Krónika, 1960 (17. évfolyam, 2-6. szám)
1960-05-15 / 5. szám
1960 MÁJUS KRÓNIKA 11 Az öreg pap Korban és külsejében is nagyon idős pap volt. Ahogy fáradtan hallgatta a gyónókat Budapest egyik megmaradt katolikus templomának gyóntatószékében, nem volt bizonyos benne, hogy mindent jól megértett-e? De a gyónók szűnni nem akaró számából, ahogy hosszú sorban, különösen szombat délután arra vártak, hogy meggyónjanak, megértette, hogy milyen nagy a szükség és ez valahogyan mindig új erőt adott neki és aztán ébren is tartotta az átizzadt ruhák savanyú és nehéz szagától megtöltött gyóntatószékben. Az emberek mégis csak minden áron igyekeztek szabadulni bűneiktől, gondolta magában az öreg pap, ahogy penitenciát osztott és feloldozást adott. Az emberi élet borzalmairól és kísértéseiről beszéltek az emberek neki és az öreg papban megmagyarázhatatlan érzést keltett minden alkalommal az, hogy ő, azért mert pap és Isten szolgája, feloldozást adhat. * * * Az öreg pap anyja, Mária, milyen élesen látta most is, fiatalon halt meg. Valami vész vitte el, akkor még kevés orvos járta a vidéket és azok nem tudtak segíteni rajta és az anyja, olyan csendesen és tiltakozás né icül fogadta a halált, mint ahogy élt. A szemeinek a színe olyan volt, mint az égbenyuló havasok között a tengerszem; még most is magán érezte anyja tekintetét, és hallotta hangját, amikor azt mondta neki: “Édes kis fiam, egyszer meglátod, nagy ember lesz belőled. De akkor se feledd el a szegényeket ; a szegényekre mindig gondolj!” Mennyiszer megismételte ezt neki! “De anyus” mondta ő neki, akkor kezdett az elemibe járni, de már írni és olvasni tudott, “de anyus, mi sohasem leszünk gazdagok és rajtunk soha, senki sem fog segíteni. De ha én nagy leszek és sok pénzem lesz, azt mind neked adom.” Az anyja mosolygott, az ő meleg, kicsit gyermeki, egyszerű tekintetével, és 6' hogyan örült neki! Később, amikor pap, majd egyetemi tanár lett, de mindez akkor volt, amikor még csak gimnáziumi tanár volt, talán 1936-ban, amikor azzal az osztállyal, melynek osztályfőnöke volt, elutazott Párisba és a Lcuvre-ban. abban a nagy múzeumban, ahol kevés híján elveszett, amikor Mona Lisa híres képét maga előtt látta, sokáig nézte és egyszerre csak az anyjára gondolt és milyen büszke is volt az anyjára. Igen, ilyen volt az anyja. — Amikor rá gondolt, mert más asszonyt nem ismert az öreg pap az egész életében, mindig könynyek jöttek a szemébe, sokszor akkor, amikor gyóntatott s ha valami bántotta, az anyja emlékéhez menekült vissza. * * * Nagy Mária, az öreg pap anyja, a legcsinosabb leány volt a faluban. A számadó juhász leánya volt, egy vályog házban, a faluvégen laktak és még tizennyolc éves sem volt, amikor beleszeretett egy favágóba és hamar egymásé lettek. De azontúl az anyja még többet dolgozott. A gróf, aki jó ember volt, megfogadta a munkásai mellé szakácsnőnek és az anyja azontúl minden nap valami meglepetést hozott neki, sült húst, vagy hájas pogácsát és még most is érezte a füst és a sült zsír szagát, melyet anyja ruhái kiárasztottak magukból, amikor este hazajött és a karjai közé vette. ...De egy nap, az apjának, Józsefnek, a fejsze feje a lábára esett és a lábát amputálni kellett. Azután az apja sokszor munka nélkül maradt és éjjel, sokszor visszagondolt rá, hogyan figyelte az anyja hangtalan sírását. * * * Amikor végre befejezte a gyóntatást és az órájára nézett, meglepetéssel látta, hogy milyen késő van. A templom üres volt, csak az örökmécses percegő lángja világította meg a szentek szobrait, akik az öreg papnak régi barátai voltak. Az öreg pap felkelt a gyóntató székből, felvette kabátját, az oltár előtt letérdepelt és még elmondott egy Miatyánkot meg egy üdvözlégyet és aztán lassan kiindult a templomból. Nem lakott messze és nem tartott sokáig a házáig való séta. Már majdnem haza ért, amikor egy választékosán öltözött és jól kinéző férfi megállította. “Hova megy, öreg ember?” Kérdezte tőle. “Hazamenőben volnék. A pihenés órája eljött.” Mondta az öreg pap. “De merre járt? Egyedül? Ilyen késő éjjel?” Firtatta tovább az idegen. “Gyóntatni voltam.” Mondta az öreg pap egész egyszerűen és maga is csodálkozott a bátorságán, hogy csak így megmandta neki. “Akkor maga pap . . .?” “Igen. Az vagyok.” “És miért . . .” Kérdezte az idegen, hosszabb gondolkozás után és kicsit habozva. “Már amikor gyermek voltam, mindig pap akartam lenni. Igen, mindig pap, bár inkább szerzetes, nem