Külföldi-Belföldi Hírek, 1945. február/2

1945-02-25 [0009]

0 Sa/HaV emlékünnepély Somogyi éa Bacsó emlékezetére. Somogyi Béla és Bacsó Béla, a Magyarországi Szoolálaemokrata Párt és az egész magyar munkásmozgalom két nagy mártírja emlékének h dőlt a magyar főváros óolgoz(VSJíx&xl?JlágJí azon a kegyeletes ünnepségen, amelyet a Szociáldemokrata Part rendezett szombaton áélután két órakor a vasmunkások Magaolna-utcal szákháza dísztermében. A magyar munk smozgalora e két harcos alakját 1921. február 27,-ón a Népszava szerkesztőségéből hazatérőben, az ellenforradalom pribékjei megrohanták, elhurooiták, majd bestiális módon megölték és holttestüket a Dunába dobták. Bár a székházat, ahol az ünnepséget reraezték, még nem sikerült teljesen rendbehozni, s igy ez érkezőket betört ablakú,hideg terem várta, a szép számban megjelent közönség mindvégig rendületlenül kitartott és mélységes kegyelettel adózott a dolgozó polgárság e két nagy halottja emlikének. A Szociáldemokrata Párt vezetősége részéről Szakaslts Árpád,dr. Bánóozy László ós liosiaayer István jelentek ieg az ünnepségen. Bevezetőül a székesfővárosi szimfonikus zonekar Somogyi László vezénylésével, mély művészi átérzéssel adta elő Beethoven Gyászindulójut, majd iriajor Tamás szavalta el nagy hatással József Attila Hazám olmü költeményét. Utána Szakasits Árpád mondott emlékbeszédet. - Negyedszázada - mondotta többi között - hogy elianforradaloii pribékek elhurcolták, megölték a magyar munkásmozgalom büszkeségét, Somogyi Bálát és tanítványát Bacsó Bálát. Ma is fájdalom égeti szivünket, ha magunk elé Idézzük Somogyi Béla ás Baosó Béla jóságos alakját. Igaz ember volt mindkettő. Igaz emberiesség lakot i mindkettőben. Embernek és szocialistának egyaránt nagyszerű ember volt mind a kettő. Emlékük soha el nem múlik. Ott haladnak ők a ma

c

yar munkásmozgalom mártírjainak végeláthatatlan légiójának élén. *;irjukra permetez könnyünk ós csorog szivünk vóre« L'iosSséges emlékük a munkásmozgalomé. - Nem lenét azonban említeni emiékiket anélkül, hogy ne vennánek körül bennürfket az elhurcoltak, megtépettek, m gtiportek árnyai, akiket nyomorult bitangok letéptek keblünkről, a munkásmozgalom annyi katonájának árnyai, akiket kitéptek a magyar nép testéből. ehetetlen nera gondolni a büntetőszázadokra, a kedves elvtársakra, akiket beostelen hóhérok szauisztikus gonoszsággal szinte izenként öltek meg a dermesztő orosz téli éjszakában. Végeláthatatlan sorokban vannak a zsidó munkaszolgálatosok, közöttük sok-sok derék elvtárs, munkatárs, barát, testvár, akiket soha többé nem látnatunk viszont. /Folyt.köv./