Krónika, 1960 (17. évfolyam, 2-6. szám)
1960-05-15 / 5. szám
4. KRÓNIKA 1960 MÁJUS dig az erőszak győz. Ez az ál- a technika fejlődése határtalan láspont esetleg fenntartható volt távlatok elölt nyitja meg a ka• a múlt korlátozott lehetőségei put, ez a megállapítás idejét között. Most azonban, amikor multa. AZ ATOMKORSZAK GAZDASÁGTANA Rávilágítottunk arra, hogy a klasszikus kapitalizmus a felső tízezer gazdasági rendszere volt. Ezzel szemben a hithű marxista arra törekedett, hogy a fejlődést a legalacsonyabb közös nevezőre hozza. A modern gazdaságbölcseletnek mindkét szélsőséges irányzattól el kell fordulnia. Ha egyrészt meg is kell akadályoznia a legfelsőbb rétegek korlátlan fejlődését, másrészt semmiképpen sem szabad a lagalacsonyabb közös életszínvonalat a haladás zsinórmértékéül elfőgadnia. Az előttünk kitáruló határtalan lehetőségek nem szenvedhetnek indokolatlan korlátozásokat. Hogy időszerűen fejezzük ki magunkat, a középosztály gazdasági rendszerét kell megteremtenünk, melynek az alsóbb osztályok felemelésére kell törekednie. Szabadjon itt is a jelenből vett hasonlattal élni. — Nemrégiben csaknem valamenynyi európai államban elhatározták a vasúti harmadosztály megszüntetését. A jövőben csak első- és másodosztály lesz. Ez az első lépés indokolt és d.cséretreméltó. Hasonlóképpen kell arra törekednünk a gazdasági életben is, hogy elsősorban a harmadik osztályt szüntessük meg, azaz, hogy az újonnan feltárt gazdasági eszközök segítségével, az úgynevezett “alsóbb osztályok” számára biztosítsunk kedvezőbb életfeltételeket. Ez a hasonlat a következő lényeges felismeréshez vezet. A marxizmus a jövő osztálynélküli társadalmáról beszél. Ez annyit jelent, hogy a fejlődés végén mindenki a közösség bérmunkása lesz. A marxista elmélet hívei közben mindig megemlékeznek arról is, hogy ezzel párhuzamosan az államgépezet összezsugorodik. Kézenfekvő, hogy ez örökké vágyálom marad. Az állam ugyanis — ha egyszer minden polgára a közösségtől függ — szükségképpen a gazdasági élet korlátlan ura lesz. Mivel az állam — ahogy éppen a jelenkor példái mutatják — különösen alkalmas arra, hogy külön érdekközösségek kiszolgálója legyen, teljes bizonyossággal megjósolhatjuk, hogy az ilyen alapon kialakított állam egy hajszál vékony kiváltságos rétegből és a neki kiszolgáltatott szürke, többé-kevésbbé jogfosztott munkástömegekböl fog állni. A TERVEZÉS Annak elméleti felismerése, hogy a viszonylag közeli jövő mit fog hozni, már ma is bizonyos gyakorlati feladatok elé állít. Nemzedékünknek el kell érnie, hogy a ránk váró nagy átmenet, melynek irányítását kezünkben kell tartanunk, a közösség lehető legkisebb megrs-Tagadhatatlan, hogy az ősztálynélküli társadalom gondolata — különösen a jövő távlatában — végtelen sok lehetőséget rejt magában. De csak úgy, hogy azt nem statikusan fogjuk fel, mint a marxizmus, hanem dinamikus fogalomma fejlesztjük tovább, ami magában foglalja, hogy bizonyos egyenlőtlenségek mindég megmaradnak. Minden szabad gazdasági rendszerben akadnak olyanok, akik magasabb intelligenciájuk, nagyobb kezdeményező erejük révén a többieket megelőzve, az átlagnál magasabb életszínvonalat biztosítanak maguknak. Ezt a tényt helyesen ismerte fel a