Krónika, 1959 (16. évfolyam, 1-12. szám)

1959-01-15 / 1. szám

VOLUME XVI. ÉVFOLYAM. NEW YORK, N. Y.. 1959 JANUÁR No. 1 SZÁM KRÓNIKA AMERICAN HUNGARIAN MONTHLY — 20 c A COPY — AMERIKAI MAGYAR HAVI-SZEMLE MIKOYAN, a hívatlan vendég Hetekig itt időzött közöttünk Anastas Ivanovich Mikoyan, Szovjet-Oroszország első pótmi­niszterelnöke. Valamikor nép­biztosnak titulálták, sapkában és gyalog járt. Mostanában elegán­san öltözködik és autóban uta­zik, vagy repülőgépen. Nem tehetett egy lépést sem, hogy a külföldi és amerikai ri­porterek fel ne fedezzék. Sőt a televízió is bemutatta ezt a figu­rát, különösen amikor egy-egy repülőút végén kilép a gépma­dár ajtaján és kalapját emelget­ve jobbra-bulra int, mintegy üd­vözölve a repülőtéren lézengő, vagy nyüzsgő embereket. Mint magánember érkezett ide. A hivatalos Amerika tehát nem fogadta őt hivatalosan, de a hatóságok igyekeztek testi ép­ségének védelmére és ha a tisz­teletet nem is adták meg neki, rendőri felügyelet alatt kísérték a repülőtérről a rá várakozó au­tóra. Örmény flegmával vette tudo­másul, hogy a Szovjet által leigá­­sott nemzetek Amerikába szár­mazott, vagy ide menekült fiai és leányai tüntetnek ellene. El­látogatott super-marketokba, au­tógyárba, újságíró egyesületbe. Az általa és cinkostársai által annyira gyűlölt, de majmolt ka­pitalista otthonában is megfor­dul’. Részt vett a szakszervezetek vezetőségének gyűlésén is és á hozzá intézett kellemetlen kér­dései :re egykedvűen és kitérően válaszolt. Hogy miért jött ide, ő tudja. Hí zonyosan Kruscsev megbízású­két!. Táléin kereskedelmi szerző­déseket akar kötni amerikai gyárosokkal és kereskedőkkel. Az sincs kizárva, hogy a kegyúra állal felidézett berlini krízisből itt keresi a kiéit at. Ha azt mond­jak róla, hogy ravasz örmény ez a Mikoyan, az örményekről való nézetnek adunk hangot. Az örményt ügyes kereskedőnek tekintik mindenütt, Erdélyben csak úgy, mint Törökországban, Kis-Ázsiában, vagy a világ bár­mely részén, ahol ez az élelmes faj megtelepedett. ★ . Mikoyan 1895-ben született a cári Oroszország örmény tar­tományéinak Sanain nevű falú­jéiban. Szülei vallásos nevelési adlak neki és 16 éves korában a lifliszi örmény papneveldébe Íratták be, ahol mint bentlakó növendék 4 éven át hallgatta a theológiai előadásokat. (Érde­kes, hogy ebben a tekintetben is hasonlít életének kezdő állomá­sa egykori ideáljának, Sztálin­nak a karrierjéhez. “Csalhatat­lan’ jelzővel ajándékozta meg Sztálint, amikor könyvet írt réda.) Alig, hogy befejezte theológi­ai tanulmányait, otthagyta a sze­mináriumot és pappá szentelése elölt a bolseviki párthoz csatla­kozott. Bujkált a sorozás elől; 20 éves volt és mint papnöven­dék mentes volt a katonai szol­gálat alól 1915-ig, amikor a cár megvert hadseregének új erőkre volt szüksége. Amikor a bolse­viki forradalom kitört 1917 őszén és a vörös hadsereg Trots­ky vezetésével a bakai olajme­­zők körüli városokat és falvakat fosztogatta, Mikoyan a katonák­hoz csatlakozott és azok segítsé­gével sorra kirabolta a banko­kat. Itt is követte iileáljának pél­dáját, mert Sztálin is bankrablás útján jutott többszázezer rubel­hez, amiből azután a bolseviki sajtót pénzelhették. Amikor az amerikai bankár üzletet fog kötni Mikoyannal bi­zonyos hitelvásárlás alkalmából, nincs kizárva, hogy Mikoyan hi­vatkozni fog a banküzlettel kap­csolatos gyakorlatára. De nemcsak pénzügyekben járatos ez a díszörmény. Már 1920-ban megkezdődött a párt­beli tisztogatás. Szibériában pél­dául