Krónika, 1960 (17. évfolyam, 2-6. szám)
1960-05-15 / 5. szám
2. KRÓNIKA 1960 MÁJUS 1920 junius 4 Az 1960-as évet gyászévnek deklarálta a hazafiul fájdalom, mert június 4-én már negyven éve lesz a trianoni szörny-diktátum aláírásának, Magyarország széttrancsirozásának, ami az elvesztett háború után diadalt ülő, nyugati politikusok új háború magvait elhintő, tragikusan rövidlátó, igaztalan politikájának mérges gyümölcse volt. Mi nem gyászolunk, mert nem adtuk fel a reményt, hogy az ötfelé szakított magyarság és az előbbi nemzetiségek is még együvé kerülnek. A gyásznak semmi értelme, mert szinte azonos a lemondással s mi nem hisszük, hogy végleg le kellene mondani arról, hogy lesz még idő, amikor a Dunavölgy 1920-ban, Trianonban oly dórén elhatározott balkanizálása megszűnik. Hinni kell, hogy Európának kis országokra való felaprózása nem tart örökké. A jet-gépek, atomfegyverek és távrakéták korában már a tengerek is elvesztették világrész elválasztó jelentőségük nagyrészét és az irányzat határozottan mind nagyobb politikai egységek, föderációk alakítása felé ível . . . Persze nem gondolunk olyan Duna-völgvi egységre, amely kommunista világnézeti alapon jönne létre és voltaképpen nyugati elővédfala volna a Szovjetnek és Kínának. Az egyéni, szellemi és gazdasági szabadság megfojtása nélküli rendszer szerinti federációra gondolunk, amely a Duna völgyét ölelné fel, vagy esetleg egész Európát, a Szovjeten innen. Szabad népek szabad egyesülését az emberek testvérisége, a Teremtő által rendelt népcsaládi testvériség jegyében.- * * * Az első kétségtelenül a maradék országcsonk népének felszabadítása, ami az adott viszonyok közt sziszifuszi feladatnak, döntő sorskérdésnek tekintendő. De emellett már most meg kellene kezdeni a lefolyt négy évtized alatt a dunai népek között megsokasodott egymás közti gyűlölet leépítését. Ne firtassuk, mennyire volt indokolt ez a gyűlölet kinek-kinek részéről. Magyar részről a neheztelés még akkor is indokolt volt. ha nem beszélünk ezer éves történelmi jogokról, mert népmegkérdezés nélkül színmagyar lakosságú terület tömböket is elcsatoltak. Ma a magyar nép épp úgy kommunista uralom alatt van, mint a cseh, a szlovák, a szerb és a román s az egymás vélt vagy igazi bűneinek folytonos hánytorgatásával csak nagyobb lesz a szakadék, holott á cél a közeledés, az előkészülés áz új együttélésre.. Szebb, illőbb volna, ha az “utódállami” népek kezdenék a közeledést, mert igazságtalanság a magyar néppel történt. De fontos érdek, hogy mielőbb elkezdjük a federáció iskoláját, mert leginkább föderációs alapon képzelhető el reálisan Magyarország különféle népeinek újabb egy tető alá kerülése, vagyis a népcsaládi és az emberi testvériség szellemében. Ez a szellem azonos azzal a keresztényi univerzalizmussal, egyetemes emberszeretettel, amely Isten igazi akarata volt az emberiséggel és a világgal és amelynek megvalósulása az egyéni és nemzeti szabadság és prosperitás boldogságát jelentené — a mai dunai siralomvölgy népei számára! közvetlenül bűnösek abban, hogy amerikai légierő önkényesen megsértette a Szovjet határait.” Visszavont meghívás Kijelentette, hogy enélkül a Szovjet nem vehet részt a tanácskozásokban és ezenkívül cocsánatkérést is követel. Szerinte a kémrepülések háborús célúak és ha nem történik elégtételadás, annak jele lesz, hogy az Egyesült Államok nem is kívánja, hogy a konferencián megegyezés történjék. Szükségesnek látja, hogy a konferenciát 6—8 hónapra elhalasszák, mert “ezt a konferenciát az amerikai reakciós körök megtorpedózták és mert az Egyesült Államok árulást (treachery) követett el a Szovjetunióval szemben.” Majd Eisenhower június 10-re kitűzött oroszországi viszontlátogatását illetően kijelentette, hovy a meghívást visszavonja, mert a kihívó támadó akciókkal (a kémrepüléssel) olyan helyzet állott elő, amelyben a Szovjet népe nem tudná az elnököt kellő szívélyességgel fogadni. Elsenhower elutasító válasza Eisenhower elnök önérzetes hangon válaszolt. A saját és Herter külügyminiszter kijelentéseire vonatkozóan hangoztatta, hogy “a kémrepülés a kölcsönös bizalmatlanság következménye volt, de nem háborús támadó szándékkal történt, hanem azért, hogy Amerikát és a szabad világot megóvják meglepő támadás veszélyétől olyan hatalom részéről, amely azzal kérkedik, hogy az Egyesült Államokat és más országokat nukleáris bombát vivő rakétákkal elpusztítani képes. Mint köztudomású, nemcsak az Egyesült Államok, de más országok is tervszerű és állandó Szovjetkémkedés célpontjai.” Eisenhower ezután kijelentette, hogy “az Egyesült Államok sohasem fenyegetődzött folytatólagos kémrepülésekkel. Ez