Krónika, 1959 (16. évfolyam, 1-12. szám)
1959-04-15 / 4. szám
1959 április KRÓNIKA 11 Iván: “Magyarország családai”) I. DETRE, élt 1224 táján. BALASSA IMRE, erdélyi vajda, t 1550. N-: Somi Anna. I. MIKó, főispán, 1247-12Í 4. I l. BITTER, honti és barsi főispán, 1250-1290. I IV. PÉTER, 1334. I III. MIKLÓS, 1358. I 1. BALÁS V. MIKLÓS, 1418-1424. I IV. LÁSZLÓ, neje: Fruzsina, Litvay Dömény bán özvegye. I I. FERENC, tl526. N,: 1. Ficsór Margit N.: 2.............Erzse N.: 3. Perényi Oorsolva Báró BALASSA ANDRÁS, fő-komornckmester, 1556. N.: 1. Mindszenty Katalin N.: 2. báró Kapos-mérey Mérey Anna. I Báró BALASSA IMRE, f: 1633 körül N.: Magyarbéli Bosnyák Judith, B. Tamás és Záday Kata leánya. (Lásd tovább fentebb a II. leszármazási vonal fejezetben.) * * * (Rövidítések magyarázata: sz.: született; j: meghalt; N.: neje; F.: férje; |: (származási vonalka, vagyis fia, vagy lánya; esk.: esküvő; u.o.: ugyanott.) J. A. Magyar Földrajzi nevek SIIMIR és AKKAD eredete Copyright by SUZANNE KOVÁCS TELEKI 1959 A VIZEK (E cikk első részét megelőző számainkban közöltük. Szerző kifejti, hogy a magyar földrajzi nevek, melyeknek eredetét nem ismeri a tudomány, javarészt sumir-ősmagyar-finn-ugor szavak, melyeket már Kr. előtt háromezer évvel ékírással leírtak Mezopotámiában. Magyarországba és Erdélybe őskori vándorlások, települések hozták. Szerző valami negyven víz-névben mutatja ki a sumir eredetet. A hangzó változások ismerete nélkül lehetetlen megérteni a négy-ötezer éves szavakat. Erre mutat reá a tanulmány.) LALA és ZANGA. “LALA, LELE”... dallamos, éneklő hangzású nevek. Sejtelmünk sem volt arról, hogy ez is a VIZ szava az ős-ural-altáji sumirban. “BALATON-LELE az ÉLET-VIZ’’ az enyhe Dunántúlon és Erdélyben a Radnai Havasok magányos, komor hegy világában, az Ünökő havas orma alatt két kristályvizű kis tengerszem a két “LALA” ... “LA” folyó neve is Kelet-Ázsiában. “LA” — talán ez lehet a régi magyar nyelv “JÓ” (folyó) szavának a változata, régibb alakja? Váltogatják ma is az ‘ L” és “J” hangot magyar falun. ZANGA, ZENOGA TOA Déli Kárpátok ember alig járta kőrengetegében, magasan a Retyezát Havasán, van a híres ZENOGA TÓ. Kopár hegyek medrében sziklákból fakadó, csergedező, zengő források táplálják a vizét. Mit jelenthet a neve, soha senki nem tudta és szinte érinteni sem merték a nevének titkát. A sumir szótárban azonban megtaláljuk a megfejtését. Sumirban “ZANGA” jelentése “RINNT”; “CSORDOGÁL, FOLYIK”. A ZENGŐ, CSORDOGÁLÓ FORRÁSOK TAVA A “ZENOGA, A ZENGŐ TŐ”. Milyen költői kifejezés! Erdélyben van “Zengő Forrás”, “Zengő Szikla”. Baranyában van “Zengő Várkony” nevű falu a csobogó Duna mellett, őskori leletek helye. — Az ókorban a Havasalföldön volt “Zengi Dava” nevű hely folyó mentén. A Himalaya déli oldalán, Tibetben van “DUNA ZONG” nevű helység az ottani DUN folyó mellett. “Zeneg” mondják falun jobban ‘vokalizálva”, mint az irodalmi nyelvben. ‘ZENOG, ZANG” csak a mélyebb hangzójú alakja. Az “A” a “Zenoga” szó végén a sumir jelenidejű melléknévi igenév képzője, (csakúgy, mint -JÁRA és DUNA nevében), mai magyarban “ó, ő”. EGYETLEN EURÓPAI nyelvben sincs ez a fajtájú nyelvtani képzés, csak a MAGYARBAN. Nem tudtuk, hogy “ZENOGA”, ZENEGő, ötezeréves ős-ural-altáji sumir nyelvtani alak, a mi magyar nyelvünk szava. JÁRA, DUNA, UZ, HÚZ, UD, ÜGY. Az ősi sumir nyelvben a FOLYÓ az a viz, ami halad, JÁR, GYŰN (DUN), USZ (-ik), ÜGYEKEZIK. Egyes magyar folyónevek megőrizték a folyó fogalmának ezt a természetes, találó kifejezését is, magyar nyelvünkben pedig megvannak a megfelelő sumir-magyar mozgás-igék. 1.) JÁR sumirban “ir, ár”, megvan rokonnyelvünkben is. Erdélyben, a Gyalui Havasokban