Krónika, 1959 (16. évfolyam, 1-12. szám)
1959-04-15 / 4. szám
1959 április KRÓNIKA osztása. Ha mi mindannyian testvérek vagyunk, a föld javait e testvériség szellemében kell birtokolnunk, gyümölcseit elosztanunk. S ha mind testvérek vagyunk, nem szabad egymást elnyomnunk, kiaknáznunk, kiszipolyoznunk. Már a XI. században megállapította Szent Bernát, miszerint a keresztény testvériség szellemével összeegyeztethetetlen az, hogy egy keresztény lefoglalja magának egy másik keresztény munkájának eredményét, Krisztusban testvére fáradságának gyümölcsét, hogy Istennek egyik gyermeke a másik istengyermek verítékéből magának tőkét, vagyont gyűjtsön E megjegyzés, mely a keresztény testvériség követelményét világosan fogalmazza meg, nemcsak a később kialakult kapitalista rendszert ítélte el, mely a munkás keresztény méltóságát lábbal tiporja, amikor azt, bár Krisztusban testvér! — csak gazdasági tényezőnek, hasznot hajtó munkaerőnek tekint, — hanem már a rendi társadalmat is, melyben a jobbágy félrabszolgaféle volt. A jobbágyság rendszere is megtagadta kevélységével, önkénnyel, sőt könyörtelenségével a keresztény szellemet. E rendszer nem-keresztény érzelmeknek, a nyereség- és uralomvágynak, az önzésnek és önkénynek volt szülötte, félpogány csökevény, részben sátáni alakulat az európai keresztény világban. Szinte így fogalmazhatjuk meg: Az Ur örök ellensége, a sötétség fejedelme, miután elvesztette harcát Krisztus ellen Európában, meghúzódott a keresztény társadalom egy rejtett zugában, a tökéletlen társadalmi rendszerben és innen előosonva a szociális elégedetlenségen keresztül megbuktatta az egész középkori keresztényi államrendet, kiemelte sarkaiból a keresztény világot, s megvalósította végül a maga birodalmát, a civitas satanae t. Világos látású keresztény vezetők meglátták idejében a lólábat, tiltakoztak is a jobbágyság rendszerének könyörtelensége ellen, de szavuk nem talált kellő visszhangra, mert nem volt erélyes, nem bírt nyomatúkkal. Hazánkban pl. a jobbágyság intézményét a Dózsa György-fále lázadás leverése után véglegesítették 1514-ben. Ekkor hozták — részben megtorlásul — az idevágó törvényeket, melyek 331 évig voltak érvényben. Világos látású főpapok és királyok, már I. Ferdinánd is!, ismételten megállapították, hogy a jobbágyokra vonatkozó törvények kemények, embertelenek, de azért nem tudtak, vagy nem mertek semmilyen erélyes lépést sem tenni megszüntetésükre. Későbbi uralkodóink közül is többen, főleg Mária Terézia és II. József igyekeztek segíteni a jobbágyokon, említett két uralkodónk korának legszociálisabb gondolkodású államfője volt, de azért magát a rendszert nem szüntették meg. S mert katolikus szellemű vezetők elmúlaszlották a rendszert megszüntetni, bár az MAGYAR KISBABOK HŐSI BALLADÁJA Lapzártakor jelentik Rómából, hogy az Osservatore Romano szenlszéki napilap erélyesen vádat emel, hogy a kommunista kormány rendőri besúgó szerepre akarja kényszeríteni a kispapokat. E cikk szerint a kormány január végén bezárta a budapesti Katolikus Theológiai Szemináriumot, mert 90 növendéke közül 88 nem volt hajlandó a rendszert kiszolgáló, törpe papi csoport “békegyűlésére” elmenni. Amikor újra megnyitották a szemináriumot, 14 régi növendéket kizártak; azzal vádolták őket, hogy vezetői voltak a “békegyűlés” bojkottálásának. Tizenhatan erre szolidaritást vállaltak velük és önként léptek ki. A többi hatvan közös nyilatkozatban jelentette ki, hogy nem mentek el, mert a gyűlést nem a Büspöki Karhoz tartozó püspökök hívták össze. A kormány március végén e nyilatkozat visszavonását követelte, de csak tizen vonták vissza. A többi ötvenet azonnal kizárták az intézetből. A FALU BOLSEVIZÁLÁSA Mint jelentettük, Magyarországon újra nagy nyomással folyik a paraszti földtulajdonnak közös termelő-szövetkezetekbe, az államilag ellenőrzött kolchozokba való bekénvszerítése. Győr és Sopron megyékben, — a pesti rádió jelentése szerint, — annyira előrehaladt a földek kollektivizálása, hogy ezeket “szocialista megyekőnek nyilvánították. Utánuk Szolnok megye következik, ahol az utóbbi hetekben szintén gőzerővel folyt a parasztságnak a kolchozokba való beterrorizálása. Az ellenálló parasztok közül számosán börtönbe kerültek. Hír szerint Győrszeniere községben hat földműves a kolchozosítás miatt felakasztotta magát. Az országban mindenfelé a központból kiküldött “szakértők” végzik terror-üzelmeiket és fegyveres erővel is rendelkeznek a vonakodókkal szemben. Leggyakoribb módszerük, hagy ráfogják a vonakodom, hogy aktív “ellenforradalmár” volt 1956 októberében és “gyengéden” figyelmeztetik, hogy csak a kokhoz, vagy a börtön között van mód a választásra. Erdélyben a románok is brutálisan kényszerítik a földműveseket, különösen a módosabb gazdákat a kolchozba való belépésre. Szigorúan tilos bérest fogadniok a földmunkákhoz, s a gazda a földjének azt a részét, amelyet önmaga és