Krónika, 1959 (16. évfolyam, 1-12. szám)
1959-09-15 / 9. szám
1959 Szeptember KRÓNIKA 9, SZENT ISTVÁN NAPI ÜNNEP MELBOURNEBEN A Magyar Ausztrál Társaság augusztus hó 20.-án rendezte meg Melbourneben a Szent István emlék-vacsorát. Az estélyen 144 személy vett részt, ebből 19 született ausztrál. Victoria állam kormányát Mr. Thompson miniszter képviselte. Vitéz Rapaics Dezső, a Magyar-Ausztrál Társaság victoriai tagozatának elnöke üdvözölte a megjelenteket angol és magyar nyelven. Sir Kingsley Norris tartotta az angol nyelvű ünnepi beszédet, melyet magyar nyelven ür. Pálfy Miklós ismételt meg. A Himnusz elhangzása után Mr. Thompson, a kormány képviselője mondott beszédet, melyet Dr. Molnár Frigyes fordított le magyarra. Végül Simó Zoltán felköszöntötte Dr. Bedőházy Tibort azon alkalomból, hogy őt Victoria állam governor je kinevezte Justice of the Peace-nak (béke bírónak). Dr. Bedőházy a 2. világháború tuán bevándoroltak közül, akik nem angol származásúak, az első, aki ilyen megtisztelő kinevezésben részesült, mely a legnagyobb bizalom lele. Simó Zoltán kihangsúlyozta, hogy úgy a Magyar-Ausztrál Társaság, melynek Dr. Bedőházy az egyik választmányi tagja, mint az összmagyarság büszke erre a megtisztelő kinevezésre. Dr. Bedőházy a Magyar-Ausztrál Társaság nevében mondott köszönetett Sir Kingsley Norrisnak a megtartott ünnepi beszédéért, melyben olyan szépen emlékezett meg Szent Istvánról, a magyar nemzetről és az itt élő magyarokról. — Másnap egy ausztrál, Mr. Moore, aki résztvett a vacsorán, az alábbi verset küldte be a Magyar-Ausztrál Társaságnak : RESURGAM “True Sons and Daughters of this Submerged Race And I a Stranger invited to take my part, my place My heart wept as I witnessed the defiant pride And the furtive tear they couldn’t hide Oh Saint Stephen you are not dead you live in each heart These your exiled ueople half a world apart It, is my heartfelt wish that I shall live to see Your Country once again happy, gay and free Saint Stephen may the living dead rise again And clean your land of this Godless Stain.” Ez a vers is bizonyítja azt, hogy sok, nagyon sok kedves ausztrál barátunk érez együtt velünk, magyarokkal. TUDÓSÍTÓ re a civilizáció fejlődését a kommunizmusig. Létezik u.i. szereteten alapuló “kommunizmus” az “Isten országában” — civitas Dei — a “Krisztusi” kommunizmusban azonban nem csöpög a vér az emberek sorsát intézők kezéről, hanem a szeretet melege árad a szívükből. Fő elvük a megbocsátás és elnézése az emberek természetes gyarlóságainak. Vétettek Habsburg uralkodóink a Magyar Nemzet ellen? Ha vétettek: meggyónták már vétkeiket a történelem ítélőszéke előtt. Megbocsátunk nekik és mai kiváló utódjukat nem üldözzük értük. Mindamellett hangsúlyozom, hogy éppen őneki a demokratikus jogállam az eszménye. Ez az egyetlen puszta megállapítás halomra dönti szerzőnk 20- 30 újsághasábos cikkének számos érvelési hadállásait. A “Habsburg” vitának ugyanis forgató tengelye a valóság, hogy a “Habsburg uralom” előtt Magyarország államformája “demokratikus JOGÁLLAM” volt. Nem bocsájtkozhatom most itt ennek hosszabb magyarázatába, csak hivatkozom arra, hogy egyik történelmi büszkeségünk a tény: Magyarország alkotmányos királyság volt mindenkor. Ha alkotmányos felfogású királyok uralkodtak volna mindig felette, nem történt volna “Bocskay felkelés”, “Bethlen Gábor-féle