. Ebben termeszctoson van egy szomornyi olvont igazság, do a fakorlát az, hogy mindon témába hajlandók belevinni a maguk "újnak" nevezett azcnlc letét - csak éppen a forradalmi témákba nem. Masszával: nai 6 lottink forrongó témáit messze kor ülik, mert hiányzik szerint ül: még a történelmi perspektíva, S mindezt száz ovvol Petőfi működése ufcáh« Petőfi korában is akadtok költök, akik a multat c^nckolték; de Potőfi székimondó egyszerűséggel ha lottr ab lóknak nevezte ezeket"Sirjóból felássátok - A holt idpt, - Hogy őt babérokért árulhassátok" -irja. Ha Petőfinek is ugy tellett volna a tóén történelmi távlata, mint némely mai költőnknek, akkor Potőfi versek nélkül halt volna meg és talán Monyra hárult volna, hogy valamikor 67 táján, immár q megfelelő távlattá 1 h-t a mögött, mogirja a szabadságharc költészetet, - Petőfi a nép ügyének elárulna ét látta' ebben a gyáva*és halottrablo kö Ítésze tbcn, to gnapo t semmié s otr e, gyakran'a mát, do lógsz ive sebben a holnapot irta mog: 'in téhod köszöntelek, To botog emberiségnek o rvosa, jövendői" így történt, hogy a "Talpra ma gy ar"-t non arany irta nog 67*ben, hanem Petőfi, még hozzá jéelőrc, három nappal nároius 15-e előtt, - Vannak olyan mai irék is, akik a politikától, Q p ár tigéryokt o*, az agit hóiétól féltik személyiségük és müvük intőéit as át és szinvonalat. - Ezek a mai politikaűllenes

H

költük azok, akik ismét rogpre.. báljuk ?

0

tőfi haroos politikai verseit lszoro.ini , Jé társaságba ko*rülnek: Windisohgratz-ool, Tiszával, Horthyval egy sorba. - Potőfi dicsőségnek tartotta a verssel való agitúlást, Utolsó kőt övének költészete lényegében népi agitáció, -/3e olyan agitáoiő, melyet ocn mló évszázadok, sem Petőfi progranj t öl az ellenséggel együttmegfutamodó irok ős kritikusok non tudnak kikezdeni, - Vannak na is Íróink, akik azt képzelik, hogy a mindennapok témái lerántjék okot o "naturalizmus mocsarába", így ir orrol Petőfi: "Azt gondoljátok: a - költés szekér, Moly ballag széles országutakon?' Sas a költés; hol non járt senki som, 0 arra indul fennen, szabadon," - A sasok - ha vannak mai költőink között sasok - arra használják időnkint szárnyukat, hogy élot0nkvalóságáb

o

l k iröppnjonck, A mai élet hosköltoményolt nem költőink, hanom/p2olitikusaink és népűnk irják - tettelkkol, /Bolyt, köv./ [Magyar Or«

7

á

n

..l