Krónika, 1960 (17. évfolyam, 2-6. szám)

1960-04-15 / 4. szám

1960. ÁPRILIS

KRÓNIKA

7.

— mint azt ARANY JÁNOS hatalmas klasszikus elégiájának fenti része teszi?

A Nyugat újkori kultúrájának és civilizációjának legtevékenyebb magyar követője volt a 19-ik század első felében. Megalapította a magyar Tudományos Akadémiát, “kiművelt emberfőket” akart. Keresztülvitte a Lánchíd megépítését, gyárakat, modern kereskedelmet teremtett, megalapította az első magyar gőzmalmot és vasöntödét, megépítette az aldunai víziutat, a Vaskapu szabályozását, elkezdte a Tisza szabályozását s a Tisza és Balaton ha jó járatait. “Jelenkor” címen kiadta az első magas színvonalú folyóiratot, könyvet írt “Magyar Játékszín” szükségességéről és kezdeményezte a Magyar Nemzeti Múzeumot stb. Elindította Magyarországot a Nyugattal lépést tartó korszerű megújhodás útján.

Iránymutató nagy politikai művei a “Hitel”, “Világ”, Stádium” mellett számos más, jelentős politikai munkával is vett részt kora magyarsága nagy feladatainak és nemzeti problémáinak megoldásában, — nem egyszer Kossuthtal vitázva . . .

A nyugodt, higgadt, belső haladás apostola és zsenije, a maga idejének nagy magyar építő szelleme. A Bécscsel szembeni politikában józanság és mélységes felelősségtudat, az erőviszonyok realitásának ismerete vezérli. Félti nemzetét s az uralkodóházzal való konfliktust nem látja az ország igazi érdekében valónak; aggályok marják lelkét s előrelátja a szabadságharc véres tragédiáját, a nemzetiségek hűtlenségét s a nemzet szenvedéseit . . .

S a szabadságharc bukása utáni gyötrelmes időkben külföldön álnévvel vagy névtelenül megjelenő írásaival törekszik feliázni a világot s enyhíteni a nemzet balsorsát,' egyben pedig tartani a lelket a nemzetben. Közben mérhetetlenül szenved, egészsége, szellemi ereje romlik, a nemzet nagy drámája megrendíti belső egyensúlyát, írásai miatt üldöztetéstől tart s nem akar foglyul esni . . . Távolról már halványan kibontakoznak a nagy kibékülés, a kiegyezés első előjelei, amikor Bécsben a döblingi elmekórházban önkezével fejezi be nagy életét 1860 április 7-én, 69-ik életévében.

Nemcsak korának legnagyobb magyarja és reformátora, de nemzetének leghívebb, legmegfontoltabb fia is volt ... S bár előre megjósolta 1848—49 nemzettragédiáját, annak bekövetkezte után megkettőzött odaadással dolgozott a nemzet felemelkedéséért s hirdette: MAGYARORSZÁG NEM VOLT, HANEM LESZ!

i'fi

J.angieikeneK ez a jelszava legyen a mi hitünk, vezércsillagunk Magyarország és népe mai jogfcsztottsága és árvasága balsorsában. S a nemzet iránti, a legvészesebb katasztrófa utáni időkben is kitartó, mérhetetlen odaadása és szeretete és konstruktív alkotó szelleme ragyogjon előttünk, mint halhatatlan, dicső történelmi példakép!

Széchenyi Istvás beszédeiből és írásaiból:

“A szabadság legfőbb jó, az soha nem lehet vad, tudatlan, rest és önkényes emberek sajátja.”

*

Napról-napra látom a magyar alkotmányos képviselet hiányosságát. Ezek akarnak a lengyelek segítségére sietni? Nem segítenek a saját jobbágyaink sorsán. Liberalizmusról fecsegnek és nyúzzák a saját elárendeltjeiket”.

*

“Én magyar hazámat igen fiatalnak tartom s ifjúságának nevezetes jelei közé számítom azt is, hogy arány nélkül több költői sajátság s tehetséggel bír, mely a képzelet forrásábul fakad, mint az ítélet komolyabb tulajdonaival, melyek inkább régibb nemzeteknél fejlődnek már ki”.

*

“A magyar erőtül pezsgő, fiatal nép, mely csodálatos magasságra emelheti masát s minden lehet, ha közértelmességét s nemzetiségét tökéletesen kifejti”. -“A magyar egy gyermeknép, most semmi, de minden lehet, mert lelki s tesi erők rejtezik fiatal keblében. Minden lehet, ha át akarja látni, hogy semmi. Csak két ellensége van, az Előítélet s Elbizakodottság”.

*

“Hogy a Magyar annyi tenger viszontagság közt sem olvadt még össze más nemzetekkel, nem egyéb, mint legtermészetesebb következése nyelve erejének, melyet idegen halandó

elgázolni nem képes”.

*

“Míg nyelvünk él s virul, mindaddig nemzeti létünk, ha csorbul is, azért bilincsek közé sülyedni tán még sem fog; holott kivételes helyzetünkhöz képest nyelvünk hervadása, elvesztése, okvetlen nemzeti állásunk végóráját vonná maga után”.

*

. . ha igazán akar a nemzet erős és nagy lenni, szükséges, hogv némi dolgokban egy soron álljunk mindnyájan, hogy

NEM LEHET TETEJÉTŐL ÉPÍTENI A BÉKE HÁZÁT!

