Krónika, 1959 (16. évfolyam, 1-12. szám)

1959-06-15 / 6. szám

6 KRÓNIKA 1959 JUNIUS váló konvertita Fraknói Vilmos püspök nagy történelmi-irodal­mi működéséről, aki a Vatikán kimeríthetetlen okmánytárát magyar szempontból felkutatta. Ő alapította a római Magyar Egyházi Intézetet, melynek épü­letét szégyenszemre részben a kommunisták tartják megszáll­va most. ★ Fel kell újítani Róma egyik legrégibb templomának, a San Stefano Rotundonak ügyét, mely Mindszenty Bíboros tituláris temploma. Ruinált, veszedelme­sen omladozó állapotban van. Ha újabb akció indulna római ma­gyar körökből restaurálására, az emigráció, körülményeihez ké­pest bizonyára hozzájárulna. Vannak jómódú magyarjaink a külföldön. A Mindszenty Mozgalom meg­felelő időben magyar zarándok­­lást tervez Rómába. Addig is Róma értékelésére buzdítja a külföldön élő magyarságot, mely­nek a fenti módon óhajtunk eb­ben segíteni. Boris Pasternak: Doktor Zsivágó 1958 október 23.-án, délután félháromkor, a svéd királyi tudo­mányos akadémia sürgönyileg értesítette Boris Leonidovits Pasternak írót, Peredelkino, egy Moszkvától nem messze eső kis falu lakosát, hogy “Doktor Zsi­vágó” című könyve megnyerte a Nobel-díjat. A svéd tudományos akadémia ugyanakkor meghívta Pasternakot és feleségét, hogy a Nobel-díját Stockholmban sze­mélyesen vegyék át. ANobel-díjat Pasternak, mint tudjuk, sohasem vette át. Októ­ber 28.-án a Szovjet írók Leg­főbb Tanácsa Pasternakot áruló­nak bélyegezte, kizárta az írók szakszervezetéből és megfosztot­ta a “szovjet író” címtől. M. Semitchastny, a SzoVjet KOM­SOMOL (kommunista ifjúsági szervezet) titkára a KOMSO­MOL október 30. közgyűlésén, Pasternakot ledisznózta és Pas­­ternaknak a Szovjetúnióból való kiutasítását javasolta. Pasternak erre a következő napon, október 31.-én, Nikita Sergueievitch Kruscsevnek levelet írt és beje­lentette, hogy a Nobel-díjról le­mondott. “Oroszország határai­nak az elhagyása részemre egyenlő volna a halállal” *— írta még Kruscsevnek. ★ Boris Pasternak 1890 február 10.-én született Moszkvában. Atyja jólismert festő és intel­­lektuel volt. Tolstoyt jól ismer­te, egyik könyvét, a “Feltáma­dás”-! ő látta el illusztrációkkal. Maga Pasternak is jól ismerte Tolstoyt. Pasternak édesanyja, Kaufman Rózsa, zenével, felte­hetőleg zongorázással foglalko­zott. Pasternak szülei, mindkét részről, zsidószármazásúak. Gim­náziumot Pasternak Moszkvában végzett; utána rövid ideig zene­­művészeti tanulmányokkal fog­lalkozott. 1906-ban az egész Pasternak család Berlinbe utazott, ahonnan 1907-ben mentek vissza Moszk­vába. Pasternak ezután a moszk­vai egyetemen filológiai tanul­mányokat végzett. 1912-ben és 1913-ban újra Németországban járt, most már egyedül. Mar­­burgban filozófiát hallgatott, majd rövid ideig Olaszországban élt. A moszkvai egyetemen, 1914- ben fejezte be tanulmányait. Az első világháború kitörésekor Pasternak azonnal katonának je­lentkezett. Testi hiba miatt, az egyik lába egy gyermekkori sze­rencsétlenség miatt rövidebb, mint a másik, elutasították. A háború alatt így Pasternak egy gazdag kereskedő-családnál amo­lyan házitanító volt. Ekkor kez­dett verseket írni, ‘‘ahogy az ember festeni kezd, vagy zene­szerzéssel foglalkozik”, írta ké­sőbb. Mint költő Pasternak ko­rán a szimbolizmus hatása alá