Krónika, 1960 (17. évfolyam, 2-6. szám)
1960-02-15 / 2. szám
8. KRÓNIKA 1960 FEBRUÁR Dr. Dobolyi Lajos emlékére Irta: ZICHY EMANUEL gróf, a Mindszenty Mozgalom USA vezetője. A mai korszakban, amelyben a sátán uralkodik, Dr. DOBOLYI LAJOS megmaradt a kristály tiszta keresztény, nemes gondolkodású, nagy magyar hazafinak. Eszményképe Mindszenty, Magyarország bíboros hercegprímása volt, mint az erények mintaképe és a kommunizmus elleni harc vezére. Nem egy egyesületet alapított, hanem a Mindszenty Mozgalom zászlója alá hívta mindazokat, akik a keresztény erkölcs harcosai kívánnak lenni és ragaszkodnak Magyarország ősi alkotmányához. Dr. Dobolyi Lajos ellensége volt az erőszakos és jogtalan állapotoknak, amelyek az első világháború után hazánkat érték. Híí maradt az ezeréves Magyarországhoz, annak alkotmányához és az Uralkodóházhoz. A legszebb férfi-jellem volt, mert nem követte pz áramlatot és nem helyeselte a mai kor materializmusát. Nem az egyének története volt nála fontos, amely vita alkalmakra adhat okot, hanem Magyarország állapotának története. Ezért is ragaszkodott az Uralkodóházhoz, mert annak ideje alatt, Magyarország határai szent és sérthetetlenek maradtak. Az entente győzelmével az erőszakos beavatkozás következtében megszűnt a népek összkötő kapcsa és széthullott az ezeréves ország. Hű alattvalója maradt IV. KAROLY apostoli Király elsőszülöít fiának, OTTÓ őfelségének, aki, ha nem következett voina be Magyarország ellenségeinek győzelme, ma dicsőségesen uralkodna az ezeréves Magyarország felett. Dr. Dobolyi Lajos tudatában volt annak, hogy a Szent Korona, amelyet a világon élő keresztények annyira tisztelnek és őriznek, majd a tisztesség korában a Szent Korona tulajdonait, — amely a Trianon-i határokon túl is kiterjed, — vissza fogja kapni. Dr. Dobolyi Lajos mélységesen vallásos volt, betartotta Isten Tíz Parancsolatát és ezért, ha már drága Hazánk iránti küzdelme meg is szűnt ezen a földön, bízhatunk benne, hogy könyörgéseiben szószólónk lesz Magyarország Patronájánál. In Memóriám Dr. Dobolyi Lajos Dr. DOBOLYI LAJOS EMLÉKÉRE Az ö szelleme, Isten- és Hazaszeretete, megingathatatlan Királyhűsége voll irányadónk, vezetőnk, vigasztalónk, ingadozásainkban mindig a helyes utat mutatónk. A "Venezuelai Legitimista Magyarok Baráti Köre", valamint a “Magyarok Mindszenty Mozgalma Venezuelában” elnöksége, tisztikara és tagjai január 6-án ünnepélyes gyászülés keretében áldoztak nemes emlékének és jegyzőkönyvben örökítették meg emigrációs élete nagy műveit, a “Magyar Legitimizmus”, a “Mag3rarok Mindszenty, Mozgalma” és a “IV. Károly Magyár Király Imaszövetség” megalapításának és megszervezésének nagy műveit. Megszámlálhatatlan e témákkal foglalkozó cikkeinek, tudományos müveinek száma, melyek mindegyike maradandó, örök értéke marad a magyarságnak, sokat tanultunk és még tanulni fogunk belőlük, Aszkétikus élete, mély valásossága, fanatikus hazaszeretete, példás királyhűsége, hatalmas tudása mindnyájunk számára örök példakép marad. A Venezuelai Legitimista Magyarok Baráti Köre és a Magyarok Mindszenty Mozgalma Venezuelában január hó 10-én a caracasi Candelaria plébánia templomban lelkiüdvéért megtartott gyászmisén testületileg vettek részt. ígérjük, emléke örökké közöttünk marad és majdan hazaviszszük idegen földben nyugvó földi maradványait. Caracas, Venezuela Dr. báró BABÓ TIVADAR elnök nizmust, a maga és családja vagyonát a kommunista városállamnak ajándékozva. Am, ha a dúvad vért kóstolt, nem lehet arról többé leszoktatni. Az Athén leigázása révén meggazdagodott osztály nem nyugodott bele abba, — ami eredetileg őket hatalmassá tette — hogy Ágisz király visszaállítsa Lykurgos rendszerét a vele járó lemondásokkal és szigorú törvényeivel. A királytelvtársat tőrbecsalták és családostul kivégezték. A világtörténelemnek e talán első “fehér terror”-ja következtében Ágisz, e királyi családból származó művelt idealista, ez a nemes egyéniség lett a történelem első kommunista vértanúja. Egy intelektüel! Amit oly bizalmatlanul néznek a kommunisták, jóllehet, nélkülük szociális forradalom sehol sem lett volna. Hogy Spárta mint kommunista állam megszűnt, annak az elmondottakon kívül az volt még az oka, hogy háborús politikája a környező államokat szövetségre kényszerítette és legyőzték. A művelődés, gazdasági fejlődés oly irányba sodorta a városok lakosságát; a kereskedelem, a tengerhajózás oly lehetőségeket kínált, hogy közösséget biztosító, minden vonatkozásban lemondást követelő puritán életmód lehetetlenné vált. ★ A társadalom fejlődésének meg van a maga logikus útja. Az őstársadalom mely nem ismert magántulajdont, megszűnt amint a