Krónika, 1959 (16. évfolyam, 1-12. szám)
1959-11-15 / 11. szám
1959 Novpiwher KRÓNIKA 11 NÉVTELEN MAGYAR HŐSÖK EMLEKERE Gloria et honore coronasti eos Domine. Ezentúl nem készül emlékedre szobor? Márvány, bronz nem mutat Teérted a magasba? Kit a család sirat van csak emlegetve, Emberarcú, szegény, Te magyar katona? Akad-e történész ki felírja harcod? Költőt lelkesít-e dalt zengeni Rólad? Bántó hallgatással felejtsünk mi Téged, Várjuk ki az időt, mely feletted halad? Ifjúságunk arany idején tanultuk: Eszményünkké legyen kereszt, könyv és a kard. Egész világunkat jellemzi e három, Férfiúvá érlel, csakhogy te is akard. Szemünket nyitottad tanító, tanár, pap, Hálás bizalommal szülő óhajtotta. Téged meg becsültünk, mert a miénk voltál, Emberarcú, derék, Te magyar katona. A háborút biztos nem magad akartad; Felsőbb parancsolat rendelt Téged oda. Nem zsold, hősi babér lebegett előtted. Nem kell a dicsőség, Teneked gloria. De Te mégis mentél, célját hogy kutassad? Kötelesség szavát hallottad meg benne. Véres áldozatod ím hiába hoztad . . . ? — Gondolkozni ezen, de gyötrelem lenne. De én óva védlek, emberarcú honvéd. Áldjon a Seregek Ura meg örökre. Kihűlő szemeid talán borzalommal Néztek utoljára a hazai földre . . . Mindent átéreztél, s tudtad, hogy már vége . . . Szörnyű küzdelemben de gyengék maradtunk. Keserűség kelyhe teltebb egy tudattal. Hogy a kicsi ország megrendült alattunk. Mégsem volt hiába . . . Isten aki végez. Hűséged jutalma nem lehet eföldi. Sok nép építette erős falu várát, S történelmi erő korább-később dönti. Te már megnyugodtál. Továbbélők dolga. Hogy a mi népünket több csapás ne érje. Te meg emberarcú, szegény jó katona Krisztus arca legyen lelked békéjére! New York, 1959. november 1. BÓRA GYULA gi csatában azonban a fő “matador”, vagy ‘ütőkártyáknak’: “argumentum a hominem” érveknek keil lenniök. ★ A Hágai Nemzetközi Bíróságra kell bíznunk a magyar ügyben való döntést, az bizonyos. A UN, akárcsak a dicstelenül kimúlt “Népszövetség” tisztára a győztesek érdekszövetsége, amelynek fő hibája a létező formájú “vétójog” alkalmazása, mert minden igazságos rendezést megakadályoz a világon. A Hágai Nemzetközi Bíróság pedig már csupán a “bíróság” fogalmánál fogva is fölötte áll minden hatalomnak: az általános emberi igazság az alapja. Vannak a világ minden népétől általánosan elismert igazság-megállapító elvek, amiket a bíróság szem előtt kell, hogy tartson. Nem vagyok jogszakértő, de talán nem tévedek, ha azt állítom, hogy a magyar ügyben főképp a következő 3 ítélkező alapelv alkalmazása volna a döntő tényező: 1) az elsőbbségi jog, amit az angol nyelv is népies egyszerűséggel így fogalmazott meg: “first come, first served”, 2) a népek és az egyedek “önrendelkezési joga”; a hatalmasabb zsarnoki akarata nem kötelező, 3) a birtokjog (egyedeknél: a magántulajdon szentsége), vagyis az előbbi két jog alapján, azaz jogosan szerzett birtokából (vagyonából) senki ki nem túrható. A népek közti birtokrendezés igazságos végrehajtásának 3 eme jog-pillérjéhez aztán különféle méltányossági szempontok járulnak, mint pl. történelmi jog, az emberiségnek tett szolgálatok a tudomány és a civilizáció terén. A magyar pör eshetőségeinek kilátásaira nézve a következőket szögezem le. Szempontom elgondolásomban a “pör’ minél egyszerűbbé tétele. Horvátország és Fiume kérdésében megegyezni az illetékes faktorokkal, nézetem szerint nem lesz nehéz dolog, hiszen a horvát nép a Habsburg-birodalom hű alattvalójának tekintette magát mindig, csupán a magyar uralomnak akadtak ellenzői köztük, külső izgatás következtében. Márpedig értekezésem egy II. Ottó királysága szem előtt tartását szorgalmazza. II. Ottó elsősorban “Magyarország és Horvátország királya” lesz. A Bácskához és a Bánáthoz való kizárólagos jogunkat földrajzi és történelmi alapon könyivü kimutatni: aránylag a legkönnyebb bizonyítási eljárás a söranyagban. Erdély hovatartozandósága LAPUNK New Yorkban a yorkvillei újság árusoknál, az East 79-ik és 86-ik utcákban és környékükön lévő újságstandokon, valamint a Kerekes (208 E. S6th St.), Cosmos (új cím: 1Ű92 Second Ave.), LTdvardy (1013 ^irst Ave.) könyvkereskedésekben kapható. földrajzi szempontból nem kétséges a világ közvéleménye előtt. A “földrajz” általában a magyar ügy diadalát szolgálja, de azt'vetették ellen Trianonban, hogy a “Föld felett az ember társadalma uralkodik és a kultúra megváltoztathatja a Föld felszínét”. Azért van szükségünk a történelemre, a régészetre és a nyelvészetre egyaránt. Nem