Krónika, 1960 (17. évfolyam, 2-6. szám)
1960-02-15 / 2. szám
1960 FEBRUÁR KRÓNIKA 5. igénybevételét a Union 6 tagú Védelmi Tanácsa gyakorolná. Az oktatási nyelv minden területen, saját nyelve, s a többi fakultativ. Mindenki úgy beszélhet az Union Parlamentjében, ahogyan akar. Az Union Parlamentje a már megválasztott szenátoraiból és képviselőiből jelölne ki: 5 szenátort és 10 képviselőt, hogy így a néptől megválasztott honfiak intézzék telv jes felelősséggel az ügyeket. Ő- ket a Szenátusok és Parlamentek titkos szavazással választják be az Unionba. A megválasztási idő 6 év lenne. Dr. Mihályi cikkével így értek csak egyet! öntudatos népek egyenjogú tömörülése a Szent Korona Alkotmánya alatt! A régi történelmi emblémák is így megmaradnak, s most már a történelmi meggyőződés és életünk Iemérése legyen az egyetlen ihlető és összetartó erő! Sokat szenvedtünk, sokszor lettünk politikai zsonglőröl : húzd meg—ereszd meg-je, — mint germanizmüs, szlávizmu i, hungarizmus, ukranizmus, marxizmus és be kellett látnurk hogy a sok izmusban csak mi pusztultunk, csak minket használtak ki. Végre a Kárpáti-Dunai Népek Uniója mutassa meg, hogy 1000 év tanulsága és áldozata a legszentebb eszmékben összehozta e népeket, akikben így majd lesz: hit , jog és erő! P. SZELÉNÉI IMRE ★ A szerkesztőség megjegyzése: További tárgyi hozzászólásoknak készséggel adunk helyet. Az elmúlt hetekben érdekes könyv került New Yorkban kiadásra. Címe Az Egyesült Nemzetek Szövetsége: Remény a Megosztott Világ Részére. (United Nations: Hope For A Divided World, Henry Holt and Co., New York, 1960. 185 old. 84) Szerzője SIR LESLIE MUNRO nagykövet, Uj Zéland volt képviselője az ENSZ-nél; 1957-58- ig az ENSZ Közgyűlésének, majd az ENSZ Biztonsági Tanácsának és egyéb bizottságainak az elnöke és tagja; jelenleg az “ENSZ Különleges Képviselője a Magyar-kérdésben”. Sir Munro könyve, amely mindenhol tárgyilagos kíván maradni, az ENSZ működését ismerteti és többízben foglalkozik Magyarország és a magyar szabadságharc sorsával. ★ Az újzélandi diplomata könyve a 10. és 11. oldalon ismerteti azt az odahaza és idekiinn eltel jedt nézetet, melyet szovjet vezérkari tisztek nyilatkozatai is megerősítenek, hogy a szuezi krízis, legalább részben olyan helyzetet teremtett, amely a nyugati nagyhatalmak beavatkozását Magyarország oldalán problematikussá tette. Az Egyesült Álamok és Nagybritannia beavatkozása Magyarország oldalán egy harmadik világháború lehetőségét válthatta volna ki és Washington és London Magyarország miatt a Szovjettel nem léptek volna hadba — állapítja meg Sir Munro. Az ENSZ Közgyűlésének a hatásköre korlátozva van, — fejti ki ezután részletesen Sir Munro — és az ENSZ mást tagjaitól nem kívánhat meg, minthogy bizonyos helyzetekben, és ilyen volt a magyár szabadságharc is, tagjainak bizonyos lépéseket “ajánljon”. Amíg azonban a szuezi krízisben, Nagybritannia, Franciaország és végül Izrael önkéntesen risszavonták csapataikat Egyiptomból, a Szovjetunió Magyarországon erre nem volt hajlandó. Könyvének 38. oldalán Sir Munro a következőképpen összegezi észrevételeit az ENSZ beavatkozásának a lehetőségéről Magyarországon: “Magyarország ügyében az ENSZ mást nem ért el, mint hagy az egész világ felháborodásának kifejezést adjon. Ebből azt a következtetést kell levonni, hogy ha egy olyan nagyhatalom, mint a Szovjetunió nem mutat készséget arra, hogy a világszervezettel közreműködjön, akkor az ENSZ határozatainak csak akkor tud érvényt szerezni, ha a többi nagyhatalom készen áll arra, hogy büntető rendszabályokat alkalmazzanak, illetve egy világháborút kockáztassanak.” ★ Magyarország joggal tekint keserűséggel az ENSZ működésére. Ha az ember azokkal a magyarokkal beszél, akik elmentek New Yorkban az ENSZ üléseire, melyeken Magyarország sorsával foglalkoztak, és sokan vannak ilyenek, akik többször munkájukból mentek el oda, mindegyik elfojtott keserséggel jellemzi ezeket az üléseket. Nem volt szerintük ugyanis eddig egyetlen egy olyan alkalom sem, amikor az ENSZ működése kedvező hatást váltott volna ki Ma- - gyarországon, vagy Magyarországot kedvezőbb helyzetbe hoz-x ta volna. Csupán három nappal azután, hogy 1959 december 9-én az ENSZ “sajnálatának” adott kifejezést a Szovjetunió és a jelenlegi magyar kormány nemtörődömsége felett, amellyel a szovjet és magyarországi kommunista rendszer működött közre az ENSZ Közgyűlésének a határozataival, az ENSZ december 12.