Krónika, 1959 (16. évfolyam, 1-12. szám)

1959-12-15 / 12. szám

1959 DECEMBER KRÓNIKA 5 Sokan eleslek a betlehemi já­szol védelmében, sokan pedig börtönökben szenvednek ma is és i'árják, hogy a hó pelyhes csendben felhangzik a szeletet szava, és mint egykor Jericho fa­lai, leomlanak a zsarnokság bör­tönei. Karácsony, hozz e gyermek­rabok számára egy örömteljes születésnapot, add vissza szabad­ságukat, hogy szerelő édesany­juk születésnapi tortája várja mindegyiket és ne a hóhér ke­gyetlen kötele. Betlehemi csillag, ragyogj fel a magyar börtönök felett épp úgy, mint a szibériai haláltábo­rok felett, ahol a rabok tízezrei várják a szabadság születését. CSIGHY SÁNDOR hető a kruscsevi vérfürdők után. Két évvel később a német had­sereg visszavonult. Nikita vész­törvényszéket állított fel Kiev­­ben. Ennek a munkája még vé­resebb, még borzalmasabb volt. Valósággal megtizedelte Ukraj­na lakosságát. Az onnan Ameri­kába menekült ukránok, orvosok, tanárok, stb. erről tanúskodtak a bizottság második ülésszakán, szeptember 9-től 11-ig. A harmadik ülésen Király Bé­la tábornok és Kővágó József bu­dapesti polgármester ismertette a magyar szabadságharc előz­ményeit, annak letiprását Krus­­csev egyenes utasítására. Erről olvasóinknak tudomásuk van és így nem részletezzük. A negye­dik kihallgatáson a balti államok népeinek nevében Dr. Vilis Ma­­sens lettországi születésű egye­temi tanár, Latvia külügyi szol­gálatának tagja és Valovas Sid­­zikauskas litván diplomata is­mertették Kruscsev “ténykedé­seit”. Ezek a KRUSCSEVI TEVÉKENYSÉGEK, amelyek végül Sztálin megüresedett szé­kéhez vezettek, abból álltak, hogy a balti államok intelligen­ciáját egy szálig kiirtották, a fiatal legányeket Oroszország belsejébe szállították és helyük­be orosz katonákat és legénye­ket hoztak. Elképzelhető, hogy a balti államok nemzeti és faji jellege milyen képet fog mutat­ni, ha ez az állapot egy generá­ción át fennmarad. ★ Akit a részletek közelebbről érdekelnek, “The Crimes of Khrushchev” című sorozatot az Egyesült Államok washingtoni nyomdájából megkaphatják díj­talanul. iv Tömeggyilkos volt Sztálin? Ezt mindenki tudja. Beria volt a bakó. Később bűnbak. De Krus­csev felelőssége és bűne NA­GYOBB. Mert ő nemcsak kom­munistákat, felnőtteket akasz­tatott, de magyar gyerekeket, asszonyokat is gyilkoltatott tíz­ezer számra. Amikor az Egyesült Államok nagykövete a magyar szabadságharc véres napjaiban kérdőre vonta Kruscsevet az esz­telen vérengzésért, ezt mondta neki: “Bevetünk több csapatot és több csapatot és még több csa­patot, amíg nem végzünk ve­lük!” Ez a hóhér kapott meghívást fogadott hazánkba. Le a kalap­pal az egykori királyok előtt, a­­kik Dzsingisz Kánt, sem Szuli­­mán török császárt nem hívták magukhoz békülésre. És le a ka­lappal Horthy Miklós emléke előtt, aki nem hívta országába vendégül az egykori osztrák szo­bafestőt. T. S. AZ AMERIKAI KATOLIKUS PÜSPÖKÖK KIÁLTVÁNYA KELEPCÉTŐL ÓV Khruscsev a megrögzött tömeggyilkos “El kell ismernünk, hogy nem élhetünk együtt örökké. Egyikünknek sírba kell men­ni. Mi nem akarunk sírba men­ni. ők (az amerikaiakat és a nyugatiakat értve) sem akar­nak a sírjaikba menni. Mit le­het tehát tenni? Be kell