Krónika, 1960 (17. évfolyam, 2-6. szám)

1960-03-15 / 3. szám

10. KRÓNIKA 1960. MÁRCIUS Erdélyi emlékek Nemzeti Dal 1960-ban L. Az 1885. évben, amelyben az Erdélyi Magyar Közművelődési Egyesület megalakult, az első volt mint örökös és alapító tag a Munkácsy Mihály* által készí­tett alapító oklevelet kapva, a “Márczius 15-iki állandó Bizott­ság“ amelybe beletartoztak az összes kolozsvári és vidéki 1848- 49-es honvédek és mindazon ha­zafiak, élükön a megválasztott elnökkel, pákéi Sándor József or­szággyűlési képviselővel és hír­lapíróval, aki minden évben mint kiváló ünnepi szónok mondotta el ünnepi beszédét a kolozsvári Vigadóban ugyanabban a terem­ben, amelyben 1848 május 30-án az UNIÓ kimondatott, s amely teremben a március 15-iki ünne­pélyeket az EMKE megalakulá­sa idején és után rendszeresen tartották. Színes kép elevenedik fel sze­meim előtt. 1908 március 15-ét írtak akkor. Osztályommal fel­vonultam én is, mint a kolozs­vári piarista gimnázium III. osz­tályú tanulója összes iskolatár­saimmal, ugyanügy, mint a ko­lozsvári ev. ref., valamint uni­tárius és. egyéb iskolák növen­dékei, a főiskolások. Az ünnepi közönség megtöltötte a termet és sokan be sem fértek. Az első sorokban ültek piros egyenruhájukban az 1848-ban harcolt honvédek, s miután az ünnepi beszéd, amely fogada­­lcmtételt és a márciusi eszmék követését kívánta mindannyi­unktól, mi iskolások szavalatok­kal és énekszámokkal vettünk az ünnepségben részt. Ez volt az 1848 március 15-e 60 éves ju­bileuma Kolozsvárt. P. SÁNDOR József minden évben ezután is állandó ünnpei szónoka volt e bizottságnak, mindaddig, amíg az első világ­háború után bekövetkezett Tria­non ebben meg nem akadályoz­ta, de ő, hogy mint mondotta, “fogadalmát” megtartsa, már­cius 15 helyett minden évben július 30-án, a Segesvár melletti féhéregyházi síkon PETŐFI Sándor eleste helyén mondott ünnepi beszédet a román ható­ságoktól e célra minden egyes alkalommal nagy küzdelemmel kivívott engedély beszerzése után. Ezek az ünnepélyek ávről­­évre népesebbek voltak, akár­csak a kivezényelt román csend­őrök osztagai, amelyek árnyé­kában, de még nagyobb lelkese­déssel tartották meg a március 15-ikét helyettesítő hazafias ünnepségeket és ekkor 'évről-év­­re P. Sándor József volt az ün­nepi szónok, akit csak magyar párti román parlamenti mandá­tuma és mentelmi joga védett meg hazafias kiszólásai miatt a letartóztatástól. Sándor József úgy beszélt akkor is, mint aki­nek atyja, Dénes, maga is 48-as honvéd volt mint akit a március 15-i állandó bizottság elnökének és állandó szónokának választott és mint aki az EMKE alelnök­­főtitkára és most már román parlamenti magyar képviselőt azért választották, hogy a ma­gyarság jogait, szabadságát megvédje és a múlt nagyjairól Petőfi Sándorral kapcsolatban megemlékezzen. Ezek szerint az EMKE az 1848 március 15 szellemében in­dult, s annak szellemében vé­gezte minden magyarnak örök­re példaadó munkáját. Az EMKE, melynek első örö­kös és alapító tagja maga a ‘Március 15-i állandó Bizottság’ volt, beleértve a még akkor, 18S5-ben Kolozsvárt és vidékén élő összes, a harcokban résztvett magyar honvédeket, élén az ál­taluk megválasztott elnökkel, pákéi Sándor Józseffel, “Kos­suth Lajos barátjával”, mint ahogy őt a nagy emigráns sze­mélyes tisztelgése alkalmával megszólítva kitüntette, idézem az EMKE zászlója alá való to­­borzót, amelyet az EMKE alaku­lása idején Endrődy Sándor, a kurucz-költő írt: “Álljunk össze nagy szövetke­zésbe, Tegyük fel a hitünket reá, S csak azt tartsuk magyarnak, csak azt, ki Idegyül a szent zászló alá!” Végezetül a világon minde­nütt szétszórt magyarok okulá­sára és követés céljából álljon a nagy hazafi, P. Sándor József által írt és ünnepi nyilvánosság előtt elmondott verse: “Nem árulók, ne legyenek mi nálunk, Sőt egy se legyen aki tétlen ül: De mint a példa, mindig talpon álljunk, Erőben, észben, rendületlenül! Hogy a csodáknak tüneménye­­képen Bámuljanak ránk messzi száza­dok; És mindenik tag tette érzetében Büszkén kiáltsa: én magyar va­gyok !” Az EMKE zászlója ismerteté­seképpen, amely alá a toborzót Endrődy’ Sándor írta, az EMKE történetéből megtudható, hogy: “6.000 aranykorona költséggel készült, Dürrer Albertnek, az Országos Képtárban lévő egyet­len Magyarország Védasszonya képéről másoltuk le és a lobogó mindkét felén