Krónika, 1959 (16. évfolyam, 1-12. szám)
1959-05-15 / 5. szám
1959 május KRÓNIKA 7 A BETHLEN OTTHON MAGYAR ISKOLÁJA A ligonieri Bethlen Otthon szeptember elsején magyar középiskola, középiskolai internátus megnyitását tervezi. Ez az iskola a teljes amerikai középiskolai (high cshool) oktatás mellett és azon túl a régi magyarországi református főgimnáziumok által nyújtott oktatást és vallásos nevelést adja. Tanítani fogja a magyar nyelvet elemitől egyetemi fokig, magyar történelmet, föld-, és néprajzot, magyarság-ismeretet, az amerikai, s általában a külföldi magyarság történetét, latin nyelvet, s azt, ami minden bölcseségnck forrása: vallás és erkölcstant. A tanítás és felügyelet kiváló képesítésű európai tanerők kezében lesz. Az Otthon egyik főtörekvése az, hogy néhány kiváló képességű szegénysorsú ifjú számára kedvezményes, esetleg ingyenes hely legyen biztosítható. Az iskola megnyitása attól függ, hogy július 1-ig lesz-e elég jelentkező. A válasz a szülőkön múlik, magyar szülőkön, református szülőkön. Nyugat minden országából lehet jelentkezni: Nyugat- Európából, Afrikából, Ausztráliából és TJjzélandból. Jelentkezést július 1-ig erre a címre kérünk: Rév. Alexander Daróczy, superintendent, Ligonier, Pa., U.S.A. Egy iskolai évre a teljes ellátási díj 1000 dollár, amiben benne van a high school tandí j is. Felvehetők olyan tanulók, akik az elérni iskola nyolc osztályát elvégezték, vagy már középiskolások. Bővebb felvilágosítást levélbeni megkeresésre szívesen adunk, s ahhoz mellékeljük a felvételi ívet is. DAKÓCZY SÁNDOR igazgató lelkész Iái, s Ügek-fia Álmos, majd Árringott a monarchia bölcsője is. Mezopotámia és Kis-Ázsia, Kréta, Egyiptom, a bálkáni félsziget, Itália ősállamaiban monarchák, nevezhetjük őket királyoknak, fáraóknak, főpapoknak, fejedelmeknek, khánoknak, vagy szultánoknak, — irányították a népek vándorlásait a civilizáció útjain és vezették őket a szellemi és gazdasági fejlődésnek ma is megcsodált, esetleg el nem ért magaslataira. Sokkal későbbi évszázadokban népek az ismeretlenség homályából monarchák kormányzása alatt lépnek be a történelem fénykörébe, mások pedig császárokat, királyokat fejedelmeket találnak nyomban, amikor a barbár ősállapotukból a mai nagyhatalmi helyzetük felé vezető útvonalakra lépnek. Gondolok itt a germánokra, a gallokra, a brittekre,' a hiszpánokra... Vessünk egy pillantást az altáji népek kormányrendszerére, amelyet maholnap, tudományos alapokon talán; “Lex Scythicá”nak fogunk nevezhetni. Nem kívánok itt abba a tudományos vitába avatkozni, amely ezeknek a népeknek őstörténetét egészen új megvilágításba készül helyezni, de nem tétovázom annak a hitemnek kifejezést adni, hogy a magyar őskutatás máris jelentőségteljes összefüggéseket mutat ki a szumir, a szkita, a hun, az avar, a bolgár, a turk és a magyar népek nyelve, kultúrája és szokásai között, melyekből messzemenő következtetéseket vonhatunk le kormányrendszerük törvényszerűségét illetően. Tudjuk, hogy a szumir városállamokban királyok uralkodtak, akiknek egyike-másika több városállamot egyesített hatalma alatt. A embereket megsemmisítő, a kaukázus-inneni területeken sajátlagos kultúrát alapító lovas-nomád szkiták Ispaka királyuk alatt Asszíriába nyomulnak, Bartatu királyuk alatt háborúskodnak a kimberek maradványaival, ennek fia, Madia király megveri a médeket, majd miután Dárius perzsa király támadását kivédik, ‘királyaik alatt’ 300 évig békésen