Krónika, 1958 (15. évfolyam, 3-10. szám)

1958-10-15 / 10. szám

1958 október KRÓNIKA 5 Példa rá, hogy még a bolgár kom­munista Dimitrov kommunista federációs tervét is elvetették, őt magát meg eltették láb alól. Az erkölcsi rend, politikai szük­ségesség és Európa biztonsága kívánja, hogy a Szovjet vonul­jon ki Magyarországból és az összes többi megszállott ország­ból. Továbbítanunk kell és állan­dósítanunk a magyar segélyki­áltást: “Civilizált népei a vi­lágnak, nyújtsátok ki testvéri kezeteket és segítsetek!” Dr. MIHÁLYI GILBERT, 0. PRAEM. >1 magyar munkásság és az októberi szabadságharc Az emberiség történetében mindig tündöklő fényben fog ragyogni a magyar népnek a bolsevizmus ellen vívott csodála­tos harca. A magyar nép e küz­delmét megbonthatatlan egy­ségben, azzal az elszántsággal küzdötte végig, hogy a harcot szabadsága kivívásáig nem adja fel; ezért a harc még nem ért véget a fegyverek nyugvása és a rabbilincsek dacára sem. Népünk szabadságharcának csodálatos jelentősége, hogy a harc oroszlánrészét az a mun­kás-osztály vívta és harcolja to­vább, amelynek nevében a bol­sevizmus képében jelentkező szláv világhatalmi törekvés akar kormányozni, A szabadságharc fegyveres letörése után a szov­jet kormányzat által és minden törvényesség nélkül a magyar­­nép nyakára ültetett bábkor­mányzat azt akarta elhitetni a világgal, hogy a szabadságharc egy törpe fasiszta kisebbség el­lenforradalmi megmozdulása volt a fennálló törvényes renddel szemben, lvet napig égtek az Országház előtti téren a kommu­nista pártigazolványokból álló máglyák, és a szabadságharcban elesett munkás hősök százai zse­béből kerültek elő a pártigazol­ványok. A vörös csepeli munká­sok a végsőkig kitartottak a harcban. 30.000 hősi halált halt magyar munkás emléke kiált NEM-et az erőtlen szovjet törté­nelem-hamisítás ellen-A százszoros fegyveres túlerő győzelme után a magyar mun­kásság a legtisztább demokra­tikus választás alapján létrehoz­ta a Központi Munkástanács szervezetét és amilyen arányban a fegyverek zaja elhallgatott, olyan következetességgel tömö­rült e szervezet mögé az egész ország munkássága és vívta to­vább szabadságharcát egy nem­zet igazsága tudatában. A. sza­badságharcban egységes magyar nemzet minden tényezője, a ma­gyar értelmiség és a magyar pa­rasztság is ezekben a novembe­ri napokban elismerte méltó kép­viselőjének a Nagy-Budapesti Központi Munkás Tanácsot. A Közp. Munkás Tanács szereplése és a benne uralkodó szellem min­den idők példaképét adja a ma­gyar munkás géniuszának. A magyar szabadságharc lát­szólag elbukott és a harcokban elesett munkások holttetemei mellé odakerültek a nemzet igaz­sága érdekében porondra kül­dött munkás-képviselők is. Egy hónapig jártam a magyar értel­miségi forradalmi tanács meg­bízásából a villamos-vasútak székházába, majd a városligeti Rózsa Ferenc kultúrházba, hogy leborulva e szellem nagysága előtt a Munkás Parlament által elhatározott szándékokat teljes hűséggel formába öntsem. Kí­vülálló személy voltam és így tárgyilagos képet tudok adni ar­ról, ami a falak között történt. Ezért kötelességemnek tartom, hogy a magyar munkásság ál­lásfoglalásait az egész világ munkássága elé tárjam: “Mi a föld alá fogunk