tárgyalhatok itt részleteiben, csak néhány eddig nem méltányolt valóságra mutatok rá. A magyar honfoglaláskor Nagy-Magyarország területén az Erdély-hegységek, a nyugati és a keleti felvidékek erdőségei sokkal terjedelmesebbek voltak a maiaknál, mondhatjuk, tízszerte több erdő létezett és így tízszerte nagyobb volt a lakatlan terület. Csak a folyók alsó folyásának völgyeiben és a helyenkénti kiszélesedő lapályokon lakott ember. A Keleti Kárpátok vidéke teljesen lakatlan volt, úgyhogy ezt a részét az országnak Árpádházi királyaink vadászterületnek tartották fenn. Az ország egyéb részein tarka volt a lakosság: a nyugati Felvidéken a “karp”-ok és a gepidák utódai éltek, kevés újonnan bejött szlovénekkel vegyest, de akadtak köztük Attila hunjaiból, sőt magyarok is, mert állandó kísérői voltak a hun seregnek a magyar járőrök. A “Hun Birodalom” határőrségét is magyarok alkották és ígv a Dunántúl délnyugati határszélein, fel egészen a Dunáig kisebb-nagyobb csoportban maradtak hun-magyar szórványok. Az erdélyi székelyek “hun” származása bizonyított történelmi valóságnak tekinthető. Azonkívül Erdély egyéb részein is találhatók voltak magyarok. Ez a népesség-eloszlás megmaradt az avar uralom alatt, sőt a turániak javára gyarapodott, mert az avar nép felismerte bennük a rokont és nem háborgatta őket elfoglalt földjiken, sőt közéjük telepedtek s ezáltal biztosították saját fennmaradásukat a Nagy Károly-féle birodalomban, valamint utána is. A hun birodalom és az avar uralom, valamint utóbbi és a magyar honfoglalás közti rövid időszakokban csak ideiglenes államalakulatok kiegészítő részeiként tűnik fel előttünk néhány földdarab: az egész Nagy Magyarország területére kiterjedő egységes állam-alakulat nem létezett a magyar állam megalakulásáig. Tehát kb. Kr.u. 400-tól kezdve a magyarság őseié volt a Kárpátok-koszorúzta földrajzi egység egészen 1920 június 4.-ig: Trianonig. Kik lakták Erdélyt a hun birodalom előtti időkben? Közvetlen előtte, a góth horda elvonulása után a kormányzat gepida volt ugyan, de a lakosság vegyes: dák maradékok, a rómaiaktól “carpi” (karp) néven emlegetett "én utódai nagyobb számban. Megjegyzendő, hogy ez a nép finn-ugor származású volt. A góthókból nem igen maradt ott számottevő népréteg, hiszen a góth ok a népvándorlás legállhatatlanabb “szaladgáló” népe, a* mely bejárta az akkor ismert világot: Észak-Európától Közép- Keletig és Hispania déli csücskéig. Megdöntötték 1247 körül a római uralmat Erdély fölött, ahonnan a lakosság (karpok) az Alföld lakható részére menekült, s később ott “jázyg” név alatt szerepelt. A jásig név a mai jász név ősi változata. Az eredeti carpi nép külön törzse lehetett a “jász”. A Kárpátok neve a kárp nép-névből származott; vagyis kárp-föld, kárpoktól lakott föld. A szóvégi “T” hang (kárpát) a sumir nyelv “-id” és az ősmongol “-if szó csökevénye, az értelme hely, szószerint: “vizesült” t.i. hely, ahol a víz található, azaz: “lakhely”. A mai magyarban is szerepel ez a képző “D” formájában, pl.: “Abá-d-(szalók)’ Aszó-d, Gyű-d, Dió-d, stb., stb. Legjellemzőbb példa rá: “Szá-delő”, “Szá-d-vár”, “Szá-d-almás”, szóval a sumirmagyar “szá” — száj-, nyílás, völgy — szó terminusnak “d” képzőst származéka: “szád” annyi, mint völgvecske, völgyi lakhely. Rendszerint a vülgy bejárata. Erdélynek hun uralom előtti lakossága nagyrészt a Balkán félsziget észak-keleti részéről, az Al-Duna tájáról kerültek oda: részben szokásos népköltözködés révén, részben a Balkán félsziget észak-keleti részére Erdélyből bebetörő dák nép hurcolta oda magával. A dák uralom különben rövid életű volt: 100 körül Dácia már római. A dák nép származása még nincs tisztázva, de a név ősmongol “dáko—dáki”, amely utóbbi szót a rómaiak latinosán “daci”-nak írtak. Az ősmongol származású nyelvek szerint a név értelme: “kardnép”. A dák-hurcolta népet azonban a rómaiak “moesi” (Moesia) néven hívták, mert ez a nép önmagát “Me-uz”-nak — a franciában má is “möz”-nek ejtik i •— nevezte. “Me-úz”? Az “Uz”-ok közismert népnév. Pl. a basque népet is hívják úz-nak. Miért? A mind inkább érvényesülő tudományos felfogás szerint a basque — nemzeti szóvzal: “eus-kara” —• Európa őslakosságának, az “iber” népállománynak egyenes leszármazottja. Tehát a legrégibb, ma élő nép a világon. Moe-E í .«FIZETÉS: külföldről megfelelő számú international coupon levélben való beküldésével lehet legegyszerűbben lapunkra előfizetni. A couppnok minden ország postahivatalaiban kaphatók. (Itten a posta darabonként 8 cent értékben váltja be.)
