Krónika, 1958 (15. évfolyam, 3-10. szám)
1958-03-15 / 3. szám
1958 március "KRÓNIK A" 7 FT. BÉKY ZOLTÁN LETT AZ AMERIKAI MAGYAR REFORMÁTUS EGYHÁZ ELSŐ PÜSPÖKE A Független Amerikai Magyar Református Egyházak képviselői február 21.-én tartották alkotmányozó és kerületi gyűlésüket Duquesne, Pa.-ban, ahol 34 esztendővel ezelőtt a Független Egyház alakult. Az alkotmányozó gyűlés főtárgya azoknak a módosításoknak a törvénybe iktatása volt, melyeket a múlt évi kerületi gyűlés küldött le az egyházakhoz döntés végett. Ezek a módosítások az egyház hivatalos nevére és a püspöki tiszt felállítására vonatkoznak. A módosításokat az egyházak elfogadták s így az Egyház hivatalos neve: Amerikai Magyar Református Egyház lett s püspökévé pedig Ft. Béky Zoltánt választották meg. Ft. Béky Zoltán nemcsak az amerikai magyar reformátusságnak, hanem az egész amerikai magyarságnak egyik legnépszerűbb vezér egyénisége. Harminc esztendeje szolgálja törhetetlen hittel az amerikai magyarságot és egyházának a népét. Püspökké szentelése ünnepi szertartás közt ment végbe, egyházkerületi gyűlés keretében. A szertartást Ft. Borshy Kerekes György tb. főesperes, Nt. Szőke István kerületi főjegyző, Nt. Nagy Lajos nyugati és Nt. Csordás Gábor keleti egyházmegyék esperesei végezték. Ft. Béky Zoltán püspöknek szeretettel gratulálunk! Válasz P. Szelényi Imrének szükség esetén lett volna szabad felhasználni. (Kállay e sorok írójának megerősítette az okmány elküldésének a hírét és a tartalmát.) Ez az okmány felhatalmazta a Trónörököst, hogy magyar államfőként szerepelhessen ha a németek megszállják Magyarországot és a kormányzó lemond, vagy lemondatják (autorizing Otto to act as Head of the Hungarian State if the Germans invaded Hungary and Horthy abdicated or was deposed, II. 192.) A Trónörökös ezután 1944 március első napjaiban beszélt újra az Egyesült Államok elnökével. Roosevelt ekkor a következőket mondotta a Trónörökösnek : “... amennyiben Magyarország kötelező biztosítékot nyújt a Szövetségesek támogatására a döntő pillanatban, ő (Roosevelt) kész volna támogatni Magyarország igényét Észak-Erdélyre az 1940- es határral, valamint egy józan és baráti szellemben létrehozandó megegyezésre egy Magyarország és Csehszlovákia között meghatározandó határvonalra, az önrendelkezési jog alapján.” (II. 216.) (... if Hungary would give a binding assurance of her willingness to support the Allies at the decisive moment he would be willing to support Hungary’s claim to the 1940 line in Northern Transylvania, and to a reasonable and amicable settlement of her frontier with Czeho-SIovakia on the basis of the principle of selfdetermination.) Source: Personal; the Archduke Otto to C. A. Macartney. Roosevelt elnök ugyanekkor felhatalmazta a Trónörököst, hogy közlését amerikai titkos számjeltávirattal, a State Department útján (nem először írja Macartney) közölje öccsével, Károly Lajos főherceggel Liszabonban. A magyar diplomáciai futár, — jegyzi meg az angol tudós — 1944 március 19.-én útban volt Budapest felé, amikor német katonai és rendőri erők megszállták Magyarországot. A futár, aki tudatában volt a futárposta tartalmának, mielőtt Budapestre ért volna, megsemmisítette a postát. A Trónörökösnek nem ez volt az utolsó közreműködése, a második világháború alatt, a magyar ügy érdekében. * * * Ismertetésünket az angol tudós könyvéről a KRÓNIKA májusi számában folytatjuk. A továbbiakban tanúi leszünk annak, hogy a nagy tragédia hogyan szakadt rá az országra. Bárdossy László, néhai Bárdossy László v. miniszterelnök unokaöccse, a KRÓNIKA szerkesztőségéhez intézett levelében, C. A. Macartney professzor könyvével foglalkozó cikksorozatunkkal kapcsolatban a következő bejelentést teszi: “Nagybátyám műve Budapesten jelent meg. Címe: A Magyar Külpolitika Története A Mohácsi Vésztől Napjainkig.” A néhai miniszterelnök könyvéből a KRÓNIKA egyébként részleteket 'fog közölni. A levélíró kérdésére, hogy az angol tudós könyve hol szerezhető meg, a könyv new yorki kiadójának címét közöljük, amely a következő: F. A. Praeger, Inc. 150 East 52th St. New York N.Y. ■ A professzor könyvének ismertetője, minden, az angol tudós könyvére vonatkozó bejelentést, vagy kérdést hálásan vesz és ezúton kéri a KRÓNIKA olvasóit, hogv keressék fel soraikkal a KRÓNIKA útján, amenynyiben a könyvvel kapcsolatos bármilyen észrevételük van. A MINDSZENTY MOZGALOM KÖZLEMÉNYEI őfelsége ápr. 1.