menni. A kivégzettek és a bebörtönzöt­­tek helyét mindig mások fog­ják elfoglalni, de a harcot a vég­ső győzelemig folytatni fogjuk.” A világ munkásainak tudniok kell, hogy miért volt ez a halált­­megvetö elszántság a magyar munkásság szívében, és tudnia kell az igazságot. ★ A kommunista ideológia sze­rint az emberiségnek el kell ér­keznie oda, hogy a politikai ve­zetés a munkásosztály kezébe kerüljön. Szerény becslések sze­rint: magában a Szovjetunióban a bolsevista uralom 40 éves fenn­állása alatt 30 millió ember halt meg kivégzés, bebörtönzés, vagy deportálás folytán. Ez a 30 mil­lió ember túlnyomó többsége nem a volt felsőbb osztályok, vagy az értelmiségi foglalkozá­sok kóréból került ki, hanem éppen a proletariátus tömegei­ből. A kényszermunka-táborok lakói zömmel a legszegényebb parasztok és a parasztságból ki­vált munkások millióiból állott; mind a nagy vörös birodalom, mind pedig az igába hajtott or­szágok lakói egy valóságos nagy kényszermunka-tábor foglyaivá váltak. A magyar szabadságharc­ban öntudatra ébredt munkás­ság ezt a tényt ismerte fel, a­­mikor fegyvert ragadott és ezt a harcot folytatja most is a ren­delkezésére álló eszközökkel. Nem a szocialista vívmányok ellen kelt fel; ellenkezőleg: a va­lóságos szocializmus és az em­ber veleszületett jogainak meg­valósítását kívánta meg az éle­te árán is megvalósítani. Ezen a ponton találkozott a magyar munkásság az értelmiségi fog­lalkozásúak demokratikusan vá­lasztott képviselőinek és a ma­gyar parasztság legjobbjainak elgondolásaival. 19ö6 október 30.-án a magyar ügyvédség for­radalmi bizottsága kiált ványá-A MAGYAR ÜGY AZ E. N. KÖZGYŰLÉSÉN Az Egyesült Nemzetek new yorki közgyűlése szeptember 18.-án kezdte meg a napirend tárgyalását s az első szónok Dulles külügy­miniszter volt. Beszédének központjában Formosának -és -előszi­getelnek ügye állott, de a magyar ügyet és Nagy Imre és társai ki­végzését is beleszőtte beszédébe. — A magyar tragédia, — mondotta, — folytatódik. Az egész civilizált világot megdöbbentik a terror és a megtorlás kegyetlen módjai. Nagy Imre volt miniszterelnöknek és Maiéter tábornoknak kíméletlen felakasztását szégyenletes titkossággal hajtották végre, megsértették a menedékjogot és azon ígéretet, hogy nem lesz velük szemben megtorlás és semmibe vették az Egyesült Nemzetek köz­gyűlésének határozatait. — Az ily megtorlások egy súlyosabb alapbűnnek következmé­nyei, a magyar nép tartós, brutális elnyomásának egy bábkormány által, amelyet a Szovjet katonai hatalma kényszerített fel. — Az Egyesült Nemzetek nem hagyhatja elbátortalanítani magát, mivel az előző határozatait semmibe vették. Minden kor­mánynak, amely hisz az önrendelkezés elvében, az alapvető emberi jogokban, a kisnépek védelmében, ünnepélyes kötelessége, hogy ál­láspontját félreérthetetlenül megvilágítsa­•— Az Egyesült Nemzetek azon tagjai, akik hisznek az ázsiai és afrikai népek önrendelkezési jogában, ugyanúgy kell támogassák azt Keleteurópára nézve is. ★ A magyar ügy szeptember 22.-én a december 12.