liberalizmus. Hibája viszont abban állott, hogy nem szabott határokat az előretolakodóknak és ezzel lehetőséget adott a leghevesebb törtetőknek arra, hogy úgyszólván a láthatáron túl előreszökjenek. A hithű marxizmus viszont a másik végletbe esik és azt tanítjai hogy mindenkinek egyszerre kell lépnie. Mindkét felfogás helytelen. Kezdeményezni és a nagy átlag előtt haladni nemcsak helyes, hanem kívánatos is, — de csak addig, amíg az élenhaladókat követni tudják a tömegek is. Ezek a gondolatok, a jelen korlátolt gazdasági lehetőségei között, elvont elmefuttatásnak látszanak. Ha azonban arra gondolunk, hogy az előttünk álló korszakban a technika le fogja rombolni a gazdasági élet ma még fennálló határait, akkor megvilágosodik a fent kifejtett szempontok gyakorlati jelentősége és értéke. Ezzel már kiléptünk a gazdasági élet keretei közül. Ami ugyanis előttünk lejátszódik, nemcsak a technika _legújabb fejlődése, hanem az emberi élet eddigi alapfeltételeinek megváltozása és vele együtt a kényszerű kötelesség, hogy a politikában, szociálpolitikában és az állam felépítésében a jelenlegitől merőben eltérő új utakat keresünk. Képtelenek vagyunk életünket egymástól légmentesen elzárt rekeszekbe szorítani. Minden kölcsönösen kihat egymásra. Az olyan forradalmi átalakulásoknak, aminök ma előttünk állanak, csak akkor leszünk uraivá, ha mind az államélet, mind a magánélet követelményeiről tiszta képet alkotunk magunknak. FELADATAI kódtatásával következzék be. A várható előnyöket már kezdettől fogva mindenki számára egyformán kell biztosítani. Ez mindenekelőtt hatalmas tervezési feladatot jelent. Az ipari forradalom nagy gyengesége volt, hogy felkészültség hiányában, az erőknek szabad folyást TRIANON REVÍZIÓJÁÉRT Vitéz Kovács Gyula altábornagy a clevelandi magyarság nevében az április 2-án Clevelandban tartott gyűlés megbízásából a következő' táviratot küldte Eisenhower elnöknek: Elnök Ur! Magyarország teljes orosz megszállásának a tizenötödik évfordulóján a Magyarországot negyven évvel ezelőtt igazságtalanul sújtó trianoni békeszerződésre visszaemlékezve a Clevelandban élő magyar származásúak gyűlést tartottak. A gyűlésen résztvevők bizalommal fordulnak önhöz. Elnök Ur! A négy nagyhatalom csúcskonferenciájára való felkészülés idején felkérjük Elnök Urat, emlékezzék arra, hogy ezelőtt negyven évvel az ön nagynevű elődjének, Woodrow Wilson elnöknek az egész világon meghirdetett nemes eszméit mellőzték az első világháborút lezáró békeszerződések megszerkesztésénél. A trianoni békeparancsban — amelyet az Egyesült Államok nem írtak alá — a magyarságnak kereken egyharmada került idegen uralom alá megkérdezése nélkül és akarata ellenére. E parancs-békék tették Közép-Európát gyengévé Kelet felé. Elnök Ur az utóbbi hónapok folyamán a világbéke érdekében végzett nagyszerű munkájával kiérdemelte az egész világ elismerését és háláját. Isten áldását kérjük ezirányu további erőfeszítésére. Kérjük, vegye fontolóra, miképpen lehet belefoglalni a csúcskonferencia tárgyalási anyagába az azelőtt negyven évvel elkövetett igazságtalanságok jóvátételét a világ békéjének érdekében és miképpen lehet a vasfüggöny mögött sínylődő rabnépek között a magyar népnek is visszaadni az