Krónika, 1959 (16. évfolyam, 1-12. szám)
1959-08-15 / 8. szám
1959 Augusztus KRÓNIKA 9, METAMORPHOSES TRAIYSSYLVAISIAE: Mai magyar élet Erdélyben (Folytatás) SZENT ISTVÁN NAPJÁRA Magyarok első szent királya. Hitetlenből hívőt csinálva, A honszerzés másik felét, Mely még dic|őbb, te végezéd. Körülhordatva a keresztet A kóbor lábat, kósza kedvet Egy helyhez, egy honhoz kötőd, örök dicsőség a tiéd! lm, ezer éve fönn ragyognak már A szent kereszt és áll az oltár, Honnan tömjénfüst és ima Hozzád repül, Isten fia. Üdvünk sehol se volt csak épen A megváltó kereszt jegyében. Te tudtad ezt, ó bölcs dicső! S nem ölt meg ellenség, idő. Élünk, vagyunk már ezeréve Sok harcba’, sok viharba’ vészbe’. S míg a kereszt marad jelünk, Dicső király el nem veszünk! REVICZKI GYULA “Lehet vitatkozni ugyan azon, hogy mennyire hatotta át az egész romániai politikai életet, közigazgatást, kultúrális irányítást a legutolsó években teljesen egyértelművé vált lenini nemzetiségi szemlélet. Bizonyos, hogy (akárcsak nálunk) a helyes, egészséges politikai “vonal” nem azonnal ér le megyéig, járásig, illetve tartományig, rajonig. De a szándékok, elképzelések tisztaságában, s az irányzat helyességében csak elfogult ember kételkedhetik.” Baktai Ferenc szerint Erdélyben nincs másodrendű ember, “elnyomott magyarság”, s tétele igazolásául a közben elhalt dr. Groza Péter, volt miniszterelnök, majd kommunista államelnök 1956 december 21.-én írt magyar nyelvű, rendkívül barátságos levelét idézi az Állami Székely Színház igazgatójához, a színház 10 éves jubileuma lakalmából. Hát Groza, aki a szászvárosi református kollégiumot végezte, magyar ügyvéd és földbirtokos volt Hunyadban és magyar nőtől született három gyermeke, valóban mindig barátságosan viselkedett személyi érintkezésében magyarokkal, ami azonban soha nem tartotta viszsza attól, hogy kormányon lévő pártjának súlyos magyar ellenes intézkedéseit is ne helyeselje. Baktai “vonalhű” megállapításaiból inkább az érződik, hogy bizony az ű.n. jogegyenlőség körül is sok helyen bajok vannak. Bizonyos, hogy pusztán magyarsága miatt a román kommunista rezsim nem bántja az átlagos erdélyi magyart, s e tekintetben okosabb politikát folytat, mint a királyi Románia, mely — különösen 1933-tól — a magyarságnak nemcsak kulturális, hanem gazdasági megfojtását is célul tűzte ki. Azonban a kommunista rezsim ehelyett a magyar papságot és az ű.n. űriosztályok magyar tagjait iparkodik kiirtani. 1958 nyarán a Neue Zürcher Zeitung bécsi híre szerint Kolozsvárott titkos tárgyaláson 57 vádlott közül 13- at ítélték halaira, s ki is végezték őket. Temesvárott hasonló hazaárulási bűnperek folytak le. Az áldozatok közül Orbán Károly volt magyar huszárszázados és egykori mezőmadarasi földbirtokos, utoljára aradi gyárimunkás, Huszár József (Abafája-Arad), Bethlen Farkas gróf, bukaresti mérnök, Kuun Zsigmond gróf, Mikó László, volt marostordai főispán, dr. Pitsch Béla, aradiügyvéd, báró Schell István nevei ismertek. Börtönbe került a hátszegi r.k. plébános és dr. László Dezső kolozsvári református lelkész, v. országgyűlési képviselő is. A vádakból semmit sem hoztak nyilvánosságra. Komolyak ezek nem lehettek, mert ugyan józan észszel ma ki és miért esküdne öszsze Erdélyben? A szintén kommunista rezsimért talán? A fokozódó terror jele az az új törvényrendelet, mely halállal fenyegeti mindazokat, akik összeköttetésben állanak oly külföldiekkel, akik ellenségesek a mai kommunista rendszerre) Szemben. Ez alapon azután mindenkit be lehet börtönözni, aki egy újévi üdvözlőlapot ír Nyugaton élő hozzátartozójának. Hát Baktai derűlátására, ami reá kommunista voltánál fogva természetesen kötelező, ezek a terror-ítéletek ugyancsak rácáfolnak. A való helyzet az, hogy Romániát több, mint tíz éve egy Sztálini csoport kormányozza, melynek első embere Gheorghe Gheorgiu Dej, a második Chivu Stoica miniszterelnök, a harmadik Gheorghe Apostol, a Szakszervezeti Tanács elnöke, a negyedik Bodnaras Emil miniszterelnökhelyettes és közlekedési (volt hadügyi) miniszter, — míg a szorosan meghatározott “rangsorban” a félmagyar Mogyorós Sándor miniszterelnökhelyettes a nyolcadik, Fazekas János, a Központi Pártitkárság magyar tagja a 15. helyet foglalja el, az “államelnök” Maurer (Groza utóda. Dobi István kollégája) a 14. helyen sorol. A tartományok helytartói, vagyis a tartományi pártbizottságok