a koronás magyar czimer körül Mátyás-korabeli arany hímzést alkalmaztunk.” P. Sándor Józsefet pedig az állandó március 15-i ünnepi szó­nokot, az EMKE negyedszáza­dos jubileuma alkalmával a ma­gyar királyi udvari tanácsosi rangra emelte a király, teljesít­ményei elismeréséül. Dr. SÓLYOMFEKETE ISTVÁN. ELŐFIZETÉS: külföldről megfelelő számú international couoon levélben va’ó beküldésé­vel lehet legegyszerűbben lapunk­ra előfizetni. A coup,onok minden ország postahivatalaiban kapha­tók. (Itten a posta darabonként 8 cent értékben váltja be.) Talpra Magyar! Hív az Isten; Hiszel — és élsz, Vagy vész minden. Tagadásnak leszel rabja? Szóljon, aki ezt akarja. — A magyarok Istenére esküszünk; esküszünk, hogy rabok tovább nem leszünk! Talpra Magyar ! Hív az Egyház; sajgó tested gyötri a láz. Vörös sárkány szét ne tépjen; Rejtőzz Krisztus öt sebében! — A magyarok Istenére esküszünk; esküszünk, hogy rabok tovább nem leszünk 1 Talpra Magyar! Hív a Haza ! A szentély — : rom. Erkölcs — : laza. Nincsen Kárpát s szabad tenger; rabigában mill jó ember ! — A magyarok Istenére esküszünk; esküszünk, hogy rabok tovább nem leszünk! -Talpra Magyar ! Koronánk hív. Dobbanjon meg a honfi szív ! Címer* — mint háztető nélkül... Porrá romlik, ami épül. — A magyarok Istenére esküszünk; esküszünk, hogy rabok tovább nem leszünk! A török pusztítás 150 évéről egyesek szándékosan keveset beszélnek. — Kóródy-Katona Já­nos európai vezetőnk febr. 7-én előadást tartott Stuttgartban. Majdnem agyonhallgatják, vagy elferdítve adják elő hazánk tör ténelmének ezt a kínszenvedé­­ses részét, hogy majdnem kizá' rólag az 1848-49-es időket emel­jék ki. Pedig hazánk történelmé­nek minden része értékes előt­tünk. Nem sokat beszélnek a mohácsi vészről, hol 260000 ma­gyar pusztult el a fiatal királlyal és az egész katolikus püspöki karral együtt. Utána szabad lett a drága magyar föld, Buda is el­esett. Sokszor járóföldre nem lehetett köztséget találni. 150 é­­ven át vérzett a színmagyarság, az országnak a mohácsi vész idején annyi lakosa volt, mint akkor Angliának. Hol lennénk most, ha a török időkben elpusz­tult magyarok megmaradtak vol­na V Az ellenállás a muzulmánok­kal szemben majdnem kizárólag a királyi várak révén történt. Kőszeg Jurisics Mikós vezetése mellett 25 napig tartotta a 100 ezer törököt vissza, Drégely Szondy György várkapitánysá­ga alatt, Eger Dobó István hős vezetésével 2000 magyar tartot-Talpra Magyar ! Nézz jól széjjel; mint száz éve, ismét — : éjjel... Akarsz éltető, szent napot? Imádkozz! S dolgozzék karod! — A magyarok Istenére esküszünk; esküszünk, hogy rabok to­vább nem leszünk! Talpra Magyar ! •Negyvennyolc hív! Fel a harcra mind, aki hív! Magyar néven új szenny s csor­ba; tegyük százszor ragyo­góbbra ! — A magyarok Istenére esküszünk; esküszünk, hogy rabok to­vább nem leszünk ! Ha megvívtuk nagy csatánkat... Hálát egyikünk sem várhat; Nem más ezr mint -— : köte­lesség. Csak... Pátronánk! — Nyíljék az ég... S akkor! f!... A mi Iste­nünkre esküszünk; esküszünk, hogy rabok többé nem leszünk! MÁRIÁSSY ZOLTÁN *1948-ban még az ú.n. “Kossuth­­címer” létezett, amely a magyar “kis­­címer” Szentkorona nélkül. ta vissza a százezer törököt. To­vábbi hősi küzdelmek színhelye * volt Temesvár (Juranics), Ér­sekújvár, Győr, Várad, Sziget vár várának Zrnyi Miklós veze­tése alatti hősi tragédiája isme­retes. Miért nem ünnepeljük eze­ket is? A magyar nemzet vérta­núi valaemnnyien. Ugyanakkor az erdélyi feje­delmek közül Bethlen Gábor. Barcsay Mihály, Apafi, I. Bocs­­kay István, II. Bocskay István, Rákóczy György, Thököly Im­rét vagy a Szultán nevezte ki, vagy ő erősítette meg őket (Lásd: Siebmacher Bd 4. St. fi). Ezek paktáltak a törökkel. Végre XI. Innoczent pápának sikerült a mohamedánok ellen egy szövetséget összehozni (ke­resztény összefogás!) a Habs­burgok, Sobiesky lengyel király, Max von Bayern, Luis von Ba­den, spanyolok, Savojai Jenő, a magyar királyhű Pálffy és Pet­­neházy vezérlete mellett, midón a török óriási erővel 1683-ban a keresztény nyugatot akarta el­foglalni. Ezekben a kritikus ó­­rákban Lothringern Károlynak először Thököly Imrét kellett Po­­zsonynál megvernie, aki a po­gány török segítségére sietett. Az egyesült keresztény seregek végre 1686-ban felszabadították A MINDSZENTY MOZGALOM HÍREI

Next

/
Thumbnails
Contents