ö végeztette ki a kellemet­len párttagokat, szovjet megbí­zót lakat és szakszervezeti veze­tőket. Az 1937 és 1938-as évek nagy tisztogatási pereiben, ahol Lenin egykori elvtársait tucatszámra, az elégedetlenkedő kisebb funk­cionáriusokat és az egyszerű munkásokat és parasztokat száz­ezerszámra gyilkolták, Mikoyan a titkos rendőrség főnökeivel ba­rátkozott. Előbb Yagodával, majd ennek kivégzése után Yez­­hovval. Amikor Yezhovot is utolérte Sztálin bosszúja, Beria lett a kebel barát ja. De örmény orrával, amely felső műfogait csaknem eltakarja, jóidőben megszimatolta, hogy Beria sze­mélye körül hullaszagtól terhes a levegő. Hátat fordított ennek a félelmetes halállovagnak és je­lenlegi főnökének kétesértékű barátságát kereste. Hogy eddig Vorosilovon kí­vül, (aki állítólag agyalágyult) ifiti\DSZEJVT1r bíboros tíz éves nttirtiriuesaa Tíz évvel ezelőtt a kommunis­ták életfogytiglani börtönre ítélték a magyar katolikus Egy­ház fejét, országunknak első zászlósurát: Mindszenty bíbo­rost! Elítélték, mert féltek tőle. Azt lrtték, ha elűzik a Pásztort, szétszéled a nyáj! Nem merték halálra ítélni, nehogy a halott Mindszenty glóriája fekete lel­kűkre vetődjék és gonoszságaik, egy szentéletű pap tógájának tisztaságán át mutatkozzék meg ;< világ előtt! Nem ítélték halál­ra, de ütlegelték, bántalmazták, megkínozták és embertelen-ke­gyetlen börtönökbe zárták, hogy a lelket ölő egyhangú némaság és az idegölő magányosság élet­erejét felőrölje s ha nem hal meg, de tehetetlen T>áb legyen, akivel azt tehetnek, amit akar­nak. Többízben kísérletet is tet­tek, hogy szabadság ígérgetéssel őt céljuknak megnyerjék, de minden álnok kísérletük megin­gathatatlan magatartásán cső­döt mondott! Nyolc hosszú é­­ven át szenvedte Istenben való megnyugvással s emberfeletti türelemmel kínzatását a súlyos börtön falai között. Börtöne nyolc éven át a ma­gyar lelkiismeret, fájdalom, szé­gyen és büszkeség fényforrása volt, ahonnan minden igaz ma­gyar hitet, türelmet, bizalmat es erőt szerzett magának, abban a tudatban, ha az ország első zászlósura és legfőbb papja ön­ként képes viselni a szenvedések és kínzatások özönét, akkor ez a kötelesség minden magyarra egyformán hárul. Az ő dacos, elszánt, megnemalkuvó lelkisége ízzott az apákban és gyermekek­ben, hogy a magyar szabadság­­harc azt adja a világnak, amit adott! Mikor 1956 év október vé­gén ütött a magyar szabadság órája, gróf Pallavicini-Pálinkás neki egyedül sikerült életben és állásban maradnia Lenin egyko­ri cinkostársai közül, örmény le­leményességének kell tulajdoní­tani. Mindig annak a csörtető csoportnak lett tagja, melynek vezére a pártlitkári állást töltöt­te he. Hogy az amerikai magyarok figyelik Mikoyan útitervét és a repülőtereken táblákkal, zápto­jással, paradicsommal fogadják, azt Eisenhower elnök éppen úgy megérti, mint Dulles külügymi­niszter, sőt a Mikoyan épségé­nek védelmére kirendelt egysze­rű amerikai rendőr. Mikoyan volt az, aki az 1956-os szabadságharc alatt Budapest­re repült, léprecsalta Maléler Pált, kiadta a még Magyaror­szágon tartózkodó orosz had­seregnek a parancsot: “Fojtsá­tok el a forradalmat!” Kissé szégyenkeznünk kelt, hogy Mikoyant sötét múltja da­cára ifié beengedték, s ha nem is hivatalosan, de fogadják. Elfe­lejtik, hogy őhozzá kerültek a Rosenberg házaspár által köz­vetített lopott atomtitkok és mint a szovjet atoméra bizottság feje, Mikoyan készítette el az első szovjet atombombát. TARCZ SÁNDOR *

Next

/
Thumbnails
Contents