Krónika, 1958 (15. évfolyam, 3-10. szám)
1958-09-15 / 9. szám
1958 szeptember "K R ó N I K A" 3 KONFERENCIA AZ ATOMPRÓBÁK SZÜNETELTETÉSÉRE Eisenhower elnök aug. 22.-én a nukleáris bombák kipróbálásának egy évig való szüneteltetését javasolta a Szovjetnek és Angliának. a két másik atomhatalomnak. Ivruscsev elfogadta az elnök által ez ügyben javasolt konferencia október 31.-i időpontját, Genfet javasolta színhelyéül és egy év helyett örök időkre szóló egyezményt kíván. A Pentagon (a washingtoni nemzetvédelmi minisztérium) hangsúlyozza, hogy az Egyesült Államok akkor is folytatni fogja a nukleáris fegyverek gyártását, ha az egyezség létrejön a próbák szüneteltetéséről. London azt a reményt fejezte ki, hogy a konferencián más kérdések is tárgyalásra kerülnek és talán csúcskonferencia alakul ki. Washington szerint a konferencia külügyminiszteri szinten fogja elkezdeni tárgyalásait, de nem tartják kizártnak, hogy később Eisenhower elnök is részt fog venni. Ez esetre Kruscsev és Macmillan részvételét feltételezik. A Genfben július 1-től aug. 22-ig ülésezett, nyolc ország kiküldött tudósaiból állott tudományos atom konferencia megállapította, hogy mód van a nukleáris bomba kipróbálások szünetelésének ellenőrzésére. Javaslatot dolgozott ki, mely szerint a világ különböző pontjain összesen ISO megfigyelő állomást kell felállítani a vasfüggöny és bambuszfüggöny áttörésével, közülük 14-et a Szovjetben és 10-et a kommunista Kínában. Általános kíváncsiság várja, hogy Kruscsev és Mao ebbe beleegyezik-e? Mert a kipróbálások szüneteltetésének ügye ezen áll, vagy bukik. De beleegyezésük esetén is, nyitva marad egy döntő kérdés: Lehetséges-e bizalom, teljes ellenőrzés a Nyugat félrevezetését kommunista erénynek tekintő Szovjettel szemben? A próbák szüneteltetését nyilván követné az atomfegyverek kiküszöbölését követelő orosz javaslat, — amelyet ha a Nyugat elfogadna, a Szovjet-haderő jelentős túlsúlyba kerülne vele szemben! Amíg a Szovjet jóvá nem tette régi rabországi bűneit, a fegyverkezések bármiféle megszorításának a Nyugat öngyengítésénél egyéb értelme nem volna. Sőt még akkor is állandó éberségre, készenlétre, fölénybekerülés törekvésére volna szükség- De hajlandó-e a Szovjet jóvátenni az országragadozásokat? Még beszélni sem hajlandó róluk... nak bizonyos köreink, akik az engedékeny politikát nevezik REÁLPOLITIKÁNAK. Ez a HALÁL és a PUSZTULÁS politikája ! A nemzetet, jelenleg az emigrációt, expanzív törekvéseknek kell fűtenie, mert elsősorban ez a legjobb védelem az ellenünk irányuló expanzív törekvések ellen, másodszor pedig tanújelét adjuk életerőnknek, amelyet egy évezred véres küzdelmei, tatár, török pusztításai sem tudtak megtörni. A százötvenéves török hódoltság megfogyatkoztatott bennünket számerőben, de nem tudta belőlünk kiirtani évezredes történelmi hivatásunkat, nem volt képes elpusztítani államfenntartó eszményeinket és annak két pillérét: A KIRÁLYSÁGOT és A KERESZTÉNYSÉGET. A pánszláv kommunizmus e kettőt aknázza alá szisztematikus módszerrel, mert tudja, ha e kettőt ki tudja pusztítani a magyar nép leikéből, önálló dunai hatalomnak többé alapja nem lesz. S még azt is eléri, hogy propagandával és az ifjúság nevelésével e két évezredes eszményi pillért a magyarság önmaga fogja elpusztítani. ★ Európa egyik országában történt, hogy egyik páterünk Szent