Külföldi-Belföldi Hírek, 1949. március/1
1949-03-05 [0104]
/A dolgozó tömegek kulturális égét,, .1.folyt./ Gá/Sp/Gy Bn Persze ebbe nem nyugodhatunk bele, Íróinknak mindent el kell követniük, hogy az az elszakadás, amely a nép és a művészet között bekövetkezett, megszűnjék. Most, hogy az uj jáépitésben már elérkeztünk arra a fokra, kegy a fizikai éhséget meg tudtuk szüntetni, a dolgozó' tömegekben u;j éhség jelentkezik: éhség a kultúra, az irodalom iránt. S ha a mi Íróink a népet ebben az éhségében magára hagyják, ez azt a veszélyt Jelenti, hogy a giccs és a dilettantizmus, mint a reakció fegyverei h ú dithatnak. íróinknak tehát mindent el kell követniük, hogy a mai élet problémaival, foglalkozva, világosan utat mutassanak. Ehhez pedig az szükséges, hogy ők maguk is . tanuljanak: nem elég a mesterség ismerete, nem elég a felületes politikai tájékozottság, meg kell tanulni uj társadalmunknak a szerkezetét, hogy tájékozódni tudjunk. Ha ezt a munkát joi végezzük, feltétlenül eredményeket érünk el. Illyés G 7 ula azt a véleményét hangoztatta, hogy a XIX. s zázadbon valóban az irok voltak azok, akik a politikusok előtt jártak. Marx/Engels és a többi szocialisták valóban az irók munkájából merítették azt a valóságot, amelyre ráépítették elméleteiket és a jövő felé mutató elvelkot. Most azonban, hogy a tettek ideje következett el, megfordult a szerepkör és most a politikusoknak kell oselekedniök. Szerinte egy ki nem alakult, változó társadalomban az iró nem is alkothat ma r a dc n dó t. *' Lukács György egyetemi tanár volt a következő f elszólaló # Illyés Gyulának válaszolva megállapította, hogy a társadalom ma valóban a talakuláson megy keresztül, de éppen az mutatja meg az igazi irót, hogy ebben az átalakulásban ne káoszt lásson, aminek a leülepedését meg kell várnia, hanem egy uj világ, egy uj ember megszületését, amely minden irót,mint irot, s zenvedélyesen kell, hogy izgasson. Az uj ember nem'magátol születik meg, hanem szakadatlan harcban, a régi elleni harcban. Itt van ez az óriási téma, amelyet a magyar irodalom nem használt ki kellő mértékben, olyan mértékben, mint ahogy ezt irói tehetsége megengedné. Nem volt még nagy^irodalom ' - hangoztatta Lukács György - amely ne a kor nagy szellemi, áramlatainak komoly ismeretén épült volna fel. Sok írónk abban a tévhitben él, hogy elkülönítheti magát a kor legnagyobb szellemi áramlataitól és azt hiszi, hogy a politika nem érinti az ő irói mivoltát. Ez a visszavonulás termeli ki az irracionális ta irányzatokat, ame lyck .az e llenforradalom malmára hajtják a vizet. Az igazi iro célja tehát csak a világnézeti elmélyülés és tudatosodás lőhet, amelyen keresztül megértheti a kor problémáit. ' i /Folyt,köv,/ u r