családja nem tud megművelni, köteles kolchozba adni. a keresztény testvériség követelménye lett volna, megtették azt nem hívő szellemű bölcselők és politikusok az általános embertestvériség alapján, részben a hit és a hívő szellem rovására. Szinte így fogalmazhatjuk meg az újabbkori reformok megvalósítását: A sátán magáévá tett, kisajátított egy lényegében keresztény eszmét és követelményt, a testvériség eszméjét, s ezen keresztül megbuktatta a keresztény állam rendet, mert a keresztények az eszmét elmúlasztották a maga tisztaságában megvalósítani, folyományát, a szeretetet a társadalmi és gazdasági rendre alkalmazni. S amit a jobbágyság megszüntetéséről mondtam, az áll sajnos a birtokreformról is: Keresztények elmúlasztották s nem-keresztények megvalósították. III. Nekünk tanulnunk kell nem csupán a múlt erényeiből, hanem hibáiból, hiányaiból is! Ha romjaiból újjá akarjuk építeni hazánkban a civitas Dei-t, akkor romlása okát,, az önző, asszociális rendszereket nem szabad új életre kelten, mert azok új romlás csíráit hordják magukban. A marxista szocializmust, a materialista kommunizmust nem lehet fizikai fegyverekkel megsemmisíteni, csak keresztény szocializmussal! S ezt kell megvalósítani hazánkban ! A kommunisták Szent Istvánról megállapították, hogy népidemekrata volt. Ha rendszerüknek világnézeti, materialista alapját tekintjük, e megállapítás téves, hisz szent királyunk a hívő középkornak egyik leghívőbb uralkodója volt. Ha azonban a szocializmus társadalmi programmját nézzük, igazat adhatunk nekik az alábbi értelemben: Ha István király napjainkban uralkodnék, államában a legtökéletesebb szociális rendet valósítaná meg! S utódainak is erre kell törekedniök! Koronája jogos örökösétől is ezt várhatjuk el! Ezt különben az említett szociális érzelmű Habsburg-uralkodók példája nyomán is kérhetjük Felségedtől. S viszont erre,, hogy úgy mondjam, kezesség is Felséged személye, hisz a keresztény szociológia és politika doktorátusát katolikus egyetemen szerezte testvéreivel egyetemben. E tény szándékát igazolja, hogy államaiban a keresztény szocializmust akarja megvalósítani. S hogy ez mily nagy dolog, azt megérthetjük, ha megfontoljuk, hogy a világ jelen vezetői, — kévé kivétellel, — még tudomást sem akarnak venni arról, miszerint létezik egy katolikus szociológia is! Ezt azonban valószínűleg saját kárukra teszik! Csak egy példával világítom meg az utóbbi állításomat: Még mielőtt a világ bármely államában megalakultak volna a munkáspártok, XIII. Leo pápa felemelte szavát a munkások védelmében. 1888- ban külön enciklikában mutatott rá a munkáskérdés fontosságára és az akkor helyes megoldásra. Sajnos elveire még katolikusok is csak lanyhán és későn figyeltek fel. így nem lepődhetünk meg, hogy másvallásúak intő szavára mit sem adtak. Tegyük fel azonban, hogy az oroszok cárja akkor azonnal megoldotta volna birodalmában a szociális kérdést a Leó-féle elvek alapján, ez esetre bizonnyal állíthatjuk, hogy 30 évvel későbben a kommunista forradalom nem talált volna talajt országában, s családja kiirtása sem következik be! Valószínűleg Nyugat jelen vezetői is megsínylik még nemtörődömségüket a katolikus szociális tannal szemben. 40 évvel Leó enciklikája után XI. Bius újból foglalkozott e kérdéssel, s újabb eszméket is helyeselt a megoldásra: a hivatásrendiséget, munkástanácsokat, családi bért, stb. Szavai szintén nem találtak kellő visszhangra! Ez enciklika eszméi még nem jelentik e kérdés legvégső fejlődését, s még ezt sem valósították meg a legtöbb államban. Sőt ahol több programmpont megvalósult, még ott is a győztesek megszüntették. Vájjon nem maguk alatt vágták ezzel a fát? — Mi minden esetie egy KORSZERŰ, SZOCIÁLIS MAGYARORSZÁGOT kérünk Felségedtől hívő alapon! IV. ...Túlreálisan gondolkodó és józanul ítélő ember kérésünket valószínűleg utópiának mondja, hisz Felségteknek nincsen hatalma kérésünk teljesítésére! Mi azonban hisszük,, hogy az Ur intézi a világ sorsát, s neki módjában áll minden emberi várakozás ellenére éppen a hatalomnélküli Habsburg-örökösök által kérésünket teljesíteni. Nem egyszer vetettem fel magamban a kérdést: miért nem engedte meg Isten az első háború után, hogy IV. Károly is családjával ugyanarra a sorsra jusson, mint az oroszok cári családja? S úgy gondolom, nem tévedek, ha e tényből arra következtetek, miszerint az Isteni Gondviselésnek e család tagjaival még tervei vannak. S elődeik érdemeit fontolóra véve e tervek szerint Isten valószínűleg általuk akarja volt népeiket boldogítani s klönösen hazánkban is a “civitas Dei"-t, azaz a civitas fidei et caritatis christianae-t felépíttetni. S ezért megjelenésünk Felséged színe előtt e bizalmunkat, s kérésünket fejezi ki: MI EGY SZEBB ÉS BOLDOGABB MAGYARORSZÁGOT KÉRÜNK FELSÉGEDTŐL, OLY MAGYARORSZÁGOT, MELY EGY ÚJABB EZER ÉVRE A KERESZTÉNY HITEN ÉS A KRISZTUSI, SZOCIÁLIS SZERETETEN ÉPÜL FEL!