élnek a mai Oroszország steppéin. A kínai történettudomány jól ismeri a Hiong-Nou. vagy Hu népet, azaz a hónokat, akiknek eredetét a mai Ordos vidékére teszi; birodalmuk a Sárga-tengertől a Kaspi-tóig terjedt, majd három részre szakad: az északi, a déli és a nyugati hón-országra; a kínai császárok a K.e- századokban súlyos harcokat vívtak a hónok királyaival, akiket kínai nyelven San-Juknak neveztek, míg sikerült őket kínai területről kiszorítani: a hónok maradványai, Tse-Tse san-ju alatt az Arai vidékén telepednek meg, ahonnan K.u. a IV. században Balambér királyuk alatt átlépik a Volgát és a Dont, legyőzik az alánokat és a gotokat, s ezzel birtokba veszik az Uraitól a Kárpátokig terjedő térszint, sőt 405 és 406-ban a Dunáig törnek előre, amikoris három testvér: Rugila, Mundzuk és Oktár uralkodik fölöttük; 424-ben Mundzuk két fiát Blédát és Attilát uralják; Blédát megöli Attila, s 441-ben megkezdi hódító hadjáratait Európában; Attilának 453-ban bekövetkezett halálával a hónok szerepe megszűnik, de a történelem még ismer néhány hún királyt, akik közül Ernák a Dobrudzsában, Emnedzár és Uzindur Méziában uralkodik, Zebergan és Sandil pedig a Don vidékén viaskodnak egymással addig, míg egy újabb altáji nép, az avarok khagánjaik alatt (ahogy uralkodóikat nevezték) 560 táján elérik a Duna torkolatát, de mikor Türingiába törnek, vereséget szenvednek és a Fekete-tenger felé szorulnak vissza; Baján nevű khagánjuk azonban a Duna-Tisza-közére vezeti őket, s kiterjeszti hatalmát a Balkán-félszigetre, harcol Bizánccal és a frankokkal; utódai Itáliában, ismételten Bizánc ellen és a. mai osztrák területen háborúskodnak, mígcsak Nagy Károly 791-ben és 795-ben véget nem vet portyázásaiknak és 796- ban, egy harmadik hadjáratban, fia Pipin lerombolja az utolsó avar gyűrűt, mérhetetlen kincseket zsákmányolva ottan; Zodán khagán 803-ban végleg aláveti magát a frankoknak; 805- ben egy khagán megkelesztelkedik és felveszi a Theodorus nevet, aki Nyugat-Magyarországon húzódik meg; a IX. század végén az avar birodalom roncsain szlávok és bolgárok uralkodnak-A bolgárok Kubrát khán alatt ("ahogy királyaikat nevezték) a Kaukázus észak-nyugati lejtőin alakítanak országot; innen egy csoportjuk, Kubrát fiának, Aszparuknak vezetése alatt a Duna felé nyomul előre és Moésiában telepszik meg (679); Terbel khán II. Juszticiánusz bizánci császár szövetségese, viszont Te leces khán Y. Konstantin császárral háborúskodik; Khrum khán I. Nikeforos görög császár koponyáját kupának használja; Borisz khán a görög-keleti szer tartás szerint megkeresztelkedik, s kezdetét veszi a bolgárok elszlávoscdása. Az altáji népcsalád hatalmas turk ágát, számtalan mellékágaival, szintén jól ismeri a kínai történetírás, Tsu- Kiu, Juan-Juan, Uigur és egyéb nevek alatt; khánjaik, moguljaik, vagy szultánjaik alatt (ahogy urakodóikat nevezték) harcolnak Közép- és Kelet-Ázsiában, majd hosszú vándorlásra indulnak Indián, Perzsián és Mezopotámián keresztül Kis-Ázsia és Európa felé, 1453-ban megvetik lábukat Konstantinápolyban, melyet Isztambulnak fognak nevezni és ahonnan a “Fényes Porta” négyszáz évig rettegésben, vagy bámulatban fogja tartani a keresztény világot. ★ A fentiekben — többnyire idegen írók nyomán — felvázoltam az altáji népcsalád legnevezetesebb ágainak szabványos kormányrendszereit, melyek kivétel nélkül monarchikusok voltak. S ugyanez volt a kisebbeké is, melyeknek halvány emlékét alig örökíti