Krónika, 1958 (15. évfolyam, 3-10. szám)
1958-09-15 / 9. szám
s KRÓNIKA" 1958 szeptember riség részére katasztrófát jelenthet. — Bárhol ütik fel a fejüket a bolsevikiek, —— mondotta még V ázsonyi — eltaposom őket. — Ue nem így hozták az események. Kán Bélának sikerült 132 véres napra magához ragadni az uralmat és a szerencsétlen ország megismerte a “Lenin fiúkat”, és a proletárdiktatúra könyörtelen eszközeit. Az ezt felváltó “fehér terror”. GÖMBÖS, PRÓNAY és HÉJJAS vezérlete alatt bitorolta az állami hatalom egy részét. Sikerült megakadályozniok a király visszatérését és hosszú ideig a törvényes rend helyreállítását is. És mi történhetett volna, ha Breszt-Litovszk sohasem kerül a történelem lapjaira? Magyarország már a háború alatt elindult a demokratikus átalakulás útján. Kidolgozták a választójog kiszélesítéséről és titkossá tételéről szóló törvényjavaslatokat. Ha ez megvalósul, bizonyára megoldást talált volna az egészségtelen földbirtok megoszlás kérdése és az “egymillió nincstelen” felszámolása is valóra válhatott volna törvényes és ésszerű keretek között. Diktátoroknak nem lett volna sikere ebben az új világban és a cári Oroszország demokratikus átalakulása is megtörtént volna. Mindezeket az álmokat és még sokkal többel elraboltak Breszt- Litovszk kitervelői és bizonytalanná tették az emberiség egész jövőjét. A XX. század egyik legnagyobb bűncselekményét követték el és a büntetést nem a tettesek, hanem az utókor kapta. A legitimizmus és a mai magyarság Bejelentés és kérelem A KRÓNIKA a nyomdai és postai kiadások nagyarányú emelkedése folytán kénytelen az előfizetési árat ÉVI 4 DOLLÁRRA felemelni. 1957 októbere óta a nyomdai kiadásaink 40 százalékkal emelkedtek. 1958 augusztus 1 óta a belföldi postaköltség 50 százalékkal, a külföldi 100 százalékkal megdrágult. Egy példány postai szállítása belföldre 3, külföldre 4 dnllárcent. Igen kérjük azon tisztelt olvasóinkat, akiknek ÉVEK ÓTA — sokaknak több, mint tíz éve, — hónapról-hónapra díjtalanul küldjük a lapot s akik fizetőképesek, vagy e hosszú idő alatt fizetőképes helyzetbe jutottak, szíveskedjenek ELŐFIZETÉSÜK BEKÜLDÉSÉVEL elősegíteni a KRÓNIKA annyira megdrágult fenntartásának biztosítását! Az új előfizetési ár e számunkkal életbe lép. •k A KRÓNIKA 1. TERJESZTŐIHEZ: Egyes igen tisztelt terjesztő barátaink példányszámait a postadíjak rendkívül nagyarányú felemelése miatt némileg csökkenteni voltunk kénytelenek. Kérjük, ha több példányra volna szükség, szíveskedjenek bennünket a kívánt mennyiség megjelölésével sürgősen értesíteni. Irta: Dr. jékei BALOGH GYÖRGY bürokráciáját, s végezetül és egyáltalán nem a kenetes szavak, (Befeji Csoda-e, ha mindezek után, amikor teljes meztelenségében, minden emberi képzeletet felülmúló gonoszságában jelentkezett a vörös veszedelem: most már Európában is, többek közt, az egyébként feldúlt, újra megtépett Magyarországon is, a lelkekben már egyébként is elerőtlenített, s így eleve egy hátrányos helyzet handicap-j ével harcba kényszerült Egyházak — amelyek még hozzá Nyugaton, tehát a nagy tartalékok területein, a rideg, a “nagy hagyományokat” még mindig tartani igyekvő nagykapitalizmussal bizonyos fokig való átfonódottságuk miatt, még ma sincsenek teljesen kötetlen helyzetben — csoda-e tehát ha az Egyházak ilyen körülmények között, például és speciálisan Magyarországon (máshonnan közvetlen és átélt tapasztalatunk nincs) a vészes időkben csak azt a sikert tudták és tudják még mindig felmutatni, amit lényegében a kommunista rendszer doktriner bornirtsága prezentált számukra: egy határozott és mély politikai szimpátiát a tömegek részéről, de a maguk igazi területén, a közömbössé süllyedt tömegeknek e lelki síkról a pozitív vallásosság, a hitvalló vallásosság felé való elmozdításában — ellenére a súlyos elnyomásnak — lényeges eredményt elérni nem tudtak. Sajnos, ez így van. Mindezeknek pedig témánk, írásunk bevezetőjében kifejtett tézise szempontjából, mi legyen a gyakorlati konzekvenciája? Mindenek előtt e kérdésnél bocsássuk előre, amiben, mint: apriori, tehát nem is bizonyítandó alaptételben, nyilván mindnyájan megegyezünk, nevezetesen, hogy a visszaállítandó magyar királyság, nemcsak ezeréves hagyományai, de pa;ő rész) rancsoló szükségei folytán a jövőnek is: csakis keresztyén lehet-Ha pedig ez így van, amint, hogy máskép semmikép sem lehet, e szükségszerűség szábunkra, akik pnntosan e keresztyén monarchiát kívánnánk majdan megvalósítani, éppen a megvalósítás gyakorlatát nézve: nagy szerencsét jelent. Mert ha még létezik egyáltalán egy tett (tehát nem csak