is csak pap kívántam lenni.” “Akkor maga hisz Istenben?” Kérdezte az idegen. A pap sokáig kereste szemével az idegen arcát, de a sötétségben nem tudta jól kivenni. Igaz, rövidlátó volt és most mégiscsak furcsa lenne, villant át az agyán, ha a szemüvegét keresné. AZ EMKE 75 ÉVES JUBILEUMA A Dr. Eckhardt Tibor elnöklete alatti “Magyar Piarista Diákszövetség” 1960 április 3-án New Yorkban tartott kongresszusán a következő határozatot hozta: “A Magyar Piarista Diákszövetség kongresszusa tisztelettel emlékezik meg az Erdélyi Magyar Közművelődési Egyesület “EMKE” 75 éves jubileumáról. Ez a nagymultu Egyesület Erdélyben a magyar nyelvkultura és nemzeti hagyományaink fenntartója és ápolója volt. A piaristaság a tanárokon és diákokon keresztül szorosan összekapcsolódott az EMKE célkitűzéseivel és az erdélyi magyar piarista iskolák, különösen Kolozsvárott, hűséges támogatói voltak ennek a nagyszerű megalakulásnak. A Piarista Diákszövetség kongresszusa elhatározta, hogy az EMKE emigrációs célkitűzéseit továbbra is támogatja s a következő kongresszusán ünnepi szónokul egy Erdélyből származó s ottani magyar közéletben vezető szerepet betöltött személyt kér fel.” Miután az EMKE jubileumi év 1961 szeptember 8-án ér véget, ez a piarista diákszövetségi, ünnepélyes megemlékezés a meghoszszabbitott jubileumi évre esik. Dr. v. SÓLYOM FEKETE ISTVÁN MAGYAR ORATORIUM: NÁNDORFEHÉRVÁR 1456. Részletek Nt. Egyed Aladár prot. lelkész, zeneköltő ismertetéséből. “Ezt az Oratóriumot csak ünnepi lelki-öltözetben szabad meghallgatni és csak olyan keresztény magyarok kapnak belőle mély és gazdag lelki erősödést, akik mint lelki magyarok és hívő keresztények Kapisztránnal együtt vallják; Eljön majd az idő, nincs is olyan messze, GYŐZELEMRE VEZÉREL KRISZTUS KERESZTJE.” Ebben az Oratóriumban csak tisztult érzés, ihlettel megszentelt tudás és abszolút művészet van. Művészi vénája nemcsak bő, hanem eredeti teremtő erő. Nemcsak addig hat, amíg halljuk, de utána tisztít, a bűnbánat könnyeit csalja szemünkbe, hitre vezet, lelkesít, vigasztal és komoly elhatározásokra ad gondolatot. A dunai vihar és a török-magyar harc zenei aláfestése a kari részek nélkül — kész szimfonikus költemények. Amikor a hallgató az Oratorium végén a “Te Deum”-hoz jut, a szive annyira megtelik a legszentebb érzésekkel, hogy önkéntelenül is a hit belső remegésével szótagolja a kórussal a befejező imádságot: LEGYEN MEG MINDIG, ÉGEN ÉS FÖLDÖN A TE AKARATOD . . . TEBENNED VAN URAM REMÉNYEM. * * * A két Long Playing lemez (közel két órás az időtartama) ára magyar- angol szövegkönyvvel $7.96. Kapható: FRANCISCAN FATHERS, P. 0. BOX 218, DE WITT, MICH, ISKOLA — TEHETSÉGES GYERMEKEK SZÁMÁRA 1957-ben nyílt meg a Piarista Atyák vezetése alatt a Calasanctius Preparatory School, tehetséges gyerekek számára, Buffalóban. A Calasanctius Preparatory School különleges tantervű középiskola, olyan rendkívülien tehetséges fiúk számára, akik az elvégzett negyedik vagy ötödik elemi után képesek és akarnak KOMOLYABB tanulmányokat folytatni. Az iskola programmja úgy van tervezve, hogy a növendékek hat év alatt készen kell legyenek COLLÉGE-ra. A tantervben különösen hangsúlyozva van mathematika, természettudományok, nyelvek és történelem. A tantárgyak úgy vannak elosztva, hogy a növendékek több éven keresztül nyernek kiképzést bennük, pl. biológiát és matematikát hat, fizikát és kémiát öt éven át tanulnak. Felvételt nyerhetnek valláskülönbség nélkül olyan fink. akik megáílanak egy szigorú felvételi vizsgát. Növendékek a szülők akarata szerint saját vallásukban nyernek hitoktatást, saiát hitük lelkipásztorai által. Az iskola mellett Boarding Home (Fiú otthon) működik. Az iskola tanítási nyelve angol (a növendékek nagyobb százaléka angol nyelvű), magyar fiuk számára külön magyar oktatás van. Az iskola helye: Buffalónak egyik legszebb része, a Delaware Park mellett. További információt szívesen küld az iskola igazgatósága: CALASANCTIUS PREPARATORY SCHOOL, 120 Rumsey Rd. Buffalo 9, N. Y. “Miért, ön nem hisz Istenben?” Kérdezte tőle. “Én kommunista vagyok és mi, kommunisták, nem hiszünk Istenben.” Az idegen hangja nyugodt, kicsit feszült és elutasító volt. Az öreg pap egy pillanatra csodálkozott rajta, hogy akkor hát miért is beszélnek egymással. “Családos emzer ön? Vannak gyermekei?” Kérdezte tőle és arra gondolt, hogy így jobban az idegen közelébe férhet. “Igen. Egy leányom van. Most fog érettségizni.”