-1 ülésén, tehát csupán három nappal az elítélő nyilatkozat után, egyetlen egy tartózkodó szavazattal megszavazta Kádárék felvételét a 24 tagból álló “A Külső Légűrnek Békés Felhasználására Alapított Bizottságiba. Péter János, a kommunista magyar delegáció vezetője az ENSZ-nél, amikar december 15-én reggel visszaérkezett Budapestre, a Ferihegyi repülőtéren ezután gúnyosan jelenthette ki a budapesti rádió és a budapesti kommunista lapok munkatársainak: “Magyarországnak a Külső Légűr Békés Felhasználására Alapított Bizottságba való felvételét a nyugati államok delegátusai is úgy kommentálták az ENSZ folyosóin, hogy ezt a bizottságot a népidemokrata rezsimet rehabilitáló bizottságnak kellett volna elnevezni.” Az ENSZ ezen a december 12. éjjeli ülésén egyetlen egy állam tartózkodott o szavazástól. Míg a többiek Kádárék felvétele mellett szavaztak, egyedül Rodriguez Fabregat, Ururguay képviselője tartózkodott a szavazástól. Rodriguez Fabregat, nagykövet többek között a következőket mondotta, amikor bejelentette Ururguay tartózkodását a szavazástól: “...néhány órával ezelőtt még tanúja voltunk annak, hogy az ENSZ közgyűlésén nem történt döntés a magyar ((kormány) képviselői megbízó levelének ügyében. (Az ENSZ eddig ugyanis még mindig nem ismerte el hivatalosan Kádár ügynökeinek megbízó levelét, bár Kádár emberei az ülésekre eljárhatnak és szavazhatnak is.) Én ezért azt hiszem — folytatta a nagykövet — hogy mégis csak elsietett dolog, hogy csak ilyen enyhén fejezzem ki magam, hogy ha ennek az országnak (Magyarországnak) a nevét- is felvennék a (légűr) bizottságba.” Kevesen tudják, hogy Uruguayiján már 1852-ben lefordították Petőfi Sándor költeményeit spanyolra. Délamerika egyik legdemokratikusabb államának Magyarország iránt érzett meleg barátságát talán éppen Petőfi Sándor költeményeinek és Petőfi althatatlan szabadságszeretetének köszönhetjük. ★ öszhajú volt magyar dinlomata ül velem szemben. Az ENSZ- ről beszélünk. Nincsen úgyszólván egyetlen olyan ismertebb ENSZ tag, aki ne ismerné személyesen. A volt magyar diplomata egy1 svájci újságírónak, Jean Martinnak, a világhírű Journal de Geneve volt főszerkesztőjének, a svájci lap múlt évi december 26-27. karácsonyi kettős számában írt cikkét mutatja. Az újságcikk címe: “Paix ou Justice: Un Dilemme Cruel.” (Béke, vagy Igazság: Egy kegyetlen dilemma.) A magyar diplomata kitűnően ismeri a cikk szerzőjét. Ezt mondja róla: “Már semmit sem tud olvasni, annyira megvakult. Csupán a világosságot és a sötétséget tudja megkülönböztetni. így kertjükben legalább tud sétálgatni. Minden öröme abból áll, hogy ír és akkor úgy ír, hogy egyáltalán nem látja írását, de írása mégis olvasható. Nemrég írta nekem, hogy meg kellett írnia cikkét, mert már fojtogatta mondanivalója, mert meg kellett törnie ezt a tűrhetetlen csendet, amely olyan súlyosan nehezedik reá a Szovjettől megszállt országokra.” “A béke után — Jean Martin cikkéből idézek — az egész emberiség althatatlan vággyal áhítozik__ Mindazokat, akik olyan mélyen csalódtak Litvinov félrevezető szavaiban, az oroszok az imperializmus és diktatúra vádjaival illetik. Ha közülük egy is felemlíti azon országok balsorsát, melyek a bolsevizmus áldozataivá váltak, azt kipellengérezik. Elég, hogy valaki felemlítse Georgia, Armenia, Azerbeidjan, Ukrajna, Észtország, Lettország. Litvánia és Lengyelország; Magyarország, Románia és Bulgária és Tibet, valamint Laos sorsát, hogy az illetőt úgy jellemezzék, mint aki ellenséges és kihívó magatartásával a béke ellensége. “... és az Igazság? A választás keserű. Béke igazság nélkül, vagy igazság béke nélkül. Hogyan válaszoljunk reá? “Béke, vagy' Igazság? Oh, mikor mondhatjuk majd azt, Béke és Igazság?!” A mi meggyőződésünk az, hogy döntő békeérdek, hogy az ENSZ megfelelő rendszabályokkal érvényt tudjon szerezni határozatainak. Az ENSZ-re szükség van. Egy nemzet jogait csak a közösség és a népek családja és egy, ezek által alapított szervezet biztosíthatja. Senki sem határozhatja meg sorsát függetlenül a többiektől, csak a többiekkel egyetemben, úgy, hogy mindenkinek joga és lehetősége legyen egy nemzetek feletti fórumhoz fordulni ha úgy érzi, hogy jogai meg vannak csorbítva, ha úgy érzi, hogy üldözik, ha úgy érzi hogy el van nyomva. Ha a nyugati világ fenn kíván maradni és a megszállt országok reményét fenn kívánja tartani egy olyan jövőben amely az emberek szabadságára alapozódik, akkor az ENSZ hibáit ki kell küszöbölni. Erre azok a nemzetek hivatottak, amelyeknek ma még mindig kezükben van az erre szükséges hatalom. SOMSSICH LÁSZLÓ LAPUNK New Yorkban a yorkvillei újság árusoknál, az East 79-ik és 86-ik utcákban és környékükön lévő újságstandokon, valamint a Kerekes (208 E, 86th St.), Cosmos (új cím: 1592 Second Ave.), Udvardy 11613 First Ave.) könyvkereskedésekben kapható. Az ENSZ és Magyar Tragédia