szó, beszéd, prédikáció és csak a füleken át apercipiálható egyéb megnyilatkozás) tehát egy tett, e többékevésbbé pusztulásra érett, mélyen süllyedt korban, ami az Embernek, közelebbről a magyarságnak is a lelkét megragadni képes, a lelkét annak a népnek, amely az Antikrisztus velőket szikkasztó és vért ivó “csodáit” saját bőrén, húsán, csontjain tanulta, s még mindig tanulja ismerni, s szenvedni, úgy az csak egyedül — mint ultima ratio — az örök keresztyén Cselekedet lehet. E közömbös tömeg, amely idekint egy vadidegen világ buktatóiban (épp ezért: hol bántó hetykeséggel, hol porig lesújtva), otthon pedig az ismerős borzalmak halotti némaságában retteg és illetve tévelyeg: mint szomjan haló a korty vizet fogadná leikébe a valódi, krisztusi keresztyén Példát. A valódit. S' így persze éppenséggel nem azt, amit a huszas évek “keresztyén kurzusa”, még csak azt sem azonban, amit egyes nyugati államok “keresztyén” pártjainak poltiikája jelent (a keresztyénségnek soha sem szabadna és sehol politikává vá süllyedni), s távolról sem azt, ami az angolszász világban látszik keresztyénnek lenni (legalább is kifelé): ‘ organizációk” bürószagú, sokszor brüszk, rendszerint lapos és mindig rossz az üres pátoszok Free Europe-os vasárnapi elmederengéseit, amiknek adásait még a hazai zavaró-adók sem érdemesítik a háborgatásra sem, óh nem, mindettől ez a nép, amely már századok óta nem kapott igazi keresztyén Cselekedeteket, mindettől ez a nép (gyanítjuk, nagy átlagban a többi, a Függönyön inneni nyugati nép is) csak külsőségesen, esetleg jól felfogott anyagi haszna érdekében tesz úgy; mintha nemcsak a testével lenne jelen a Templomok hűvös csarnokaiban. Ez a nép (s a többi is) nyilván és bizonyára mást vár. Valami olyast, amilyen valaha a clugny-ek, pannonhalmi■ ak, a Szent Benedekek és Gellértek, Assisi Szt. Ferencek cselekvő, tettleges keresztyénysége volt, azt az egyszerű és nehéz keresztyénséget, amely nem drága szerszámokkal ékített paripák hátain — a múltban — s nem szükségkép : halkan surranó “Strassenpanzer”-ek finom ülésein — a jelenben — fáradozik és fáradott a nép lelki és testi jólétéért (Krisztus csak egyszer ült “járművön”, akkor is egy szelíd, alázatos, s nyilván nagyo bölcs szamárnak a hátán) hanem azt, amelyben fatalpú sarúkat öltve, elmentek tanítani — szóval is és két kézzel is a népet, egy munkás, de a létnek fenntartását és biztonságát nyújtó új életformára: szántani, kapálni, vetni és aratni, téglát égetni és habarcsot keverni. Ebből született meg a “sötét” középkor ragyogó Csodája és születtek az Árpádok Szentjei. És ilyenféleképen, egy ilyen szellemű, keresztyén Tettek és Cselekedetek szürke, apró és mindennapi csodáiban valósulhat meg egyesegyedül, újonnan a keresztyén magyar királyság, s ha sietünk, s a történelmi sanszot mi nem ejtjük ki a kezeink közül, az új Birodalom, amelyben újra hazát lel — és jobbat — a dunai táj sokat próbált és szenvedett népeinek sok tagú családja. Azt hisszük, sőt meg vagyunk győződve, egy efajta gyakorlatú keresztyénség, ami — ha jól tudjuk, — első és halvány nyomaiban Franciaországban, amely ország, sok minden ellenére, úgy látszik, még mindig az európai szellem hazája, máris fellelhető, tehát egy ily keresztyénségnek a híre is minden kommunista terror alatt élő népre, de első sorban Nagy-Magyarország népeire, amelyeknél a keresztyén gondolatnak oly ősi gyökerei és hagyományai vannak: mélységes, talán fel sem mérhető benyomást gyakorolna.* (Mindenesetre százszorta erősebbet, mint ezer U.N.O. határozat.) ... Ha valóban léteznék egy ilyen keresztyén gyakorlat, keresztyéni Tett... Sajnos, azonban, legalábbis egyelőre és praktikusan: nincs. (Ami talán van, egy pár lelkes és a jövendő korok lelkiismeretét hordozó francia katolikus lelkész elszigetelt munkája, lényegében és európai, pláne világhatását tekintve, praktice: még semmi.) Mert — könyörgünk — értsük meg, végre értsük meg, hogy általában minden, ami manapság a fehér ember úgynevezett “kultúr”-területén. sub titulo: keresztyénség történik — épp mint keresztyénség — többé-kevésbbé hatástalan. Hatástalan, mert a kelleténél sokkal erősebb szálak fűzik materialiter épp úgy, mint szellemiekben: a Pénzhez. A pénzhez, ami ha oly sok is, sokszor oly kevés. Mert mindenek fölött és előtt, ahogy ezt különösen az angolszász világ hiszi, nem ez kell! Ellenben kell: megértő Munka ég fáradságos Tett, ami kimondhatatlanul több a pénznél. Megoldás kell az emberi sorsokra. S még valami avult ‘apróság”: Szeretet ... Viszont hogyan lehet ezt a new yorki, londoni, ottawai,