lök­nünk őket a sírjaikba.” Nikita S. Kruscsev kijelen­tése Varsóban, 1955 április havában. Ezt a fenyegető kijelentést az orosz főhóhér Sztálin halála és a magyar szabadságharc kitöré­se előtt kürtölte szét a világba. A magyar szabadságharc után Moszkvában pedig egy banket­ten, ahová a külföldi nagyköve­tek hivatalosak voltak, azt or­dította a fülükbe: “El fogunk benneteket temetni!” Szeptember havában amerikai újságírók és politikusok emlé­keztették őt erre az utóbbi is­mertebb fenyegetésére. Azt a választ kapták tőle, hogy ő nem a fizikai kiirtásunkról beszélt, hanem úgy értelmezte szavait, hogy az ipari és mezőgazdasági termelésben fog bennünket el­hagyni. * Mielőtt idejött és mialatt itt utazgatott, bankettezett, az a­­merikai képviselőház “Com­mittee on UN-American Activ­ities” nevű bizottsága kihallgat­ta azokat a férfiakat, akik Uk­rajnából, a Balti államokból és Magyarországból Amerikába me­nekültek Kruscsev terrorja elől. Ezt megelőzőleg Eugene Lyons, Pleasantville, New York, a Read­ers Digest amerikai haviszemle szerkesztője ismertette Krus­csev sötét múltját, amiről neki személyes tapasztalatai vannak, miután hat éven át mint a Unit­ed Press hírszolgálati ügynök­ség levelező riportere, Moszkvá­ban élt. Az orosz nyelvet elsajá­­tította. Visszatérvén Amerikába több könyvet írt a szovjetbeli állapotokról, külön tanulmányoz­ta Kruscsev pályafutását, róla több cikket írt és így abban a helyzetben van, hogy erről az orosz vezetőről kimerítő felvilá­gosítást adhat a bizottságnak. A hozzá intézett kérdésekre el­mondta, hogy Kruscsev egysze­rű paraszt-munkás családból származott. Ukrajnához közeli Kalinovka faluban született, is­kolába alig járt, eleinte birka­nyájat őrzött, azután a Donbas kerületben inaskodott, majd bá­nyában dolgozott. Nincs említés arról, hogy az 1914-ben kitört első világhábo­rúban katonáskodott, vagy az első forradalomban résztvett vol­na. De 1918-ban belépett a kom­munista pártba és résztvett az akkor dúló polgárháborúban. A- mikor Trotzky vörös hadserege leverte az ellenforradalmat, visszament gyárimunkásnak, es­ténként a munkásiskola tanfo­lyamát hallgatta és 1925-ben vizsgázott. Iskolai képzettsége megfelelt az elemi iskolai köve­telményeknek. Ekkor 25 éves volt. Az iskolában párttitkári ál­lást töltött be, majd hasonló mi­nőségben Kievbe küldte a párt, ahol megismerkedett Kaganovics Lázárral, Moszkva ukrajnai helytartójával, aki pártfogásába vette. 1929-től néhány évig mű­szaki iskolába járt. Kaganovics visszatért Moszkvába, ahova Ni­­kitát elhívta maga mellé helyet­tesnek. Két évvel később Kaga­novics a vasutak népbiztosa lett és utódjául, a moszkvai és kör­zeti párttitkári állást Kruscsev­­nek adta át. 1934-ben Nikita a párt központi bizottságának lett tagja, annak a 70 tagból álló bi­zottságnak, amely tulajdonkép­pen a hatalmas birodalmat kor­mányozta. Négy évvel később a Politburo helyettes tagja lett. Ezek voltak a vésztörvényszék legvéresebb évei. Mint a moszkvai körzet első számú felettese, Nikita 400.000 kommunista párttag “tisztaságá­ért” volt felelős és rábízták ezek­nek a kivizsgálását. Ezreket kül­dött a halálba, tízezreket a rab­munka táborokba. Elismerésül 1939-ben a Poltiburo teljesjogú tagja lett. A legvéresebb tisztogatásért ezekben az években Sztálin ren­deletére Kruscsev felelős. 