került és ez a hatás mindmáig a legerősebben érezhető nála. Az orosz írók közül legjobban Maia­­kovski, a külföldiek között Keats, Mallarmé, Valéry, T. S. Eliot és Rainer Maria Rilke hatása érez­hető nála. Az első világháború vége után, feltehetőleg 1919-ben, vagy 1920- ban a Pasternak család külföldre emigrált. Emigrációjuk oka a bolsevista forradalom volt. Pas­­ternakék ismerősei és barátai fő­leg intellektuelek voltak és így Leninékhez is kapcsolataik lehet­tek. Pasternak csalódását a for­radalom eszközeiben és végső céljában; a forradalom végső terrorját, amely a bolsevista ve­zetőknél egyre inkább kiütkö­zött, Pasternak helyesen érzékel­teti regényében, .soha semmit sem eltúlozva. Nehéz megállapítani, hogy Pasternak pontosan mennyi időt töltött emigrációban. Atyja a huszas években Londonban meg halt, édesanyjáról ezután nem tudunk semmit sem és úgy tű­nik, hogy Pasternak egyre töb­bet foglalkozott a hazamenetel gondolatával. Csupán Pasternak könyveinek a megjelenése nyo­mán tudtam kinyomozni, hogy 1923-ban, de legkésőbb 1924-ben újra Moszkvában volt. 1925-től kezdve több verses kötete és ta­nulmányai jelentek meg Orosz­országban. A legnagyobb értékű­ek Pasternak művei között Shakespeare-fordításai és egy moszkvai irodalmi folyóiratban, 1956-ban megjelent Shakespeare tanulmánya. Pasternak azonban mint költő is rövidesen az egész világon ismertté vált és a svéd királyi tudományos akadémia Pasternakot 1956-ban, költemé­nyeiért Nobel-díjra ajánlotta. ★ Pasternak “Doktor Zsivago” című regénye az 1903-tól 1929-ig terjedő időszakot dolgozza fel és 1943-ban, Moszkvában ér véget. Az író életének ezen a legna­gyobb művén feltehetőleg 1948-A GAZDA NÉLKÜL CSINÁLJÁK A SZÁMADÁST Paul Underwood, a N. Y. Times munkatársa Budapesten járt és a kolchozosítások ügyében beszélt Marczis Antallal, a földmű­velésügyi minisztérium kolchoz-osztálya helyettes igazgatójával. Megkérdezte, a gazdák szabotálása miatt lassították-e le a több, mint egy éve erősen szorgalmazott kolchozosításokat? Marczis tagadta, hogy ez lett volna az ok. Szerinte a kormány most az aratási időszakra való tekintettel nem siet az akció foly­tatásával. ‘De ennél is fontosabb, — mondotta, — hogy megszilár­dítsuk az új kolchoz-egységek létét és a szükséges csűrökkel, istál­lókká, gépekkei ellássuk őket.” “Nem vagyunk, — tette hozzá — határidőhöz kötve. Nincs me­netrendszerű tervünk. Ha három évbe telik, akkor három évbe. Ha tíz évbe, hát tíz évbe. Minden számos tényezőtől függ, úgy gazdasá­giaktól, mint lélektaniaktól.” ★ .Valóban: lélektani mozzanatok igen súlyosan befolyásolják ezt a kérdést, amelynek kapcsán a kommunista erőszak-rendszer a szó legszorosabb értelmében “gazda nélkül csinálja a számadást!” A nemzedékről-nemzedékre a saját föld ősi szeretetében nevel­kedett magyar gazda lelkét tíz év alatt sem, sohasem fogják be­törni a kolchoz-ideológia tőle oly iszonyúan idegen jármába! ★ Underwood Budapesten kapott adatai szerint az ország 13 mil­lió acre szántóföldjének fele van még magántulajdonban. A kommu­­nizált másik feléből 4,580.000 acre van kolchozosítva, a többi állami tanyákból, rétekből, stb. áll. Marczis szerint 1958-ban 1.8 billió forintot, (mintegy 138 millió dollár) fektettek mezőgazdasági beruházásokba, s ez az összeg ez­­évben