Krónika, 1960 (17. évfolyam, 2-6. szám)

1960-06-15 / 6. szám

VOLUME XVII. ÉVFOLYAM. NEW YORK. N. Y.. 1960 JUNIUS No. 6. SZÁM KRÓNIKA AMERICAN HUNGARIAN MONTHLY — 20 c A COPY — AMERIKAI MAGYAR HAVI-SZEMLE E gy európai tragédia évfordulói ára Irta: OTTÓ örökös-király (E cikk megjelent a legelterjedtebb spanyol lapok egyikében, a “Ya”-ban.) Június 4-én volt 40 esztendeje, hogy Trianonban alá­írták a szerződést, mely Magyarország feldarabolásához megadta a törvényesség látszatát. A győztes hatalmak felelős vezetői ünnepélyesen kije­lentették, hogy ezen müvük lehetővé teszi a népek önren­delkezési jogának megvalósítását; hatalompolitikai, illetve hadászati szempontok nem játszanak szerepet. Ezzel ellen­tétben az emberek milliói kerültek idegen államok uralma alá, anélkül, hogy bárki megkérdezte i'olna őket. A hatalmi törekvések a legmesszehbmenően érvényesültek, mert egész nemzeteket, így például a szlovákokat és horvátokat erő­szakkal akadályozták meg abban, hogy önálló államot alkos­sanak. A határokat is úgy vonták meg, hogy az illető államok hatalmi törekvéseit teljes mértékben kielégítsék. Ez volt a tragédia kezdete. A trianoni szerződés égbe­kiáltó igazságtalansága elkeseredést, vetélkedést és ellen­ségeskedést szült. Feldaraboltak egy földrajzilag egységes területet, melynek népei békében éltek. Az eljárás követ­kezménye politikai feszültség és gazdasági szétesés lett. Nem véletlenül történt, hogy az 1929-i nagyméretű gazdasági vál­ság az egykori Osztrák-Magyar Monarchia területén kezdő­dött. A trianoni fércmű következményeit súlyosbítja még az a körülmény is, hogy a Dunamedence Európa védőbás­tyája volt. A Kárpátok gerince egyik oldalon a tőle nyu­gatra eső síkságot, délen pedig a Román Alföldön keresz­tül a Balkánra vezető utat zárja le. .Amíg a Kárpátok gerince európai hatalom kezében marad és ez meg is tudja védeni, egyetlen keletről jövő támadó fél sem tud átjutni rajta. Ha viszont sikerül áttörnie ezen a védelmi övezeten, Európának a Pyreneusokig nincs más védelmi határa. Ennek a geopolitikái elvnek a feladása, illetve tekin­tetbe nem vétele a negyven éves eurétpai szerencsétlenség­nek a forrása. A légüres tér mindig vonzza a vihart! Az egy­mással vetélkedő kis né/mk és a civakodást követő zűrzavar szükséfkénnen kedvezett a támadó erőszaknak. A Dunamedence feldarabolása főként azokat az erőket semmisítette meg, melyek meggátolhatták volna a 30-as években bekövetkezett eseményeket. A keleti háború vég­zetes következményei az egész emberiségre kihatással vol­tak. Negyven esztendővel Trianon után ott tartunk, hogy Kelet erői Európa szivéig hatoltak előre. Európa annak elle­nére, hogy hatalmas emberi és anyagi erőforrással rendelke­zik, nehéz s*—'égiai helyzet*'<> került, ami arra kényszeríti, hogy Amerikára támaszkodjék, ha meg akarja őrizni biz­tonságát. Sajnos. """von is megérdemelt, de lehetetlen állapot, hotry öreg földrészünk, bár népessége felülmúlja a Szovjet­unióét és az Amerikai Egyesült Államokét is, még most, ebben a döntő órában sem képes nagyhatalmi szerepet be­tölteni. Nincs értelme a múlt politikai hibáiról beszélni. Ezzel csak a régi sebeket szakítanák fel. A múlt felett ítéljen a történelem. Amikor a múltból