-ig tartó ülés­szak hetven napirendi tárgya feletti határozatok során került elő­ször sorra az E. N. idei közgyűlésén. Hatvanegy szóval tíz ellenében kimondták, hogy Nagy Imre és társai kivégzésének ügyét napi­rendre tűzik, de tárgyalási időpontot nem állapítottak meg. Tíz or­szág tartózkodott a szavazástól. ('abot Lodge amerikai fődelegátus utalt arra, hogy az E. N. előző határozatai dacára a kivégzések folytatódtak Magyarorszá­gon és a Szovjet hadsereg nem vonult ki. Sürgette, hogy a közgyű­lés “további rendelkezéseket” (additional measures”) vegyen fon­tolóra. Tudtunkkal az eddigi tucat határozata csak “ajánlásokat” tartalmazott, de semmiféle rendelkezést azon esetre, ha a Szovjet és a magyar kommunisták fittyet hánynak ez ajánlásokra s azt hisszük a “további” szó alkalmazása nincs helyén. Magyarán: kel­lene végre tenni valamit a magyar ügyben, — ha lehet az E- N.-en belül? ★ ‘Beszélhetnek ítéletnapig”, — vágta oda a Kruscsev goromba leveleitől vérszemet kapott dr. Sík Endre magyar külügyminiszter Lodgenak adott válaszában, — “akkor sem fognak semmit elérni.” Valerian Zorin helyettes külügyminiszter Síkkal együtt azt ál­lította, hogy Amerika új közgyűlési vitát akar kezdeni a magyar ügyben, hogy elterelje a figyelmet Formosáról. Zorin előhozta az előző határozatoknál hangoztatott hamis vádakat Amerika ellen. Csak arról nem beszélt, hogy a magyar nép többsége az orosz fegy­verekkel feltukmált kommunista rendszer ellen van. Nem igaz, hogy a Nyugat Formosáról, Quemoyról és Matsuról eltereli a figyelmet. Formosa, Quemoy, Matsu és Magyarország és a többi rabországok ügye voltakép egy és ugyanaz az ügy ... Ha lesz új határozat, a kérdés az, lesz-e végre jó éles foga is? Mert különben a Szovjet, amely más ideológiai malomban őröl, mint a Nyugat és nem nemzeti szabadság-kategóriákban, hanem nemzet­közi osztályharcos kategóriákban gondolkodik és politizál, épp úgy nem fog törődni vele, mint eddig. ★ Jugoszlávia követe, Vidic külön is felszólalt és kijelentette, hegy azért szavazott a Szovjet blokkal, mert “úgysincs sémii ér­telme, hogy újra foglalkozzanak a magyar üggyel, csupán új izgal­makat hoz, de semmi egyebet”, s ezért ellenzi tárgyalását. De “a béke érdekének” is mondotta az újabb tárgyalás mellő­zését s ez arra mutat, hogy Tito csak a maga “nemzeti kommuniz­musa” számára ragaszkodik a nemzet Moszkvával szembeni füg­getlenségéhez, más országokra nézve nem bánja, hogy moszkvai kommandó alatt állnak. A tipikus balkáni gondolkozásmód nem változott Jugoszláviában azzal, hogy kommunista lett az államfő. Jugoszlávián kívül csak a Szovjetblokk tagjai szavaztak a napirendre tűzés ellen- Azok között, akik tartózkodtak a szavazástól, volt India, Indonesia, Irak, Nepal, Saudi Arabia, Ceylon, Yemen, Afganistan, a “testvér” Finnország és Nasser Egyesült Arab Köz­társasága. ban leszögezte, hogy az isteni törvényekből es a haza szent eszméjéből fakadó jogban látja hazánk újjáépítésének biztosí­tását. A magyar munkásosztály a gyárak és az összes középületek homlokzatáról eltávolította az is­tentelen marxizmust jelképező vörös csillagot és az osztály-igaz­ság helyett az erkölcsi törvé­nyek uralmát kívánta helyreállí­tani. Egyenlő pártatlan jogot minden, a hazában élő ember részére, megkülönböztetés nél­kül. A munkásság önként le­mondott vezetési előjogáról és felajánlotta e jogát a nemzet

Next

/
Thumbnails
Contents