törzsek letelepedtek és közösséget alkottak, áttérve a mezőgazdaságra. A következő fejlődési fokozat az árucsere és a kereskedelem, majd az ezekkel járó ipar fejlődése. Lehetséges-e, hogy ez a társadalmi fejlődés foglalkozás és vagyoni mérték szerint ne hozná létre az osztályokat, vagyis az osztálykülönbséget? Feltartóztathatatlanul létrehozza ezt a magától értetődő — később még sok véres harcot okozó — osztályokra való bomlást. Maga ez a természetes rétegződése a társadalomnak még nem jelent bűnt is; bűnné akkor válik az osztálykülönbség, amikor az egyik osztály megnövekedett hatalmával kihasználja, kiuzsorázza és megveti a másik osztály tagjait, kiket a saját érdekében elrekeszt attól a jogtól, hogy a közügyek intézésébe a jogegyenlőség alapján beleavatkozhassanak. Az osztályok közötti különbség s az ebből keletkező háborúskodások korának szülötte Plátó, az ókor legnagyobb szociológusa, bár ez az elnevezése a társadalomfilozófusoknak s ezek tudománya a legújabb korszak terméke. Az athéni társadalomtudományi filozófusok fogalmazták meg a kommunizmus és a természetjog elméletét. Plátó — Arisztotelésszel szemben, ki a magángazdálkodás híve volt, — a kommunista rendszerben vélte felfedezni azt a társadalmi formát, amely egyetlen lehetősége annak, hogy a tömegek, a nép. megmenekülhessenek az uralkodó osztályok elnyomatása alól. Nem is kínálkozott más lehetőség hogy ezt a problémát másképpen oldhassák meg, mint azzal, hogy a létező szociális rendszert gyökeresen megváltoztassák. Mert még évezredek távolságában éltek az emberek attól a kortól, mely e kérdést humánus munkástörvények szentesítésével kísérelte megoldani, majd e kísérleten túlmenően, a munkásságnak adott jogokkal, mely végül a szakszervezetek autonómiájával — reményteljes utat nyitott a szociális egyenlőtlenségek megszüntetéséhez. De a Plátó által elképzelt kommunista állam is csak utopia volt, miután oly feltételekkel képzelte el a kommunista államot, mely már az alapfeltételeiben is elvetette a proletárdiktatúra gondolatát. Enélkül pedig — a jelenkor emberei ezt már igen jól tudják, — kommunista rendszert lehetetlen megvalósítani. De még a proletárdiktatúra kegyetlen módszereivel sem érték még el soha és sehol, hogy dogmák szerinti szocialista állam létesülhessen. Plátónak a kommunista állam megvalósításához sine qua non előfeltétele az volt, hogy a létesítendő kommunista állam vezetői a polgárság testületéből kiválogatott legértékesebb — s lehetőleg tudósokból szervezett — egyéniségek legyenek. E feltét tel nélkül maga Plátó, az ókor legnagyobb szociálfilozófusa sem tudott kommunista államot elképzelni. Ezt a módszert igen nagy mértékben — de a terror minden elképzelhető eszközét igénybe véve — a szovjetorosz kommunista állam gyakorolja. A polgárság testületéből választ ki tudósokat és mszaki embereket, arra kényszerítve őket, hogy az “osztálynélküli szocialista állam” létrehozásáért dolgozzanak. Plátó azonban nem gondolt erőszakos cselekedetekre. Ez azt jelenti, hogy az általa elképzelt kommunista állam leglényegegesebb alkotóelemében ellenkezik az újkori kommunista államok erkölcsi tartalmával. Az ókorban elszegényedett polgárok is gondoltak kommunizmusra, és ezzel a mai kommunista államokra is kell gondolnunk, amelyeket javarészt elszegényedett és a régi rendszerben érvényesülést nem talált, elégedetlen, eszközökben nem válogatós polgári személyek valósítanak meg. Ezzel kapcsolatban idézzük M. Beer szocialista történész következő sorait: “Szabad polgárokhoz méltó foglalkozás csak a háború és a politika volt... Megváltásukat a szabad, de elszegényedett polgárok olyan társadalomban látták, mely megszabadítja őket a testi munkától. Kommunizmusuk ennélfogva gyakran csak az eldorádó után való vágyakozássá fajult el. Minél mélyebben merülünk el az ókor életébe, annál világosabbá válik előttünk, hogy a régi világ erkölcsi, politikai megsemmisülését főképpen a rabszolgaság és a jobbágyság, röviden a szolgai munka, a produktív tevékenység megvetése idézte elő.” Ez az idézett néhány sor igen sokat mond, nem csupán az ókcri állapotokra, de a jelenkor állapotaira nézve is. Ezek szerint kétféle polgári elemet különböztethetünk meg az újkor kommunisztikus államaiban. 0- lyan polgárokat, akiket a bolseviki terror arra kényszerít, hogy tehetségüket, energiájukat, tőlük idegen célok szolgálatára áldozzák valamint olyan polgárokra, kik csak azért választják maguk számára a kommunista rendszert, hogy megszabaduljanak a testi munkától és leigázott tömegeket használhassanak fel jólétük és hatalmuk biztosítására, attól sem riadva viszsza, hogy rabszolgaságba kényszerítsék á tömegeket.
