Krónika, 1959 (16. évfolyam, 1-12. szám)

1959-09-15 / 9. szám

1959 Szeptember

KRÓNIKA

3

USA - Szó vjet sző vétkezés az atomhatalommá fejlődő Vörös Kina ellen?

A madridi lapok jelentése szerint OTTÓ örökös-király augusztus 12.-én előadást tartott az Instituto XIII. Leon nyári egyetemén Európa helyzetéről, Kruscsev amerikai látogatása előestéjén.

Fejtegetései szerint Európa mai feladata, hogy három követelménynek feleljen meg:

1. EGYSÉGRE van szükség, mert a helyzet ma is az, mint Attila, a tatárjárás és a törökveszedelem idején.

2. SZÖVETSÉGRE Amerika világhatalmával.

3. A hegységektől övezett központi térség VÉDELMÉRE, amely térség bevehetetlen erő•döt jelent és amennyiben felismeri történelmi feladatát, s azt a helyes pillanatban teljesíti is, képes minden invázióval dacolni.

Ez erődítményszerű terület közepén fekszik a MAGYAR ALFÖLD, amelynek népét Szent István kivonta a bizánci kultúrkörből és átvezette a pápák latin Rómája hitéhez. Ma Európa természetesen fájlalja e bevehetetlen eiőd elvesztését, s arra kényszerül, hogy minél szorosabbra fűzze szövetségét Amerikával. Megkönnyíti ezt ama körülmény, hogy Amerika túltette magát Európa egységével szembeni, régi előítéletein és tisztába jött azzal, hogy Németország többé nem jelent veszélygócot, de annál inkább Oroszország.

Oroszország problémái — folytatta az örökös-király — területének mérhetetlen nagyságából és aránylag gyenge lakosság-sűrűségéből származnak. Európa szabad részének lakossága — amiről gyakran megfeledkezünk, ■— NAGYOBB számú, mint a Szovjet-Unióé. Oroszország mindig elkerülte, s napjainkban is elkerülni kívánja, hogy egyidőben két fronton viseljen háborút.

Oroszország Kínának adott műszaki segélynyújtása 1951 és 1958 között több, mint tíz billió dollárra rúgott. Kína azonban még mindig NEM érte el egy supernagyhatalom szintjét és saját atombombája kifejlesztéséhez előreláthatólag még évek sorára lesz szüksége. Ezzel szemben, ha azonos értelmű amerikai és francia jóslásoknak hitelt lehet adni, képes lesz belső struktúráját oly mértékben megerősíteni, hogy az óriás birodalom gazdasági függetlenségét és önellátását jóval rövidebb idő alatt elérheti. Ugyanazon pillanatban azonban a Szovjet abba a veszélybe kerül, hogy ELVESZTI ELSŐRENDŰ VILÁGHATALMI jellegét, s a serényebb és sokkal népesebb Kínával szemben csatlósi helyzetbe kerül. Oroszország tehát azon óriási dilemma előtt áll, hogy tétlenül várja-e meg ezt a kifejlődést, avagy minden politikai elméletek dacára,

még a kritikus időpont ELŐTT azon legyen, hogy KIEGYEZZÉK az Amerikai Egyesült Államokkal.

Másik körülmény, amely sürgeti a Szovjet-Uniót, az ÉSZAKI SARKNAK AZ AMERIKAI ATOMTENGERALATTJÁRÓK ÁLTAL TÖRTÉNT MEGHÓDÍTÁSA. Ez esemény, amelynek horderejét a nyilvánosság egyrésze még TÁVOLRÓL SEM ISMERTE FEL, nem kevesebbet jelent, mint a Szovjet döntő hadászati jelentőségű veszélyeztetettségét egy harmadik fronton. Okos sakkhúzás volt NIXON részéről, hogy Moszkvába éppen azzal a férfiúval (Rickofer admirális. — A Szerk.) kísértette el magát, aki az Északi Saroknak tenger-alatti áthajózását az emberiség történelmében elsőül valósította meg. Tudomásunk van róla, hogy jelenléte, enyhén szólva, szenzációként hatott az orosz nyilvánosságra.

Kína hatalmának emelkedése mellett a nemzetközi politikának egyéb jelenségei másodrangú jelentőségűnek kell tűnjenek az oroszok szemében, — ami persze nem zárja ki, hogy továbbra is, amíg lehet folytassák másirányú aknamunkáikat. A berlini válság^ a kínai probléma veszélyeivel szemben ürüggyé halványul. Kruscsev, amikor Pekingbe utazott, azzal a követeléssel találta magát szemközt, hogy Kína is résztvehessen a tervezett csúcsértekezleten. Ez azonban semmiesetre sem felel meg az orosz elgondolásoknak. Moszkva a berlini kérdés propagandisztikus előtérbe helyezésével azon van, hogy alkalmas indokot és kifogást kapjon a kezére Kínának oly konferenciáról való távoltartására, amelynek napirendi kérdései egyáltalán nem tartoznak reá.