JÁRA, szép hegyifolyó, a JÁRÓ viz. Nagyon érdekes, hogy Erdély kereskedelmi összeköttetésben kellett, hogy legyen Egyiptommal is, az erdélyi bányászat fontos volt már a Kr. előtti ezredben is: erdélyi aranyat találtak régészek Ami megmarad... • Sétáim alatt mindig megrohan a múlt, Pedig én, csak pihenni vágyom békén; Búcsúzik a nap is és arany hull A park, a tó és a fák titkos mélyén. Hiába töröm lelkem fényét a fákra, Melyek susogva élnek s ölelnek át. Minden törzs, virág és kacagó távlat Szívem mélyén ősibb emléket szitál. •. Mint megkínzott rabok a megnyílt ajtókon .Sápadtan, de boldogan rohannak át, — A hontalanság temetője s sírja zsong, A múltam lelke, még így is szebb világ! Becsukom szemem, de képzeletem vára ötven évnek emlékét vetíti rám ... S elhalványul a világ, a gazdag vágya — Én, otthonjárok a zajló Duna alján! Benépesül rá a Duna kéklő ága, — Hol álmodtunk is és szólt a víg zene, Ladikok-népe és halászok csárdája. Szebb, mint a new-yorki üveg-kerevet! Akik bár elhaltak, azok is mind élnek, Mert egy-egy emlék-láng fellobban hamar! Újra látom ifjúságom éltét s révet, — Hol nem halt meg senki, de velem halad... Pedig fáj, hogy kivágták az ősi fákat, S csatorna szívja a Zsombék mocsarát, — Lerombolt házak és a füstös rab-utak Hirdetik a nép-robot diadalát! Hiába túrják fel régi séták sorát, Kavicsot, bokrot, falusi, szép-mesét, — Ifjú szívek titkos pillantását, lángját: A Zsombék múltja: örökre az enyém! írják azt is, hogy húsz esztendő elszállt, — Nem ismer senki, — falunk rideg, téli táj! Monstrum-gépek zúgnak már a bükkös alján És bitang ütemben irtják a hazám ... Amit irtanak habzó szájjal és kéjjel, Az él, — nincs hatalmuk lelkek harmatán! Magyar-tavasz vérben és könnyben éledt, — Nem akasztja el: idő, véreb, sem vád! így gazdag vagyok és lelkem mélyén titkok, — Éjekben és könnyben büszkén hirdetők: Csak az hal meg, amit elfelednek otthon, — Mi, szabadok vagyunk s bennünk él jövőnk... Chicago. 1959 P. SZELÉNYI IMRE * 2 3 4 egyiptomi fáraó koronájában. A Nilus másik neve JAURAU volt, (a JÁRÓ szó diftongizált alakja), mellette is élt ural-altáji nép. 2. ) DUN sumirban ‘ halad, megy”. “DÜN, DÖN” mondják magyarban falusias, selypítő nyelvben (gyün, gyön). Sumirban “DUNA” jelentése a “MENŐ”, “DAN UB” “MEGY HAB”, ötezeréves ős-ural-altáji sumir-magyar szavak. Az ókori DUNA-nevek nem indo-európai, perzsa, kelta, vagy szláv szavak, mint vélték, hanem őseredeti sumir-ural-altáji szavak. “Duna, Jára, Zenoga” ősi sumir nyelvtani alak: Menő, Járó, Zengő. 3. ) “UZ, HÚZ, HÚSZ” is “vízfolyás, folyó” sumirban- Megvan a magyarban az USZ (ik) igében, ami régen azt is jelentette, hogy “folyik”. Törökben ŰZI ugyanezt jelenti. “UZ”, a székely folyó a Keleti Kárpátokban és “UZU”, a Dnye" per török neve, ezt jelenti ‘USZ”(-ik). “HÚSZ” hehezéssel sumir. ban. A Tisza vidékén “HUSZ-T” városa pontosan azt jelenti: “Folyó- Hely”. HUSZT nevében a hehezéses sumir szóalak van meg-. 4. ) “UD” jelentése sumirban “megy, halad”, s innen a “viz„ ami halad, a FOLYÓ”. A különleges, jellemző sumir-magyar “D-GY’* hangváltozással “ÜGY, ÜGYEK”, régi magyarban kisebb folyócskát jelent. Megvan a FEKETE-ÜGY, a székely folyó nevében a Keleti Kárpátokban. A sumir “UD”: “megy” megvan magyar igékben ‘D-G-GY” hangváltozással: ÜG-et, ÜGY-ek-ez-ik (hármas képzővel), ami azt is jelenti: “megy”. “Haza ügyekezik”: hazafelé megy. ÖSSZEFOGLALÁS. A sumir viz-szavaknak olyan sokasága, gazdagsága van meg ínagyar szavainkban, igéinkben, viz- és folyóneveinkben, fürdővárosaink, vizmenti városaink nevében, ami feltétlen bizonyítja, hogy 1.) Az ős-ural-altáji sumir uralkodó nyelv volt az Ezeréves