László ünnepséget akart rendezni- Amikor egy gyűlésen e tervét előadta, új emigránsok, többen, felugráltak helyeikről és azt kiabálták: “Nekünk nincsenek királyaink, nincsenek szentjeink!” Vészt jósló jelek ezek, amelyek azt bizonyítják, hogy a pánszláv kommunizmus jól fogta meg a magyar önállósági eszme kiirtását és a két tartó pillérünk lerombolását. Hogy a magyar nép az egyetlen Duna-térségben, amelyre önálló birodalmat lehetne alapítani, azt a pánszláv-kommunista vezérek, ha máshonnan nem, Marxtól is tudhatják. Marx idejében a német terjeszkedés volt az európai probléma és ennek kapcsán az 1852. ápr. 24.-én megjelent “A rend helyreállítása” című cikkében így ír rólunk: “A németesítés folyamata nem fog mindaddig megállani, valamig el nem ér nagy, egységes, tömör, független nemzeti létre rátermett nemzetek határáig, mint aminők a magyarok és félig-meddig a lengyelek.” ....Feltehető, hogy a bolsevista vezetők a “Capital” című müvén kívül, Marx többi írásait is olvasták, sőt tanulmányozták; így tudhatják, hogy ha az önállóságra termett, egy évezreden át vezetőszerepet játszott magyalokból sikerül államfenntartó eszményeiket kiölni, a pánszlávizálás egyelőre a német élettér határáig, később pedig Gibraltárig megállíthatatlan. Ez is bizonyítja, hogy a magyar nemzet milyen ÓRIÁSI E.SZMÉT képvisel a Duna-térségben, ha államfenntartó eszményeihez ragaszkodik, viszont nem képvisel semmi eszmét és még annyi értéket sem, mint amennyit a szuezi részvények, vagy az iraki olajvezeték és, ha azokat feladja. ★ Júniusi cikkemben már írtam arról, hogy máris léptek fel igénylők ősi területünkből, legújabban pedig New York polgármestere is proklamációt bocsájtott ki a román nemzeti ünnepen az Erdélyt bitorló Romániának érdekében. Igaz, hogy az Er dély Szövetség nyomban felvilágosító memorandumot intézett a polgármesterhez, amelyet azonban a polgármester már nem proklamált nyíltan. Vagyis, egy fejhosszal megint lemaradtunk a románok mögött. Persze a nagy osztozkodási lehetőségből senki sem akar kimaradni. így még Ausztriában is felléptek egy kis koncért a Neuland hasábjain, akik kisütötték Kelet-Burgenland létezését, amely a Rábáig terjed-Itt, ahol én élek, a Magallanes szoros közelében, van egy dögevő madár fajta. A természetben dolgozó hivatásom van, így sokszor megcsodáltam ennek a madárnak a nagyszerű érzékét. A birka, vagy marha még legel, az emberi szem nem vesz észre rajta semmit. De ezek a madarak már körüllebzselik és megfigyeltem, napokon át is kitartóan kísérik. Egy nap aztán láttam, hogy ezek a madarak már lakmároznak az elhullott állatból. Azt is megfigyeltem, hogy ha már az állat csak elgyengült és nincs jártányi ereje, de még él, először a szemeit, az orrát és a füleit kezdik rágni és enni. A legelső tehát, hogy az állatot megfosszák érzékszerveitől. Belébcrzongok mindig, ha ezekre a biztos érzékű madarakra és a mi “testünkre” pályázókra gondolok. Valahogy önkéntelenül is összehasonlítást teszek. Én tudom, hogy betegek vagyunk! Megbetegedett az életösztönünk! De, sajnos, a dögevő madarak biztos érzékével ezt mások is érzik! Mert mindenütt védekezésre, elhárításra szorulunk. Az állandó védekezés pedig végül is bukást jelent. Érzékszerveink megfosztásáról otthon a kommunista propaganda történelmünk meghamisításával, Kossuth Lajos szerepének hamis