Krónika, 1960 (17. évfolyam, 2-6. szám)
1960-04-15 / 4. szám
2, KRÓNIKA 1960. ÁPRILIS kegyelmezett . . .! Mily rémségei folségben hirdeti ezt a kereszt! Emberek, féljétek az Istent s szeressétek Krisztust. Ezt kiáltja ö felétek, kiáltja a végkimerülésig. O ha, valamikor, hát ma halljátok meg szavát; esd, hogy kíméljétek s becsüljétek meg leikeleket. PIETA S ez a szenvedés örsi annak a tőrrel átdöfött szeráfnak is képét, ki a kereszt alatt áll s azt mondják róla: ‘"az ő anyja”. — A szent Szűznek kellett ott állnia, mert szereti Jézust. Az Vr Jézus magához csatolta' öt méltóságban, kegyelemben s örömben, magához tehát bajban s bánatban is. Ő nem maradhatott el, nem maradluitott lent; amint megosztja fia koszorúját, trónját, szivét, úgy kell megosztania keservét. Ő a résztvevő bánatnak vértanúja. — E kitüntetésben kellett részesülnie, hogy érdemei is nőjjenek föl az égig. IS asíy hivatások kegyetlenek. Meztelen kardok közt vezet el ütjük; a szent Szűznek az a nagy hivatás jutott, hogy teljes odaadásban, a legnagyobb áldozatban törődjék meg; lelkének a Golgotha sziklái közt a rettenetes keresztfán kellett fölkúsznia s ott elrebegnie azt, hogy: legyen meg a te akaratod. Lelkivilága mint a tenger gyöngye a föltétien odaadás. E lekonyult, alázatos, szép fej az Isten remekműve! Ö gondolta, ö mintázta. A földúlt lelkek sötét világába állította bele, mint a bánatos lelki szépség új motívumát . . . — Látta, hogy a szenvedés szent fiának útja, tehát az ő hivatása is s úgy vette azt, mint kitüntetést, mint koszorújába való vad rózsaágakat. Kívánt ez úton menni, hisz Jézus nyomaiban ment. merészen határozott. Jodl és Göring bevallották, hogy Németország hadereje akkor még nem volt kiépítve, és egyetlen divízió volt erre szánva. De ebből is csak három ezredet használtak fel, úgyhogy komoly francia ellenállás megsemmisíthette volna a német tervet. És mi történt? Franciaország nem volt tétlen, hiszen saját bőrére ment a játék, Gamelin és Maurin generálisok azonban fatálisán felbecsülték Hitler erejét. Úgy gondolták, hogy 20— 25 német divízió ellen nem tehetnek semmit. (R.A.C. Parker, The First Capitulation. France and the Rhineland Crisis of 1936. World Politics, 1956, 354-373 old.). S míg a német titkos utosítás szerint a legcsekélyebb francia ellenállásra vissza kellett volna fordulnia a megszálló németeknek, Franciaország végzetes tévedése miatt mozdulatlan maradt és az eset Hitler merészségének kedvezett. Ma már általánosan elfogadott vélemény, hogy ez lehetett volna az az alkalom, amikor még meg lehetett volna fordítani a két háború közti időszak történetét. Hitler vérszemet kapott további lépésekre, Franciaország pedig, amely saját bőrét nem védte, természetesen nem tett semmit, amikor tőle “távoli” Ausztria és a többiek kerültek sorra (Charles Burdick: German Military Planning and France, 1930-1938. World Affairs Quarterly, January, 1960, 299-313). GAZDASÁGI-SZOCIÁLIS JÓLÉT EGYEDÜL NEM ELÉGSÉGES Letagadhatatlan, hogy az Egyesült Államok gazdasági és szociális jóléte szinte egyedülálló. Ez nem jelenti azt, hogy itt nincsenek problémák, de a földi javak tekintetében a legtöbbet nyújtja polgárainak. Ezt Kruscsev is elismeri és Franciaországban, amikor újra elismételte, hogy évek múltán a Szovjet életnívóban utoléri az U.S.-t, akkor megmagyarázta, hogy azért említi Amerikát, mert az a leggazdagabb ország. Erők felbecsülése a két táborra különült világban Amikor e sorok megjelennek, már nem leszünk messze a “summit" konferenciától. Bárhogyan is nézzük, nem lesz az más, mint két hatalmi blokk erőmérkőzése. Ezért elevenbe vágó érdek, hogy az erők felbecsülése józan legyen. EitőI szólunk ezúttal. TÖRTÉN ELEM FORMÁLÓ SZÁMÍTÁS Mindenki előtt ismeretes az a vita, ami megy az Egyesült Államokban a Szovjet haderejének felbecsüléséről, illetve az amerikai és orosz erek összevetéséről. Ez a vita nem ú j, de a Sputnik megjelenése és a Saitner Report óta kü.