retorzió”, nem támadt volna Zrínyi Miklós grófnak, a költőnek, öngyilkossági gondolata, stb. stb. Nem lett volna szükség 67-es kiegyezésre, sőt valószínű, hogy Trianon sem következett volna be. Bizony ritka Habsburg-király uralkodása szolgálta a magyar nép javát, de egyenest ártalmára volt I. Lipót — elegendő hivatkoznom Kollonics Lipót érsek kijelentéseire II. József és Ferenc József uralkodása 1867-ig. Ferenc Ferdinánd trónörökös pedig éppen alkotmánya miatt gyűlölte a magyar. Bátran mondható, hogy I. Lipót ellensége volt a nemzetnek: ő ültette a magyarság nyakára a szerbeket. II. József annyira alkotmányellenes gondolkozású volt, hogy még meg sem koronáztatta magát és elképesztő ' nyíltsággal fogott hozzá a magyar nép elnémetesítéséhez. Erzsébet királyné befolyására I. Ferenc József abszolutisztikus merevsége enyhült ugyan, de 67 előtti magatartása nem volt kifogástalan. Sok egyéb, részükről elkövetett jogtalanság felhozható volna, de mondom, mindez a múlté: ne repesszük fel a már behegedt sebek kérgesülését erővel. E pontban csak még arra utalok, hogy a XVII. és a XVIII. századok “nagy-Monardhiáit” mindenütt forradalmak távolították el. A modern történetírás a XIV. Lajos “L’etát c’est moi” felfogású uralkodókat zsarnokoknak minősíti. Következőleg több ‘zsarnok’ Habsburg királyunk is volt: elsősorban I. Lipót, akinek intézkedései éppen azért nem kötelezők az utódokra. Senki sem boldogítható saját akarata ellenére! A diktátori rendszer ellenkezik az ember természeti jogaival. Hiszen éppen azt kívánjuk, hogy az “iron curtain” mögötti “rabszolga-népek” maguk állapíthassák meg, mily kormányzat alatt akarnak élni. Ne keveredjünk tehát ellentmondásokba önmagunkkal, amikor régibb királyaink zsarnoki eljárásait mentegetni próbáljuk! ★ Szerző annyira túlbuzgó érvelésében, hogy a köznemességet kárhoztatja szegénysége, tudatlansága és adó-nem-fizetése miatt. Eddig csupán a főúri társadalmat támadták “szemforgató" legitimistáink. Hogyan van az, hogy Mátyás király alatt a köznemesség mindig megszavazta a kért adót az országgyűléseken ? Bízott királyában. Ugyanakkor Hazánk a legmagasabb életnívójú volt Európában, a tudományosságban vezető nagyhatalom a világon. A Mohácsi Vészig miért járta a hír ’a világos, hogy Magyarország a leggazdagabb ország Európában? Miért iparkodtak a Habsburgok Rudolf császártól kezdve — IV. László magyar király állította talpra a trónját a Morva-mezőn 1278-ban — állandóan a magyar királyi trónra jutni, ha oly szegény volt a magyar nemzetet jelentő köznemesség? Ugye, mindez a kérdés világos cáfolat amaz állításra, hogy Magyarországra ráfizetett a Német Birodalom? A helyzet az volt, hogy a XVI.XVIII. századokban is jól élt a magyar, ha valami természeti csapás nem érte a termését, vagy állatállományát. E korszak végén keletkezett a magyar köznemesség büszkélkedésére, de hazaszeretetére is jellegzetes mondás: “Extra Hungarian non st vita ... si est vita, non est ita!” (“Magyarországon kívül nincs élet . . . ami van, az nem oly élet!”) Anyagi jólétére vonatkozik : nem is kívánkozott idegenbe hazájából a magyar köznemes. Annál inkább kívánkoztak hazánkba a külföldiek, elsősorban a nemete: állandóan érkeztek az észak-nyugati Felvidék bányavárosaiba és a már világhírű magyar bányászatot még jobban felvirágoztatták. Pénze azonban nem volt. Miért? Az ország