beállításával, emigrációban a nyugati mintájú demokrácia ölve alatt a materializmus átvételével és hazai földre plántálásával dolgozzák meg a magyarságot, amelyek mind magukban hordozzák azt a betegséget, amelyet a “dögevő madarak” kifinomult ösztönükkel éreznek. Kétoldali nyomás alá vették a magyarságot, hogy érzékszerveinket veszítve, ne legyünk többé tájékozódó képesek. Ezek előrevetése után, — azt hiszem, — elérkeztek számunkra —nem azt utolsó órák, — ha nem az utolsó percek, hogy változtassunk emigrációs harcunk módszerein. A ‘testvéremigrációk” dolgoznak. NEM BELPOLITIKÁT, hanem külpolitikát csinálnak. Nem azzal kedveskednek a külföldnek, hogy hazatérve majd az ő belpolitikai rendszerüket fogják lemajmolni, hanem azt magyarázzák nekik szüntelenül, hogy igényeik vannak a mi testünkből. Tökéletesen igazuk van! Semmi köze ahhoz a Nyugatnak, hogy ők milyen belpolitikai rendszerben kívánnak élni. Az a fontos, hogy a Nyugat segítsen a konchoz jutni! — így aztán ne csodálkozzunk, ha azt látják szomszédaink és a világ, hogy kapkodunk, idegen világok rendszereit kívánjuk lekopírozni és arra a következtetésre jutnak, hogy egy irányt és célt tévesztett nép vagyunk, élettartalom nélkül, mert azt a sok zagyva, importált eszme és rendszer között élveszítettük. Itt az idő, hogy felhagyjunk a gyámoltalan politikával és expanziós politikát csináljunk! Be kell jelentenünk igényeinket. A BELPOLITIKÁT PEDIG HAGYJUK AZ OTTHON EGYESÜLT NEMZETRE! A magyar expanzió és felemelkedés útja: Ausztriával való egyesülésünk (Kossuth és Deák hagyatéka), az ősi alkotmány szerinti király elismerése! Mert ehhez fűzüdik egyedül az az eszme, amelytől hideglelést kap a kommunista pánszlávizmus, a nagy román imperializmus és a csehszlovákizmus. Ez ellen megy a kommunista propaganda kossuthkodása otthon, a materializmus csodálata Nyugaton és nyilasaink nemzetieskedése Argentínában. ★ Az 1920-as dögevő madarak kapkodtak fűhöz-fához, amikor a király visszatért; a nagyantanthoz fellebbeztek segítségért, egyedül a jugoszláviai királyság rendelt el részleges mozgósítást, a behívó parancsnak azonban csak a magyarok és a svábok engedelmeskedtek. De elégedetten vették tudomásul Horthy Miklós kormányzóságát, jóval később Tildy elnökségét és a jövőben is szívesebben látnának egy polgári nevű “államfőt” Magyarországon, mint a hétszáz éves dinasztiát a magyar trónon, holott a hozzáfűződő birodalmi eszme és expanzív erő élő valósággá teszi történelmi igényeinket, újjáéledést a hanyatlásból, önbizalmat ad népeinknek a küzdelemhez, amelynek eredménye újra a nagy, egységes vám és gazdasági terület lesz régi tekintélyével, erejével és népei jólétével. Történelmi hivatásunkért tehát harcot kell indítani, vagy életterünket másnak kell átengednünk. Ezt a harcot csak a történelmi útra való visszatéréssel, azon egyenesen előrehaladva harcolhatjuk meg. Király nélkül nincs és nem is lesz súlyunk soha.. A dinasztikus eszme, amit a Habsburg-ház képvisel, ellenálló erő a duna-térre törő hódító eszmékkel szemben- Még a közelmúltban is az összes halálos ellenségeink nyíltan kimondották, hogy rájuk egyetlen veszély van: a Habsburg-ház viszszatérése. Közismert mindenki előtt a szovjet-vezetők. Rákosi, Benes, Gróza nyilatkozatai. De vannak még magyarok is, akik a fentieknek természetes szövetségesei, mert velük egyet
