Külföldi-Belföldi Hírek, 1945. március

1945-03-28 [0010]

Ky/Hav - Amikor én onnan hazajöttem, S7 emberből állt az állomány, - hajtogatja osökönyösen Spőnor Rucolf vádlott.Arról, hogy naponta 10-12 embert kivégeztek... - Na, ugy-e - C3uia le rá a táigyalásvozető - Szóval mégis tud a kivégzésekről. - Azaz, hogy... ez akkor volt, amikor ón már eljöttöm - hobog a vádlott. - Kérem ón osak azórt vállalhatok felelősséget, amit ón tettem. - Mog azért is - egészíti ki az elnök - amit nem tett, vagyis amit szándékosan elmulasztott* Pokol volt ott a szerencsétlenek élete, fejük felett állandóan a halál lebegett és maga nyugodtan ólt a bunkerben ós jól evott-ivott. Ezzel a vádlottak kihallgatása befejeződött ós a tanuk járultak sorro a birói omelvóny elé. Elsőnek Kossá Istvánt, a Szakszervezeti Tanács főtitkárát hallgatták ki,aki olnondta,hogy ő is tagja volt a 401-es számú munkaszázadnak,amelyet kimondottan a szakszervezeti vezetőkből, az üzenek exponált mogbizottaiből állítottak össze « - Olyanokból került ki ez a hírhedt alakulat vallotta Kossá István - akik non helyoseltük a sz.vjot elleni háborút ós akik valamennyien antifasiszták voltunk, az olső peretői kezdve* Muray efelől pillanatig 3em lehetett tóvocésben, hiszen bennünket állandóan kommunista csőcseléknek, a társadalon, szennyének titulált. Beszédet intézett hozzánk még Negykátán és abban nagy hangon kijelentette, hogy * tőlünk neg kell szabadítani a társadalmat, nen szabad visszakerülnünk, mert valamennyiünknek van valami a fülünk mögött". Az ugynovozott keretiégénysógnek még nyíltabban megmondottál "Diszitsétek fel velük az ukrajnai fákat!" Végig ilyen szollenü bánásnődban volt részünk, amire talán legjellonzőbb,hogy ha szükségünket akartuk elvégozni, még ezt ls hasnánt osuszva kelt lett kérni. Százhuszonnégy társamat végezték ki, részben ugy, hogy a biztos halálba, az aknanozőkre hajtották ki őket, ahol tanulatlanul kellett felszedniök az aknákat. Számosan óhenhaltak, úgyhogy összesen huszonheten kerültünk vissza. A rögzített aknákat szabad kézzel kellett felszednünk, még a gyujtószegoosekot is nekünk kellett kihúzni és munkánk végeztével - akik ezt megértük - négyszer-ötször végig kellett sétálnunk a mozőkön, az ellenség poko, 11 ágyutüzóben, . kogy igy kipróbálják, maradt-e bont valami ós ha lfen, a bentfolejtett akna alattunk robbanjon fel, A hallgatóság szörnyűködő morajjal kiséri a drámai szavakat.. Kossá István ezután arról beszól, hogy Muray még a levelezést is megtiltotta a munkaszolgálatosoknak* - Erre hozzátartozóink özével jöttek ki Nngykátára, hogy meglátogassanak bennünket, * folytatja vallomását a tanú - de jóidéig ez is tilos volt. Végül nagynohezen belement abba, hogy 'csondőrgyürü közt beszélgethettünk hozzátartozóinkkal, de mindig mog kellett őket nyugtatnunk, hogy sommi kívánságunk ninos, Jól bánnak velünk, /folyt.köv./