nyakán élő zsoldos hadsereg fölélte a. felesleget, sőt olykor a szájából vette ki a falatot a népnek. Emlékezzünk arra, hogy az amerikai Függetlenségi Harcnak egyik főoka az angol király zsoldosainak eltartása volt, pedig az itteni brit zsoldos hadsereg meg sem közelítette sem számában, sem atrocitásaiban a magyar földön századokon át élősködő német zsoldosokat. Aztán a török uralom alól való felszabadulás után hűtlenség címén sok magyar nemestől elkobozták vagyonát, családok százait tették földönfutóvá gyakran hazug vádak alapján, általában a magyar népet másodrendű elemként kezelték, amelyet gyarmatosítani muszáj. Gondoljunk csak az indiai népek sorsára az angol uralom idejében! Mily gazdag föld India, s lakossága mégis nyomorgott: valóságos koldus-kenyéren élt. A magyar nép gazdagságát is kisajtolta az idegen uralom, a kereskedelem sem volt biztos: nem védték meg az utasokat a rablóktól eréllyel. A magyar köznemesség “műeletlensegének“ kérdéséhez sok szó fér. Elsősorban is nem volt általános, hiszen a korabeli írók és államférfiak legtöbbje a köznemesség sorából került ki. Másrészt bizonyos, hogy a párisi, vagy bécsi parfümös szalonokban nem volt otthonos. Szellemi elmaradottsága, ami volt, nagyrészt a kormányzat múlasztásainak a következménye volt. Még ilyen állapotban is erkölcsi világnézete, s jellemszilárdsága példásnak mutatkozott. Az önálló Erdélyben a köznemesség műveltsége világszinten állt, mert a nemzeti fejedelmek fontosnak tartották a magyar iskolázást. A “Habsburg-uralom” alatti Magyarországon 250 éven át nem történt semmi az iskolázás terén a 7. állam i óvoltából. Pázmány Péteren kívül senki nem törődött a magyarság szellemi haladásával. Csak I. József kalapos király hozott reformokat a magyar iskolára nézve is. Kár, hogv a németesítés céljából. 1527-től egész 1780-ig nem tekintették a magyar iskolaügy ápolását magukra nézve kötelezőnek királyaink. Mi lett ennek következménye ? Az, hogy kezük alatt Erdély magasfokú műveltsége is aláhanyatlott. Látható ezen megfontolásokból, hogy a XVIII. századbeli és a XIX. századeleji köznemesség aránylag sekélyes műveltsége nem írandó teljes mértékben a magyar faj szellemi tunyaságának a rovására. ★ Nagy garral ajánlja a szerző, hogy tanuljunk “magyar történelmet” az emigrációban. Külföldön írt magyar, vagy angol nyelvű könyvekből. Felvilágosítom, hogy vagyunk egynéhányan, akik nem “magyar történelmet” tanulni jöttünk ide, hanem fordítva, az itt talált történelmi hamisításokat korrigálni. Szükség van rá, hogy a világ közvéleménye jobb információkat kapjon az eddigieknél a magyar múlt eseményei- felől. Szekfű Gyula oly nagy szaktekintély volna hát? Bécsben “Schwarz- Gelb” színekkel dolgozott, hogy a “Kollonicsok” és nem utolsó sorban Ferenc Ferdinánd magyar-gyűlöletét igazolja. Közben bemocskolta II. Rákóczi Ferenc nimbuszát, akit az ugyancsak demokratikus érzületű Petőfi Sándor “Hazánk Szent”-jének titulált. Budapesten a “Horthyéra“ alatt piros-fehér-zöld színezést adott műveinek és hízelgett a föltételezett, de nem létező “új dinasztia-alapítási” törekvéseknek. Talán, hogy feledtesse múltját, de inkább, hogy magas pozíciókba juthasson. Aztán váratlanul Sztálin kedvenc történetírójává vedlett. Hány bőre volt hát Szekfű Gyulának? És melyik volt az igazi? Talán az utolsó: szocialistakommunista. Ebből könnyen vál-