meg a történelem: a besenyőké, a jászoké, a kunoké, a kazároké, Ez a vázlat — azt hiszem — elegendő ahhoz, hogy meggyőzzem az olvasót arról, hogy az altájiak monarchikus kormányrendszerei évezredes fejlődés során alakultak ki és honosodtak meg. Az altáji népek monarchái korlátlan hatalmú despoták voltak, akik óriási birodalmakat szerveztek és kormányoztak, hadjárataikban százezres lovastömegeket mozgattak, vándorlásaikban világrészeken, országhatárokon és városok kőfalain törtek át, magukkal hozva és terjesztve azt a csodálatos művészetet, melyet a kultúrtörténet “L’Art des Steppes”-nek, szkita művészetnek nevez és magasztal. De a kultúrtörténet feljegyzi azt is, hogy ténykedéseiket mégis, habár csak talán ősi és íratlan hagyományokon alapuló szigorú törvények szabályozzák, alkotmány, melynek szelleme uralkodik még’ a deszpotákon is. Ezekután alig hiszem, hogy a régebbi magyar történetírás tanítása nyomán Kézai Simon “Lex Scythica”-ját dajkamesének és az újabbi magyar történetírásnak azt a megállapítását, hogy a magyarság hét törzse már mint régóta egységes nemzet lépte át a Kárpátok hegy láncát, tudományos alapot nélkülöző kitalálásnak lehetne tartani Következetes tudományos megállapításnak tartom azt is, hogy a Vérszerződés, — melynek formaságai egyébként minden altáji nópág, sőt sok európai nép szokásai közé tartoztak — nem egy új életközösséget megalapító megállapodás, hanem a nemzeti erők “átcsoportosítása” abban a pillanatban, melyben a magyarság nem hódítás, hanem a hun és avar örökség átvétele céljából a Duna völgyébe vonulni szándékozik. A Vérszerződésben megtaláljuk az alkotmányosságnak azokat az elemeit, melyeket a tudomány valamennyi altáji nép szokásai között megta pád, Zsolt, Taksony és Géza fejedelmek (vájjon a magyarok így nevezték-e őket?) az altáji khánok hatalmát' gyakorolják. Gézának egy parancsa elegendő ahhoz, hogy a közel száz évig tartó portyázásoknak véget vessen és a keresztény vallás terjesztőinek megnyissa az ország kapuit. Fia, Vajk — aki a keresztségben az István nevet kapta, — valóban ‘ ázsiai kegyetlen seggel” veri le Koppány és az erdélyi Gyula lázadásait és kíméletlen eréllyel építi fel, összehangolva a “Lex Scythica” társadalmi, gazdasági és közjogi elveit a nyugati keresztény világ államjogi rendjével a Magyar Királyság alapfalait. Ennek a szent-istváni állam felfogásnak köszönhetjük, hogy nemzetünk lelkében két, egészen sajátlagos, államjogi elv fejlődött ki és nyert mintegy hagyó mányos törvényszerűséget. Az egyiket közjogászaink és jogtörténészeink a “SZENT KORONA ELMÉLETÉNEK”, vagy a “SZENT KORONA TANÁNAK” -neveznek, s jogászi értelmezése, helyesebben megérzése egy, iszonyú térbeli és időbeli messzeségbe nyúló, keletiesen misztikus nemzet-állam-felfogásnak a “totum corpus Sacrea Regni Coronae”-nak, vagyis az országterületet, a népet és a királyát egyetlen organikus egységb'e összefoglaló személyiségnek. A másik az az ezeréves történelmünkkel bizonyított csodálatos és Európa népeinél egyedülálló jelenség, hogy népi-nemzeti mozgalmaink sohasem irányultak a királyság intézménye ellen, de annál többször a királyi hatalom gyakorlásának mikéntje ellen, úgy nemzeti, mint Habsburg királyaink idejében. Kossuth Lajos 1849 ben (a Schwarzenbergféle alkotmány életbeléptetése miatti elkeseredésben) és gróf Teleki Pál miniszterelnök 1921- ben (a trianoni békeszerződés kényszerében) ugyan megfosztották a Habsburgokat a ma-