valószínűleg megháromszorozódik. ban kezdett el dolgozni és a könyvet 1954 tavaszán fejezte be. 1956 nyarán a szovjet állami könyvkiadó elfogadta a regényt közlésre. Pasternak ezért augusz­tusban a szovjet NOVY MIR he­tilapnak elküldte a regényt foly­tatólagos közlésre. De már két hónap múlva, 1956 szeptemberé­ben visszakapta a következő megokoással: “Betegesen patologikus indi­vidualizmusuk folytán a hő­sök nem akarnak semmit sem maguk körül meglátni... Az ön regénye igazságtalan és történelmileg nem tárgyilagos a forradalom leírásában...” Ugyanennek az évnek az őszén az olasz Giangiacomo Feltrinelli, egy milánói olasz könyvkiadó cég moszkvai megbízottja bizto­sította cégének a regény fordí­tási jogát és november 15.-én ki is adja olasz nyelven a könyvet. A kiadó a könyvhöz írt előszavá­ban, miután orosz részről diplo­máciai úton lépések történtek a könyv kiadásának megakadályo­zására, — a következőket szöge­zi le: “Boris Pasternak ezt a köny­vet három évvel ezelőtt fejez­te be. 1956-ban és 1957-ben a szovjet rádió és “Znamia” fo­lyóirat (1957. 4. szám) beje­lentették a könyv soronlevő kiadását a Szovjetúnióban.” “Doktor Zsivago”-nak olyan hallatlan sikere volt, hogy két hét alatt három újabb kiadást ért el és a következő hetekben a világnak úgyszólván valameny­­nyi nyelvére lefordították. Egyedül az Egyesült Államok­ban közel egymillió példányszám­ban nyomták ki eddig a köny­vet. Az amerikai Michigan állam egyeteme ezenkívül oroszul is ki­adta “Doktor Zsivago”-t és a belgiumi világkiállításon az orosz látogatóknak egy ilyen orosz­nyelvű kiadást adtak oda. ★ Nem lehet célom Boris Paster­nak könyvének részletes ismer­tetése. Benyomásom a könyv kétszeri elolvasása után az, hogy a második .világháború vége után a világirodalomnak ez a legfontosabb alkotása, éppen úgy, mint az első világháború legfontosabb írásműve az 1929- ben megjelent Remarque: “Nyu­gaton a helyzet változatlan” c. műve volt. “Doktor Zsivago” az olvasó­ban fel fogja vetni a kérdést, hogy mennyiben hasonlítható össze Pasternak műve Tolstoy ‘Háború és Béke”-jével. Paster­nak könyve erősen Tolstoy ha­tása alatt áll. A regény főhőse, Yurii Andreievich Zsivago sok­ban hasonlít Pierre-hez. Mind a ketten az élet és a halál végső értelmét keresik. Egyik sem ta­lál megnyugvást mindabban, a­­mit a pénz, vagy a hatalom nyújt. Mindketten kínzóan ke­resnek egy pontot, amelyből ki­indulva megváltást találnak. Mind a ketten, ahogy mi monda­nék: Istent keresik. Zsivagó a szerelméről, majd a családjáról és az orvosi hivatásának a gya­korlásáról mond le és életének a legvégét a legnagyobb sze­génységben tölti, s mást nem tesz, csak ír és jegyzeteket csi­nál, hogy Istent megtalálja, vagy legalább is megmagyaráz­za. A katolikus olvasó az írónak ezen állásfoglalásában, de Pas­ternak könyvének enyhébb kité­teleiben sem nyugodhat meg. A katolikus vallás a megváltást a hitre alapítja. Pasternak az e­­gyén individualizmusának és az individuáis erénynek szószólója. Pasternak nem tisztázza a vallás és az ember viszonyát és ebbe a magacsinált világba állítja bele Istent. “Doktor Zsivago” azonban el­ső sorban a kommunista és min­denféle külső elnyomás ellen való egyetlen, óriási tiltakozás. Ilyen vonatkozásban és a könyv mű-

Next

/
Thumbnails
Contents