őt megillető szabadságot és csorbítatlan emberi jogokat. A gyűlés határozatából és megbízásából: Cleveland, 1960. április 2. Kovács Gyula, s. k. engedett. Ennek következtében a fejlődés nem enyhe, áldásos esőként hullott a kiszáradt mezőkre, hanem sokkal inkább pusztító zivatar formájában, amely ugyan bőven ad vizet, de hatalmas károkat is okoz. A tervezés szónak ma gyakran rossz mellékize van. A sok négy-, öt- és hatéves terv, azt a benyomást kelti, hogy az emberi szabadságot a szükségesség határain túl korlátozzák. Azonkívül többnyire a nyomasztó bürokrácia melegágyaivá lesznek, mely gátlólag hat az egészséges fejlődésre. Az ellenhatás erre a nyilvánvaló visszaélésre tehát jogosult. Fennforog azonban annak a veszélye is, hogy a fürdővízzel együtt kiöntjük a gyermeket is. Hiszen a tervezési képesség olyan jellegzetes tulajdonsága az embernek, mely öt a természet fölé emeli. Lelkünk és értelmünk lehetővé teszi, hogy a jelenen túl pillantsunk és ebből a távlatból a jövőre nézve már ma intézkedjünk, azaz tervezzünk. Többé-kevésbbé egész életünk tervezésből áll, mert a legtöbb elhatározásunk a jövő figyelembevételével születik meg. Ezek az elhatározások bizonyos mértékben korlátozzák későbbi cselekvési szabadságunkat. Hogy gyakorlati példával éljek, amikor a háziasszony bevásárol, ez már bizonyos tervezést feltételez, amivel korlátozza háztartásában a cselekvési szabadságot. Ha káposztát vesz, ezzel eldönti, hogy a legközelebbi étkezésnél nem babot fog tálalni. Mindaddig, amíg a bevásárlás nem történt meg, szabad keze van. — lltána cselekvése korlátok közé szorul. Természetesen az a gondolat, hogy ezzel későbbi elhatározásoknak útját vágja, még senkit sem késztetett bevásárlásai beszüntetésére. Aki így tenne, éhenveszne. A tervezés lényegileg attól függ, hogy milyen szellemben és milyen formában hajtjuk végre. Jelenlegi, korlátok közé szorított gazdasági rendszerünk lehetőséget adott a vezetörétegeknek arra, hogy a korlátozottan rendelkezésre álló gazdasági javak szétosztása révén saját hatalmukat növeljék. Eben túl menőleg a különböző nagyszabású állami terveket csaknem kivétel nélkül indokolatlanul rövid időre dolgozták ki. Tisztában kell ugyanis lennünk azzal, hogy mind történelmi, mind gazdaságfejlőtlési szempontból egy ötvagy hatéves időtartamra kidolgozott terv túlságosan szűkreszabott, nem elég ahhoz, hogy nagyvonalúan és építő szellemben gondolkozzunk, vagy valóban messzemenő elhatározásokat valósítsunk meg. Arra azonban elég az az idő, hogy a bürokraták kicsinyes hatalmi vágyaikat kielégíthessék. * * * lervezes es tervezés között nagy különbség van. Ritkán ugyan, de tanúi lehetünk a jelenben is néhány valóban messzire tekintő konstruktív tervezésnek. Svájcban például már most számolnak egy gazdasági depreszszió lehetőségeivel. A szövetségi kormány, szakszervezetek és vállalkozók gyakorlati érzékükkel észrevették, hogy a jelenlegi gazdasági fellendülés nem lehet tartós jelenség. Az infláció ugyanis minden értéket megsemmisít. Svájcban azért már felállítottak egy “agytrösztöt” az esetleg bekövetkező gazdasági, válság leküzdésére. A nem életbevágóan fontos állami tervek háttérbe szorulnak. A berni gazdasági “vezérkar” már rendel-