*nös hangsúlyt nyert. Ebben az évben újra felszínre került, amikor felelős politikai és katonai vezetőemberek nem egyszer egymást megcáfolgatva nyilatkozgattak. De az is megtörtént, hogy pár nappal később az előbbi véleményt megváltoztatták. Nem célunk részletesen ezt ismertetni, mindenki megtalálta újságjában, vagy pedig az U. S. News megfelelő számaiban. Mi inkább összegezzük véleményünket: 1) miridenekelőtt cl kell ismernünk, hogy a szovjet haderőre vonatkozó adatok beszerzése felette nehéz feladat, hiszen ez a legféltékenyebben őrzött titok; 2) mégis úgy érezzük, ez olyan messzire kiható jelentőséggel bír, hogy a kormánynak a lenető legbiztosabb értesülésekkel kell rendelkeznie; 3) őszintén meg kell mondanunk, hogy meglepte az embert az, hogy felelős vezetők egymásnak sokszor lényegesen ellentmondó véleménnyel vannak ebben a kérdésben, ami azt a benyomást keltheti, hogy nem vagyunk tisztában ezzel a roppant fontos kérdéssel; 4) ennek ellenére mégis merjük hinni, hogy nem minden került napvilágra, hiszen éppen erre vonatkozó értesüléseit egy kormány sem teregeti ki s így feltehető, hogy a legfelelősebbek a lehető legbiztosabb értesülésekkel rendelkeznek. Szükség is van erre! őnbekéuzeltség veszélyes, de félelem és kisebbségérzet sem jó tanácsadó. Ha történelmet akarunk formálni, akkor reális számításra van szükség. Mindig, de különösen így “Summit” alkalmával! A HELYZET FATÁLIS FÉLREISMERÉSE SEGÍTETTE HITLERT Hogy mindkét oldal haderejének felbecsülése milyen történelemformáló számítás, azt legjobban mutatja a Rajnavidék 1936 március 7-i visszafoglalása. Hitler a Versailles-i békediktátum széttörését és a maga ambícióját a Rajnavidék Németországhoz való visszacsatolásával kezdte. A nürnbergi háborús bűnösök perének aktáiból ismeretes (Trial of the Major War Crimes, XV. 348-152, IX. 285, stb.), hogy a tábornokok ellenezték ezt a lépést, mert biztosra vették, hogy Franciaország és a Nyugat nem fogja ezt engedni. Hitler számítva Franciaország latolgató politikájára és bízva saját intuíciójában, Ezt mutatja a tényeket alapuló statisztika. Az amerikai családok 90 százalékának van TV-je, 98 százalékának jégszekrénye, 93.7 százalékának mosógépje. Míg ezek életszükségletek, egyúttal a földi jólét bizonyos fokát is igazolják. Míg 1946-ban az amerikaiak vakációztak 34.4 millió hetet, addig 1959-ben ez felemelkedett 77.7 millióra. Ugyanebben az időközben kiadott vadászengedélyek száma felével emelkedett, a halász engedélyeké pedig megduplázódott. Ugyanezt igazolják az United Nations Statistical Yearbook, Demographik Yearbook és a Yearbook of Labour Statistics, amelyek feltüntetik az állami bevételt, nemzeti költségvetést, egyéni-családi jövedelmet, megélhetés költségét országok szerint. Ugyanez tükröződik az egészségügy terén: míg a csecsemőhalandóság 1946-ban 33.8 százalék volt, addig 1959-ben 26.3 százalék. Ugyanebben az időszakban az anyahalandóság 1.57 százalékról 0.38 százalékra esett. Diftéria 16,354-ről 930 esetre korlátozódott. Malária 48,610-ről 80 esetre és 1952 óta nem fordult elő diagnosztáit himlő. , Szóval letagadhatatlan az Egyesült Államok jóléte. Ez azonban egyedül nem elégséges, hogy a nemzetközi élet hatalmi versenyében megállja helyét, sem ahhoz, hogy egy esetleges légi Pearl Harbort megelőzzön vagy sikeresen kivédjen. E. H. Carr reálisait levonta a történelem tanításából a következtetést: “economic power is impotent if the military weapon is not held in readiness to support it" (Twenty Years’ Crisis. 1919-1939. London, Macmillan, 1949, 119. old.). ütőkéDes had-frő nélkül lennénk, ahogy Senator Fnlhright mondta, “a big fat target for the ably-led communist world” (Evening Star, 1960. March 5. 2. old.). A fegwer nemcsak öldöklő és barbár pusztítás eszköze. As Egyesült Államok kezében az élet és jog védelmezőiének kell lennie! Különösen, amikor a “summit” kelepce ki van vetve a világra! Dr. MIHÁLYT GILBERT O. Praem. APARTHEID VAGY KERESZTÉNY UNIVERZALIZMUS? Délafrikában az uralkodó hollandus fehések bevezették aí apartheid-fajpolitikát a több mint háromszoros többségben lévő bennszülött négerekkel szemben. Másodrendű emberekké, másodrendű állampolgárrá degradálták őket s amikor ez ellen felzúdultak, rendőreikkel százakat megsebesítettek, vagy megöltek, többi közt egyetlen összecsapásnál közel százat. De olykor provokáció nélkül is négereket gyilkol a rendőrség, és tömegesen tartóztatják le a vezetőket. A római Szent Péter székesegyházban március végén százak tapsoltak, amikor XXIII. János pápa felszentelte az első néger bíbornokot. Nem kétséges, hogy ez a tüntetés az EGYETEMES emberszeretet, a keresztény univerzalizmus eszméje előtti hódolat s egyben a keresztényietlen apartheid feletti lesújtó ítélet volt»