eredő felelősséget elemez­zük. azzal a szándékkal tesszük, hogy bebizonyítsuk: egy politikai tévedésnek a következménye nem lehet megmá­síthatatlan dráma, hanem egyszerűen egy tévedés, amit jóvá lehet tenni. A Dunamedence szive-lefke « Magyar Nemzet. Több. mint ezer esztendőn át tanúságot tett arról, hogy van állam­alkotó tehetsége. Megmutatta, miként lehet államot felépí­teni azon a területen, melynek egységét megőrizték. A Ma­gyar Nemzet a legnehezebb időkben rettenthetetlen bátorsá­gának számtalan tanujelét adta. Ez az Ázsiából származó nép a nyugati kereszténység előőrse lett Európában. Természetes, hogy az 1918 előtti állapotok sok kívánni­valót hagytak maguk után, főként ami a szabadelvűséget, a korszerűséget és a népek önrendelkezési jogát illeti. Eze­ket az üdvös reformokat azonban magasabbrendű állami egység keretében is meg lehetett volna oldani:, az volt a legnagyobb tévedés, hogy ezt senki sem ismerte fel. Az 1956-os események, a Magyar Nemzet hősies sza­badságharca ismét bebizonyította a világ előtt, hogy a Duna­­medencében a régi szellem nem halt ki. Bár a hullámok összecsaptak a fejük felett, a védőgát azonban még ma is áll! A világ nem fukarkodott a magyarokat elismerő szavak­kal elhalmozni, de jobb lenne mind az érdekelt népek, mind pedig az egész Európa szempontjából, ha hízelgő szavuk he­lyett a nagyhatalmak nyilvánosan elismernék, hogy a Duna­medence egységének helyreállítása lényeges feltétele a világ biztonságának. Ez az értelme a trianoni évfordulónak. Az elmúlt évtize­dek éddozatait és szenvedéseit csak akkor fogják a maga va­lóságában megérteni, ha a ki nem elégített vágyakozást a felépítésre irányuló kemény elhatározás követi! /1 IP tat a röltßtß ujj korszaka A NÉPEK TESTVÉRISÉGE TRIANON ÉS A VASFÜGGÖNY MEGOLDÁSA BEVEZETÉS TRIANONTÓL A VASFÜGGÖNYIG ÉS A VÉGSŐ ' ' “ VAGY-VÁG Y’-IG Trianon Európa ön-elárulása. A Vasfüggöny pedig ennek az öngyalázó árulásnak halálos gyümölcse. A Trianon börtönébe zárt maroknyi magyar nép igazságosság és szabadság utáni magányos kiáltását nem hallotta meg az ön­telt Európa és a kisantanti börtönőrök elbizakodott válasza egyre az volt, hogy mindenféle revízió háborút jelent. A Vasfüggöny börtönébe zárt Közép Dél-Kelet Európa szabadságáért való heroikus küzdelmére a bolsevista börtönőr azzal fenyeget, hogy mindenféle “roll-back” a III. világháborút indítja el, mire a világ kishitűen és megfélemlítve meghunyászkodik. Csak 40 esztendő Trianontól a Vasfüggöny szolgaságának tel­jességéig, de már tornyosulnak a komor viharfellegek a világ egén, vészíjóslóan előrevetítve az apokaliptikus rémet, amely immár a végső “vagy-vagv’-ra kér választ: “rabok leszünk vagy szabadok, ez a kérdés, válasszatok!” E végső kérdés elől kitérni nem lehet! Néni segít sem földrajzi távolság, az Óceán sem védőgát többé. A szomszéddá zsugorodott világban Washingtonban, Moszkvában, Párizsban és Pekingben az emberi sors ugyanaz. Erősen hiszem, hogy az Ember Tragédiájának nem a bolse­vista rabszolgaság lesz záró jelenete, mert az esendő és bukdácsoló Ádám a földindulásban Alkotója “ember, küzdj és bízva bízzál” bá­torításától magához térve, a szabadságot fogja választani. A “világ-

Next

/
Thumbnails
Contents