Mint előrelátható volt, a tíz ország genfi leszerelési konferenciáját a kérdésben fennálló nagy ellentétek miatt elnapolják a csúcskonferencia utánig. Megírtuk, hogy Kruscsev leszerelési javaslata kelepce a Nyugat számára, blöff, — amelynek Amerika nem megy lépre. Kruscsev a május 16-án Párisban kezdődő csúcskonferencián próbálkozik majd újból, egyebek közt nem kevesebbet kérve, mint az összes amerikai repülőbázisok feloszlatását. Vájjon komolyan hiszi*e, hogy ebbe Amerikát beugraszthatja, avagy csak időt akar nyerni, hogy a szovjet nukleális fegyverekben és rakétákban állítólag fennálló fölényét erősen megnövelje? *

Igen örvendetes, hogy az amerikai közvélemény nagyrésze is utópisztikus blöffnek tekinti Kruscsev általános leszerelést követelő javaslatát és a fennálló nagy ellentétek megoldásáig nem látja annak aktualitását: nem osztja a tótágas nézetet, hogy tetejétől kell építeni a Béke Házát.

Az ellentétek közül a Kruscsev által merterségesen kreált berlini kérdés áll előtérben. Washington nyilvánosságra hozta a Berlin ügyében 1944-ben kötött szerződés szövegét és abból kitűnik, hogy a megszállás nincs időhöz kötve s így egy össznémet békeszerződésig jogosságához nem férhet kétség.

A csúcskonferencia napirendjén nem szerepel a magyar szabadság ügye, de bízni kell abban, hogy Eisenhover elnök az ellentétek enyhítése pontjánál szóvá teszi ezt a kérdést, amely a szovjet őszinte békeszándékának próbaköve és minden tőle telhetőt el fog követni, hogy a szabadsá^ai-r-os m^var nép szabad választásokon dönthessen saját sorsa, jövője felett.

RÉSZLEGES, FELTÉTELES AMNESZTIA

A budapesti kommunista kisebbségi hóhérkormány az orosz invázió 15-ik évfordulója alkalmából részleges amnesztiát hirdetett. Kiengedte a börtönből a kilenc évre ítélt Déri Tibor írót és más kommunista írókat és újságírókat, akik ellenfelei voltak a kormány vezetőinek, de nem mapának a kommunista rendszernek s nem számítottak arra, hogy ellenzékeskedésük a nemzet forradalmát segíti kitörésre. Kiszabadult Farkas Mihály és Farkas Vladimir, a rendszer két sötét kreatúrája is.

Ha meghunyászkodnak, csendben maradnak, nem lesz bántódásuk a többieknek sem, akik “amnesztiát” kaptak: feltételesen elengedték “büntetésük” hátralevő részét azoknak, akiket 6 évnél kevesebbre ítéltek el szabadságharcos tevékenységük miatt. Az internáló táborokat állítólag június 30-ig feloszlatják.

* .

Kruscsev jó hangulatot akar a magyar ügyben a csúcskonferencián, ha sorra kerül... A valóság azonban az, hogy az 1956-os szabadságharcnak éppen leglelkesebb harcosait ítélték el hat évnél többre s így még igen sokan szenvednek további börtön-mártíriumot.

*

Ha Kruscsev a Damokles-kard feltételes amnesztiájával és az internálótáborok feloszlatása ígéretével azt a látszatot akarja kelteni a Nyugat előtt, hogy a rendszer már begyökeresedett, konszolidálódott Magyarországon, ez nem fog sikerülni.

A szabad világ tudja, hogy a magyar nép nem tört meg, nem fog megtörni és soha őszintén, szivéből nem fog együttműködni az individualista lelkűidével és hagyományaival annyira ellenkező kommunista kaszámyarend9zerrel. S ha valaki, úgy Eisenhower elnök, Amerika kormánya van erről legjobban meggyőződve!

kiki, ki a magyar levegőt szívja, mondhassa, hogy: ‘én is a honnak polgára vagyok 1’ És ha a kaszták és összesaraglyázott privilégiumaink szűk köréből végkép tágasabb körbe akarunk lénni. és elaljasodott nemzetünknek jövendőt eszközölni, — nagy köveket kell emelnünk: ezt pedig nem egyes emberek, hanem mindnyájan, egyik úgy, mint a másik, tegye meg”.

*

“Nyilvános életemnek, s minden politikai működésemnek alapja s legmélyebb talpköve soha nem volt egyéb és soha nem lesz más, mint azon nemzetiség kifejtésének és nemesbítésének minden tehetségem szerinti előmozdítása, melynek körében világot látnom rendelt a végzés”.

“Hon iránti hűség okozza az emberi nem legszebb tetteit, s ez fogja egyedül, ha valami a világon, nemzetünket az eisülyedéstül megmenteni; mert ez acéloz állhatatosságra mindannak megszerzésében, mi, legyen erkölcsi, legyen anyagi, előmozdítná a haza javát; ez készt kirepülni a tág világba, s visszatérni drága zsákmánnyá! a hon határai közé ismét”.

*

“Életre való ismeretek oly ritkán vannak, mint hajók tágas óceán habjain; szorgalom, gazdasági, művészeti és kereskedelmi értelmesség alig van. — Hány tökéletes magyar mesterember van, hány magyar kereskedő?”

+

“A kilencmillió jobbágy min-