1937- ben, Kiev ben összehívta konfe­renciára az ukrajnai szovjetkor­­mány tagjait. Az épületet a tit­kosrendőrök megszállták, az ősz­­szes meghívottakat letartóztat­ták, ezek valamennyien a kievi és moszkvai börtönökben fejez­ték be életüket. 1937-től 1939-ig 400.000 ukránt végeztetett ki, mint az ukrajnai kommunista párt titkára és ekkor ruházták rá a ma is viselt “Ukrajna hó­héra” címet. Amikor 1941-ben a németek lerohanták Ukrajnát, az ukrán nép szabadítóként fogad­ta a német hadsereget, ami ért­A National Catholic Welfare Ciníerenceben összegyűlt mintegy 200 amerikai katolikus püspök. Washingtonban, november 20-án tartott gyűlésükről kiadták szokásos évi kiáltványukat, melynek címe ezúttal: “Szabadság és béke”. A rendkívül terjedelmes kiáltvány megállapítja, hogy “nem lehet addig béke, amíg az emberek szabadsága nincs biztosítva minden nemzet számára, Isten atyasága alatt, bármennyire sóvá­rogja is az egész világ a békét”. Kruscsev látogatásáról azt mondja a kiáltvány, hogy “az orosz, vezető minden alkalmat megragadott, hogy a kapitalizmust gazda­sági vonatkozásban kedvezőtlenebbül állítsa be, mint a kommuniz­must. Ez nem az alapkérdés. A nemzeteknek a szabadság, vagy az erőszakuralom között kell választaniok. Miközben a jobb viszony érdekében tárgyalunk a kommunista kormányokkal, sohasem sza­bad felednünk, hogy az ő rendszerük és a miénk oly alapvetően különböznek egymástól, mint a szabadság és a rabszolgaság”. A kiáltvány kelepcének mondja a Szovjet enyhébb hangnemét, békeszólamait és óv az appeasementtől, az engesztelő szándékú engedékenységtől, amely csak felbátorítaná a kommunistákat. A kiáltvány állást foglal a faji megkülönböztetés és gyűlöl­ködés ellen is. KRUSCSEV ÁLMA ÉS A VALÓSÁG Allen W. Dulles, az amerikai titkos szolgálat vezetője a kong­resszus egyik bizottsága előtt történt kihallgatásán jelentette, hogy Kruscsev az amerikai látogatása alkalmával valószínűleg meg­győződött arról, hogy kevés a kilátás arra, hogy a Szovjet gazdasági léién tíz év alatt utolérhesse Amerikát. De óvott annak a nagy gaz­dasági fejlődésnek lekicsinylésétől, amelyet a Szovjet az utolsó évtizedekben elért, s hangoztatta, hogy az amerikai ipar nagyará­nyú továbbfejlesztésére van szükség, különben idővel az amerikai fölény komoly veszélybe kerülhet. Megállapította Dulles, hogy a Szovjet lakosságának életszín­vonala az amerikaihoz képest “még mindig igen rossz” és nem sokkal fog javulni, noha Kruscsev az ellátási iparok fejlesztését ígéri. Túlzottnak tartja Kruscsev azon korai kérkedését, hogy a Szovjet 1970-re túl fogja szárnyalni Amerika ipari termelését. A szovjet ipar jelenlegi iramát Amerikáéhoz hasonlítva 40 százalé­kosnak tartja. Becslése szerint a Szovjet ipari fejlődése, mint az utóbbi években, úgy a jövőben is évente mintegy 8—9 százalékos lesz. Ez esetben a Szovjet 1960—1970-ben csupán az amerikai ipari fejlődés 60 százalékát fogja elérni még akkor is, ha közben az USA- nak nem sikerülne a jelenlegi négy és félszázalékos iparfejlesztési iramát feljavítania.

Next

/
Thumbnails
Contents