Külföldi-Belföldi Hírek, 1949. június/2

1949-06-18 [0111]

§ Ma/ÍStt tc ^rvas-beszóa folyt*/ Én magam is jártam a Szovjetunióban a megórostéra valamit abból a roppant, legyurhotétlen erőből, amit a'szór* jot haza, a felszabadult népek nagy hezája jelent. A leningrádi "Védelmi Múzeumban' láttam a közel ezernapos ostrom megrendítő' dokumentumait. Láttam azt a fakérogből sütött kenyeret, aoolyből • hosszu-hosszu hónapokon keresztül osak néhány deka jutott,a körülzárt város népének. Láttán a szinte olkópzolhototlon háborús szonvodés mogronditő gyüjtoményét, — a hidegtől, éhségtől,bombáktól és srapnolloktől olpusztult gyormokük, afeszonyok,öregek tömegsírjait. S láttam annak ezernyi dokumentumát, hogy a gyorekok, nők, örogok, fiatalok valami raindon ombcri képzolotot felülmúló hősiességgel vállalták nemosak a szenvedést, hanem a védolmili harcot A katonák meliott ott harcoltak a oivilok la, apraja-nagyja, Öregje-fiatalja, nem külső parancsra, hanora a városuk, hazájuk iránti égő szeretet parancsára. Min*dent vállaltak, do Loningrádot nem ongedtókf Láttam Sztálingrádot, a német háborús reménység nagy temető jót. ezt az 56 kilómater hosszú, hatalmas várost, amelyben egyetlen ép épület sem maradt s amely az ostrom végére alig volt egyéb egyetlen óriási romslvatagnál Láttam a traktorgyárat, amelyet maguk a munkások vódtek, ugy-hogy bent a gyárban t>ombaf ergotégben készítették a tankokataz olkászült tankokra maguk ültek fel s montok a párszáz méterre levő tüzvonalba. Láttam a Volga partján azt az alig kétszáz métor széles ás egy kilométer hosszú csupasz földsávot, amoly az ostrom legnohezebb ideiben az egész városból egyedül volt már csak. a szovjet ősapátok kezén* Olajoisz- ' tornák álltak itt, amelye a fasiszták lövedékoi felgyújtottak, íágott ott mindon, égott maga a föld is, de a szovjet katonák mégis tartották ozt a földsávot, az utolsó kis területűt Sztálingrádból, mort Sztálin azt mondotta nekik, hogy ogy tapodtat som lohot tovább hátrálni. Megfogadták Sztálin szavát s ogy léójst som hátráltak! Ö ahogy mindezt láttam, még orősobb lott bcnnom a meggyőződés} azt a népet, amely Így tudott harcolni hazájáért, ézabadságáért, sohe, sommllyon orő le nem gyűrhetif Leningrádban ma már szinte nom is látszanak a közöl három osztondős ostrom nyomai. /?olyt ,kőv, / ^