Külföldi-Belföldi Hírek, 1948. július/1
1948-07-02 [0091]
/tf&Kosi íwatyos DC3ZŰQO o 3por*cs rnoKoon ll.iolyt./ Párt mostani vezetőinek elégére ol nora ítélhető nríre tartásé a haladás ós szocializmus ellenségeinek, a reakciós iropcrial Lsfcák táborában kiváltott* BBBBLfc az öres sisocialista, araikor ez ollonaórrci dicsérték, azt mondotta: biztos valami na.<?y buta sápot követtem "el, ha cllenséGroia dicsérnek. Erre gondoljanak s becsületes öucroszlav komeunisták araikor látják, ,hof?y fior-y helyosol most a noraz:tközi reakció TitOnak és társainak és ho<ry biztatja őket arra, ho™y C3ak raonjenek tovább ezen, a iun-oszláv nopre vészt hozó uten. Mióta e Tájékoztató Ircda határozata nyUvánossá/rra t jutott, rengeteg elvtárs fordult hozzánk zzal a Jcóíessol, herry megkísér el tünk-o mindent arra, horry a rendes, normális mor^-yozós eszközével rábirjuk a jugoszláv olvtársakrt a jobb belátásra, mielőtt a ny ilta.nossa,f? ele vittük volna az ürryet. Erre vonatkozólag azt mondhatom elvtársaira, horry hónapok ótc levelezünk, tárny álunk, irokézünk okot rae r o-/TVŐzni. Ebbon a raunkában élen y-rt p ^ovjotunió Kommunista Partja 03 ra«r?a Sztilin olvtárs. /Porcekirr tartó lelkes éljenzés ós taps, a résztvevők helyükről felállva üraeplik a Szovjetuniót ós Sztálint/ De a jurroszlav elvtársaknak annyira a fejükbe szállt a dicsősé/?, annyira önhittok ; annyira n-őrrösok és képtolonck a legkisebb önkritikára, hoTy minden kísérletünket visszautasították. Mint aho-y visszautasitották a Tájékoztató Iroda ülésére való raophivásunkat is. Ázt hiszem, nera kell külön bizonypotnon, hon-y nem könnyű szivvol léptünk erre az útra és csak akkor fordultunk a nyilvánossá'-' feló , acfkoi m orr győződtünk róla, horry további várakozás csak a ju-roszláv vozetó' elvtársak kótszinü, olvtc.lon raarjntartását sorriti 010 és oódet ad nekik arra, horry tovább is ceptóveszzók saját népüket és a haladó vilárot tónylerres működésük felől. /Hosszantartó taps/, - Más elvtársak felvetették n kérdést, hogy noc fc~ják-e a ^enposer jelének tekinteti}, hogy határuzatunkat nyilvánossá/? elé vittük »_ A" ml véleményünk az, hosry é lépésünk nem a pyongosép. hanem az, erő jolo.Mi azért tudtuk ezt a lépést megtenni, mert ismertük erőinket és mert tudtuk, hoqy holyos amit teszünk ós, hocry clőbbji vagy utóbb, de a jugoszláv dolpozó nép ós a Jugoszláv Kommu'ista párt is rájön arra, hoqy holycs^z az ut, amelyet neki ajánlottunk. f l - Más elvtársak felvetik nekünk a kérdést, horry mivol macry a rázható, horry olyan elvtársak, akiknek róni érdemeit mi mamink annakidején nem rryőztük oí$mó dicsérni, raost ilyen súlyos hibákat követnokol. Mi valóban lolk'c'son üdvözöltük a hősi jugoszláv nép felszabadi tó hordát és annak vezetőit. S^yetlon szavunkat abból, arait erről mondottunk, nem koll vosszavonnunk. Es raa is változatlanul aláhúzzuk azokat az- érdoraoket, melyeket a jugoszláv nép a fasizmus elleni küzdelemben szerzett. De upyanakkor tudjuk, hooy a ropi, rultboli érdeme k egyáltalán nem védonsk raop attól, hooy valaki a jelenben komoly hibákat^e csináljon. L tapasztalat ezt outatjs t hf)f& éppen cly«n elvtársak és olyan Partok vannak kitéve a hibáknak ós súlyos botlásoknak, akik 0 múltban órderaekot szoroztok és öttől fejükbo szállt D dicsősé-, hozzászoktak a hizolméshez, ahhoz, hery senki so birálja őket, ho^y minden tettüket csak helyeslik. Es araikor oz a szokás termesze tűkké vált, akkor raa mik is elhiszik, hopy csalhatatlanok és rrőmjs felháborodással ut^sitják el « lpn-jorrosabb kritikát is, súlyos orryóni sértésnok /fclyt.köv./il