első titkárai megelőzik rangban a közönséges minisztereket, hatalomban is. A Magyar Autonóm Tartománynak nevezett Székelyföldön a tisztséget évek óta Csupor Lajos nevű kommunista tölti be. Kolozsvár tartományban Vasile Vaida, Temesvár tartományban (tehát a Bánságban) Isac Martin, Nagybánya tartományban Uglár József. A Magyar Autonóm Tartomány végrehajtóbizottsági elnöke most Bodor András nevű kommunista. ★ A marosvásárhelyi tanácselnök (polgármester) Udvarhelyi István, a helyettese Kürti István, ragyogó képet festenek a budapesti újságírónak Marosvásárhely fejlődéséről, mely most közel 70.000 lakosú város. Büszkesége az egykori kadettiskolában székelő Orvostudományi és Gyógyszerészeti Főiskola, a református kollégiumban működő Bolyai Farkas középiskola, a színművészeti főiskola, a mezőgazdasági, fémipari, faipari, építészeti, kereskedelmi, mozigépész (:) középiskola, a Székely Állami Színház, az Állami Székely Együttes (tánc és énekcsoport), a magyar nyelvű Állami Kiadó, no meg a Bernády alkotta régi kultúrpalota, mely színház is, a Teleki Téka világhírű gyűjteménye, az 1200 munkást foglalkoztató Simó Géza bútorgyár és az egyetemi diákotthon. Udvarhelyi kénytelen bevallani a riporternek, hogy az 1956 októberi magyar forradalom hírére Marosvásárhelyen is “ragyogott néhány arc”, persze “osztályjelleggel”. A közoktatás és általában a kultúra az a terület, ahol ma aránylag legkevésbbé van ok magyar nyelvi szempontból panaszra. E téren sokkal kedvezőbb a helyzet, mint a királyi Románia uralma alatt volt. Persze minden megnyilvánulás többé-kevésbbé kommunista jellegű is, de ezt az erdélyi magyarság megfelelően értékeli és nem kell attól tartani, hogy a magyar tömegek lélekben is kommunisták lesznek. A Budapesten megjelenő Esti Hírlap 1957 december 31.-i számában Dersi Tamás riportja számolt be az erdélyi magyar iskolaügy állásáról a bukaresti művelődésügyi minisztérium tájékoztatója alapján. A nemzetiségi főigazgatóság vezetője Bányai László, a művelődési osztály vezetője Révy Ilona barcasági csángó asszony, az iskolaügyek vezetője Konáti Klára. Adataik szerint “a Román Népköztársaságban 15 nemzetiség él: magyar, szász, szlovák, cseh, szerb, török, tatár, örmény, zsidó, ukrán, lengyel, stb. Gyermekeik anyanyelviikön tanulnak, színházaik működnek, sajtójuk és könyvkiadásuk van. Minden magyar gyerek első osztálytól az egyetemig anyanyelvén tanulhat.” Révy Ilona elmondta, hogy falujában “1932 után egyáltalán nem volt magyar iskola, az akkori állam erőszakkal románosított. Ez volt a nemzetiségi kérdés megoldása a burzsoá-földes úri Romániában.” Konáti Klára szerint Erdélyben az 1956-57-es tanévben 1640 magyar általános, közép- és főiskola volt. “Jelentős összegeket fordítanak a zerdélyi műemlékek megőrzésére és újjáépítésére. Sok millió lejbe kerül a vajdahunyadi építkezés. Felújították a kolozsvári Szent Mihály templomot és a Bethlen-bástyát. Jövőre megkezdik az aranvosmedgyesi Wesselényi-kastély — gyönyörű reneszánsz épület, a menekülő németek robbantották fel — a szentbenedeki Korniskastély és a nagyváradi Csillagvár restaurálását... A “boldog békében” két színháza volt Erdélynek (?), ma hat van. Kolozsvárott próza és opera, Marosvásárhelyen, Sepsiszentgyörgyön, Nagyváradon és Szatmáron. A kolozsvári drámai színháznak csaknem 120 művésztagja van. Nagyvárad együttese évi egymillió lej szubvenciót kap.” (Aradot és Temesvárt a nyilatkozó kifelejtette.) “A marosvásárhelyi Igaz Szó irodalmi folyóirat igen olcsó és bevétele még a bőven mért szerzői honoráriumokat sem mindig fedezi. Hát még a papír, a nyomdaköltség? Minderről az állam gondoskodik. Ugyanennek a gondoskodásnak a szülötte a Bukarestben befejezés előtt álló, Petőfi Sándorról elnevezett magyar kultúrház. Csak berendezése egy millió lejbe került. 300 férőhelyes előadóterme van, könyvtárában 40.000 kötetnyi magyar tudományos és szépirodalom várja a kultúrház magyar és román vendégeit.” Mindez igaz, csak a kommunista propaganda érezhető működésükben. Ez az árnyoldal azonban eltörpül a magyar anyanyelv, a magyar nemzetiség megvédhetésének, megtartásának szempontjai mögött, melyet a két világháború közt és 1945-Az 7956-os SZABADSÁGHARCOT énekli CSIGHY SÁNDOR a kiváló költő MOZAIK-KOCKÁK c. új verseskötete. Ára........$ 1.50 Rendelje meg a szerzőnél: 17171/0 JACKSON AVE., NEW ORLEANS (La.)