sem nekem, sem kormányomnak nem volt szándékunkban. Az aktuális kijelentések nem mennek tovább annál, hogy az Egyesült Államok nem hátrál meg a felelősség elől, hogy biztosítsa magát meglepő támadás ellen”. Felfüggesztették a kéiwepüléseket Kijelentette Eisenhower, hogy “a tényhelyzet az, hogy a legutóbbi incidens után felfüggesztettük az ilyen repüléseket és nem fogjuk azokat újra elkezdeni. Ez a kérdés tehát tárgytalan. Azért jöttem Párisba. hogy oly egyezséget keressek a Szovjetunióval, amely megszünteti minden kémkedésnek, beleértve a kémrepüléseknek a szükségét is és nem látok okot a konferencia megszakítására.” “Ha ily megegyezés nem jönne létre” — folytatta (Eisenhower, — “az E. N, Sz.-nek javasolni fogja, hogy létesítsen oly bizottságot, amely nemzetközi légügyi megfigyelő szerepet játszana támadás veszélyével szemben.” Végül kijelentette, hogy álláspontját a szövetségesek támogatták, de Kruscsev ragaszkodott ultimátumához s nem volt hajlandó a józan észszerűség útjára térni és a propagandát abbahagyni. Ha ezt nem tette volna, a konferencia folytatása lehetővé vált volna. Mr. Kruscsevet nem hagytuk kétségben az iránt, hogy ultimátumát az Egyesült Államok sohasem fogadja el.” Eisenhover azzal fejezte be történelmi beszédét, hogy “Kruscsev nyilvánvalóan azzal a céllal jött Párisba, hogy elszabotálja a találkozót, amelyen a világ oly nagy reménnyel csüngött”, de ő továbbra is az igazságos békéért (peace with justice) fog dolgozni hátralevő párisi tartózkodása alatt és után. "Definitely Over" Kruscsev a 6—8 havi elhalasztással kétségtelenül arra célzott, hogy ennyi idő múltán már új elnök fog ülni a Fehér Házban. De Gaulle elnök és MacMillan miniszterelnök május 16 és 17- én ismételt kísérleteket tettek, hogy Kruscsevet ultimátuma megváltoztatására bírják. Május 17-én a nap folyamán új négyes ülést hívtak egybe, de Kruscsev nem jelent meg. Krüscsev hír szerint már Kelet-Berlinbe készül, kommunista sajtóforrások szerint azért, hogy különbékét írjon alá a keletnémet egylistás kommunista kormánnyal. E hírt azonban Párisban kétkedéssel fogadták. Május 17-én délután 5 óra 30- kar Paris jelentette: “Egy magasállásu nyugati tisztviselő kijelentése szerint a csúcskonferenciának vége. Definitely over... •» * * Eisenhower közlése, hogy az oroszországi kémrepüléseket beszüntették, meglepetést keltett. Ez lúr szerint májas 11-én történt, de nem hozták nyilvánosságra. Május 17-én este a nyugati szövetségesek közös közleményt adlak ki, melyben a konferencia meghiúsulását Kruscsev magatartásával indokolják és változatlan készségüket jelentik ki a nemzetközi kérdéseknek békés tárgyalások útján való megoldására. Az amerikai közvélemény felháborodással ítéli el Kruscsevnők a legjobb szándékkal a konferenciára jött Eisenhower elnökkel szembeni méltatlan, durva magatartását, amely az Egyesült Államok elleni inzultus is... A világközvélemény fájlalja, hogy Kruscsev megtorpedózta a konferenciái, amelytől a Nyugat és Kelet közti közeledést, feszültség-enyhülést reméltek s ehelyett kiéleződés következett he. A világsajtó publicistáinak egyrésze a régi sztálinista belső ellenzék, Szuszlov és társai, valamint a kommunista Kína nyomásának tartja Kruscsev hajthatatlan eljárását. Mások szerint az orosz népnél akarta növelni népszerűségét az Amerika elleni legénykedéssel, tekintet nélkül arra, hogy a Szovjet is állandóan folytat kémkedést, — mégpedig nem önvédelmi, hanem világuralmi céllal . . , Egyes világlapok kritikus bonyodalmakra számítanak azon esetre, ha Kruscsev különbékét köt Kelet-Németország kommunistáival és a címen nem ismerné el többé a Berlin megszállására 1944-ben korlátlan határidővel kötött szerződés érvényét. Kruscsev május 18-án sajtókonferenciát tartott Párisban. Kijelentette, hogy különbékét kötnek a német Szovjet-zónával, de az időpontot majd maga fogja meghatározni. Tolvajnak nevezte az Egyesült Államokat és Hitlerre emlékeztető dühmámorral tombolva sértegette. A Szovjet az Egyesült Nemzetektől Amerika elítélését kéri a kémrepülések ügyéhen. Egyes francia diplomaták szerint a Kruscsev és Eisenhower közti szakítás fordulatot jelent a Szovjet politikájában és Kruscsev a jövőben a moszkvai ellenzéknek és a kommunista Kínának jobban tetsző, még radikálisabb politikát fog folytatni, Eisenhower vissza jövet megállt egy napra Portugálban, ahol nagy ünneplés központjában állott. Beszédében rámutatott arra, hogy a párisi események csak szorosabbra fűzték a szövetségesek közti összetartást és még nagvobb erőfeszítésekre van szükség az igazságos béke érdekében. * * * Közelebb kerültünk egy új világháborúhoz?