Egyébként Nixon azt állítja, hogv Kruscsev a küszöbön álló AMERIKAI UTJÁN AJÁNLATOT VISZ MAGÁVAL A TARSOLYÁBAN, AMELYRŐL EISENHOWERREL TÁRGYALNI AKAR. EZ AJÁNLAT MIBENLÉTÉT A KÉT JELENLEGI VILÁGHATALOMNAK KINA ELLEN IRÁNYULÓ szövetségében látni, távolról sem látszik valószínűtlnnek. Mikor Mikoyan a US-ben járt, megmondta az amerikaiaknak: a vitás kérdések (amelyek a látogatásakor aktuálisak voltak) Oroszország számára másodrendű jelentőségűek. Annál nagyobb jelentősége van annak, hogy Kína lakossáff«záma évenként mintegy tizenöt millió lélekkel szaporodik.

At örökös-király aztán az utóbbi időkből vett számos példával bizonyította, hogy a két kommunista nagyhatalom között mily iramban rosszabbodott feltartóztathatatlanul a viszony

EISENHOWER ÉS KRUSCSEV TÁRGYALÁSAI

Kruscsevet és kíséretét hidegen fogadta a lakosság Washingtonban és New Yorkban, sőt némely abcugok is hallatszottak. Hogy több nem volt, azért történt, hogy Eisenhower elnök moszkvai vizit-DWIGHT D. EISENHOWER

je zavartalan legyen. A washingtoni és newyorki pályaudvar felett az érkezéskor repülőgép írt hatalmas keresztet az égboltra a tiltakozás jelképes kifejezéséül. A templomok megteltek a tárgyalások sikeréért imádkozókkal, magyarok és más rabországiak lelkesen piketeltek.

Kruscsev a washingtoni Press Club sajtókonferenciáján hangoztatta, hogy nem szabad beavatkozni más országok belügyeibe. De amikor megkérdezték a magyar szabadságharc vérbefojtásáról, alantas, csúfolódó hangon beszélt a magyar ügyről, s azt állította, hogy amikor tavaly Magyarországon járt, “meleg és rajongásos” fogadtatásban volt része a “magyar néptől’’. A maroknyi kommunistákat azonosította a magyar néppel, amely orosz hordák, tankok, repülők, sőt atombázisok jelenlétében összeszorított ököllel hallgatni kénytelen.

Az Egyesült Nemzetek szeptember 18.-i ülésén megjelent Kruscsev és elmondta nagy garral beharangozott beszédét. Reális javaslat helyett azonban azt indítványozta hogy négy éven belül minden ország szereljen le, beleértve az atomfegyvereket és rakétákat is. Ez nyilvánvalóvá tette a javaslat közönséges álbéke-propaganda jellegét, hiszen sok egyéb közt az európai rabországok azonnal szabaddá tennék magukat, amint a Szovjetnek nincs többé hadserege. A javaslat annál hazugabb, mert hiszen a kommunizmus dogmatikusan az erőszakszervezetek fennállására alapítja létét.

Kruscsev, számolva azzal, hogy javaslatát nem veszik komolyan, “sofort-programmot” is állított fel. Az általános leszerelés felé teendő első lépéseket öt pontban foglalta össze: 1. A megszálló csapatok csökkentése Nyugateurópában, 2. A külföldi bázisok feloszlatása és haderők kivonása a bázist adó országokból, 3. “Atommentes” zóna létesítése Közép-Európában, 4. Kölcsönös meg-nem-támadási szerződés a NATO és a Varsói Egyezmény országai között, 5. Egyezmény valamely ország rajtütésszerű megtámadása esetén nyújtandó közös segítségről.

Látnivaló, mily kelepcéket rejt magában e javaslat-terv. Célja az egyéni szabad világ katonai felkészülésének lehetetlenné tétele és kölcsönös biztonsági szerződés címén a rabországok balsorsának Írásbeli véglegesítése.

Kruscsev egyhetes vidéki körútra ment. A békebarát szerepét igyekszik megjátszani, de eddig semmi jelét nem adta az igazi közeledésnek. Ehelyett kommunista propaganda-beszédeket mond, de mindenütt hűvös elutasításra talál az amerikai népnél, amelynek véleményét a magyar szabadságharc eltiprása körüli szerepéről sohasem lesz képes megváltoztatni.

Eisenhower elnök és Kruscsev között szeptember 25 és 27 között, közvetlen a látogatás vége előtt lesznek az érdemleges tárgyalások. A róka, a holló és a sajt ezópusi meséjének végzetes világpolitikai jelentőségű kiadásáról van szó, de bíznunk kell Eisenhowerben és bizton reméljük, hogy nem megy lépre a szirénhangoknak, miként nem ment lépre az amerikai nép sem. Utóbbi beszédei, nyilatkozatai “az igazságos béke” szükségét hangoztatják, s ily béke és utána, —csakis utána — a fegyverkezések esetleges leszállítása el sem képzelhető az összes nagy ellentétek, legfőképpen a rabnemzetek ügyének megoldása nélkül!

a kínai leadó vonalak és az orosz háborúig. Majd azon feladatokat zavaró állomások közötti rádió- vázolta kimerítően, amelyek