-én Lourdesben fog tartózkodni. Jankovich István építészmérnök, a budapesti Műegyetem volt docenséről kell dicsérettel szólanunk. Mérnökökből és architektekből egy egyesület alakult Svájcban, mely a missiók templomépítkezéseiben segít és ingyen csinálja meg a missiós templomok terveit. Jankovich, aki most zürichi mérnök, szabad idejében, késő éjjelig dolgozva készítette el a Kitenga-i (Afrika) templom tervét, mert nagyon sürgős volt. Nemes cselekedet, követőket kíván. Sok embernek sajnos még fogalma sincs a missiók óriási munkájáról, szenvedéseiről Krisztus tanainak terjesztésében. Gratulálunk Jankovich Istvánnak! A Magyar Hűség Mozgalom tagjai csatlakoztak a Mindszenty Mozgalomhoz. Az egyes megbízottakra hárul a legnemesebb feladat a Mindszenty Mozgalomban. A megbízott az, aki a szétszórt magyarokban tartja a lelket, az összetartás szellemét. Ő hozza össze őket összejövetelekre, bíztat, segít, testvéri érzülettel javít, ha a magyar becsületet sértő jelenségeket lát, figyelmeztet. Felszólal. lépéseket tesz bátran a menekültek ügyeiben. Ápolja az ottani lapokkal az összeköttetést. Gondoskodik, hogy lapjainkat kézhezkapják. Figyelmeztet keresztény vallási kötelezettségeikre. Együttműködik a helyi magyar lelkésszel, vagy a magyarok gondozásával megbízott idegen lelkésszel. Az egyes mozgalmi tagok, férfiak, nők, ifjúság támogatják őt munkájában. Főkép, ami az önképzést, helytállást jelenti. A Mindszenty Mozgalom szervezési ügyeit Kóródy-Katona János, volt képviselő intézi (Luzern, Schweiz, Postfach 492). A Mozgalomhoz csatlakozók hozzá forduljanak. (Folytatás) Nem tudom, kinek a nevében beszél a cikkíró úr, amikor azt mondja, ^valóban nincs szavazgató kedvünk”. Én és tudtommal az emigráció nagy többsége a jövőre nézve azt vallja, hogy a nemzet hivatott minden újjáépítési kérdésben dönteni. A nemzet döntése pedig csak szavazás útján állapítható meg. Egyébként a “pártharcok”-at nem a szavazgató kedv szítja fel, hanem a pártharcokat a szavazás szünteti meg. “Pártharcok” különben is a szavazópolgárok véleményharca, a demokrácia elmaradhatatlan kelléke, melyből a nemzeti akarat kristályosodik ki, miután a szavazópolgárok a véleménynyilvánítási szabadság alapján a szavazópolgárok elé terjesztett állásfoglalások mérlegelése után döntenek, hogy melyik állásfoglalás mellé állnak. Szavazgató kedve annak nincs, aki nem a nemzet valódi akaratának a megállapítását akarja. A turáni átok nem abban áll, hogy sokféle elgondolásaink vannak, mert ez egy isteni adottság. Hanem abban, hogy más részére nem akarjuk ama jogot elismerni, amit a magunk részére már igénybe vettünk, amikor valamilyen állást elfoglaltunk. Ki fogja a szavazást lebonyolítani?— kérdi a cikkíró úr. Nem az oroszok, hanem az ideiglenes kormány az oroszok kitakarodása után! 10. ) A cikkíró úr csak azt tartja lelkiismeretes magyarnak, aki az ő nézetét vallja: “ ... nincs vita a Magyar Apostoli Királyságról”. Ezek szerint rajtam kivül maga Ottó őfensége sem lelkiismeretes magyar, mert ő is csak a nemzet döntésétől — tehát vitával e kérdésben — teszi függővé, hogy a trónt elfoglalja-e. 11. ) A cikkíró szóvá teszi, hogy én azt írtam: “Sok minden történt és megváltozott azóta.” Ezzel szemben én a valóságban azt írtam hogy: “a törvényesség megszűnte óta oly sok minden történt, hogy mindent újból kell elkezdeni.” Eismerem, hogy e változások nem a nemzet akaratából történtek s így jogtalanok. Megoldásként két út mutatkozik: Az első az, hogy a nemzet mindent, de mindent újból kezdr- a királykérdést is a trón jogos várományosával egyetértésben újból akarja rendezni. A második út pedig az, amikor nem törődve a nemzet akaratával, mintha mi sem történt volna, a formai jog alapjára helyezkedünk és ott akarjuk folytatni, ahol 1918-ban abbahagytuk. Erős a meggyőződésem, hogy ez az út csak a nemzeti akarat ellenében járható., sem a királykérdésben, sem más kérdésben megnyugvást nem hozna, és újabb erőszakos felfordulások kútforrásává válnék. Teljesen érthetetlen előttem, hogy a .királykérdésben a nemzeti akarat ellen járjunk el, amikor a törvényes király is a nemzeti akarat megállapítását kívánja. Én azt hiszem, hogy ez a nemzetre nézve oly kedvező helyzetet jelent, amit mindenkinek kitörő örömmel kellene fogadnia. Mert a király azon az állásponton is lehetne: “Én nekem törvényes jogaim vannak, melyek nem függenek attól, hogy a nemzet most miképpen gondolkodik.” így a király véres polgárháború felidézője lenne. De a király nem ezt teszi. Hanem bölcs mérséklettel és hazafias érzéssel jogának gyakorlását a nemzet hozzájárulásától tette függővé. Amitől a Habsburgkirály a nemzetet meg akarja kímélni, azt túlbúzgó hívei a nemzetre szeretnék zúdítani. A cikkíró úr, biztos vagyok abban, teljesen tisztában volt azzal, hogy én az 5. bekezdés 13. pontja 2. alpontjának sem az első bekezdésében foglaltakat el nem ismerem, sem a harmadik bekezdésében foglaltakat jogosnak nem tartom. A 2. bekezdésben foglaltakra nézve lehet, hogy
