Krónika, 1958 (15. évfolyam, 3-10. szám)
1958-07-15 / 7. szám
10 "K R ő N I K A" A legitimizmus és a mai magyarság Irta: Dr. jékei BALOGH GYÖRGY Van-e jövője Magyarországon annak az eszmének, politikai hitvallásnak, amit általában a “legitimizmus” szóval szoktak megjelölni, némileg pontatlanul és bizonyos népszerűtlenséggel? Pontatlanul azért, mert e szó következetesen jelentené és illetve jelenti is, például 1867 közjogi restaurálását is, ami pedig — bármennyire is jobb volt a Dunavölgyben élő népek számára, mai sanyarú állapotuknál — az elmúlt negyven év eseményei után, nyilván szóba sem jöhet. Népszerütlenül viszont, mert e szó a magyarság felületes, ele — sajnos — általános közvéleménye előtt, többé-kevésbbé születése óta, a felelős és felelőtlen propagandák sikeres destrukciójában, bizonyos, nemcsak időszerűtlen, de — mondjuk ki — antipatikusan aulikus ízt kapott: általában a fennállott és létező tények ellenére, A lényeg azonban nem a szavakon múlik. Szövegezzük így: van-e jövője Magyarországon a királyság visszaállítását célul kitűzött eszmének, Habsburg jogar alatt? Sőt: (bocsánat a szerénytelenségnek tűnő realitásért...) van-e általában, bármely Habsburg restaurációnak jövője Európában, ha és amenynyiben Magyarországon nincs, illetve nem volna? Talán Oxenstierna mondotta azt egyszer, hogy milyen kevés bölcseséggel kormányozzák a népek hajóit. (Már akkor is.) Sajnos, azonban nemcsak a kormányzók bölcsesége sekély, de általában azoké is, akik a helyükbe fognak, vagy szeretnének lépni. Akik egy eszméért helyesnek hitt meggyőződésért, csak “kívülről” csatáznak. Ha nem így volna, úgy a ‘helyűkbe lépők” legalább is már belesebbek volnának, amire viszont még oly kevés példa volt. Mindezzel pedig csak azt szeretnénk mondani, hogy valamely célbavett eszme, gondolat sikerre vitele, elsősorban is, azon múlik, hogy az érette fáradozók kisebb, vagy nagyobb serege rendelkezik-e azzal az értelmi erővel, ami képes az ellenzők és indolensek táborának — legalább is Oxenstierna szerint, ő pedig csak eléggé kompetens — nem is olyan magas színvonalú helyzeti és dinamikus értelmi energiáin felülkerekedni. Legyen szabad itt megjegyeznünk, hogy bár minden tiszteletünk a demokráciáé, mégis a tény az, hogy a világot mindig és mindenütt — legalább is eddig — a gondolkodók kisebbsége vezette, a demokráciában speciei az a kisebbség, amely a gondolatait a többséggel, a tömeggel demokratikus módon tudja elfogadtatni. A tömegeknek ugyanis: nincsenek gondolatai, legfeljebb indulata van... Mindezekből kiindulva, nyilván azt kell mondanunk, hogy a restaurációnak Magyarországon is lehet jövője. “Mindössze” meg kell találni, s a gyakorlatban tudni kell alkalmazni is, a meggyőződésnek azokat az eszközeit és érveit, amik ennél a témánál nagyon is megvannak, sőt egyenesen kézenfekvők, s gondosan mérlegelni a módokat, amelyekkel ezek az adott tömegnek feltárandók és adagolhatok. Az ötvenhatos magyar szabadságharc (s nem forradalom, mert forradalom csak egy törvényes uralom ellen törhet ki) többek között, számunkra is egy igen lényeges tényezőt tárt fel, ami újabb kiinduló pontja lehet egy későbbi sikernek. Elsöprő erővel tett ugyanis tanúbizonyságot a széles magyar tömegek érintetlen, sőt megnövekedett nacionalizmusáról. Ez a sok-sok vérrel bizonyított tény, nemcsak azért fontos, mert az egész világ csodálatát kiérdemelve igazolta, hogy a “proletár nebzetköziség” maszlaga egy leheletnyit sem irtott ki abból az egészséges nemzeti érzésből, amiről a két háború közti átmeneti korban, sőt talán már előbb is, sokszor lehetett azt hinni, hogy csak szóvirágok, vagy bombasztok puffogásában, vagy általában él és nagy, áldozatos és véres tettekre már nincsen ereje, de lényeges azért is, mert a magyar ember érzésvilágáhan a nacionalizmus eszméje és a királyság fogalma eredendően, testvérként él egymás mellett. Egyáltalán nem érdekes az a körülmény, hogy a lezajlott szabadságharc rövid napjaiban e két eszme mély, lelki testvérisége, az utóbbi tekintetében szórványokban nyilatkozott csak meg. Többnyire még idő sem lehetett. Hiszen idő at öldöklő és titáni harcban, tényleg csak a test egy rövid szusszanására volt, s máris jött a második, végzetes felvonás. S ennek ellenére, s ellenére a tizenkét esztendős, szándékos elbutításoknak -— légióként épp történelmi téren — s ellenére az előző huszonöt év nyílt, vagy burkolt propagandájának, mégis, már az első, szabadnak hitt lélekzetvételekkel együtt, felbukkant és felröppent egy szó, hang, kívánság az eszme érdekében... A szabadságharc — továbbmenőleg ■— tragikus utójátékaként, s mégis azt kell mondanunk, hogy bizonyos szempontból számunkra hasznosan, egy roppant értékes (bocsánat •..) “anyagot” szolgáltatott nekünk. A menekülők óriási tömegét. E, sok tekintetben szerencsétlen, elsodort áradatban, oly roppant mennyiségű ember áll rendelkezésünkre: felderíteni a mai hazai magyarság lelki képletét, ami már a helyszíni tanulmányozás értékével bír, a tanulmányozni szándékozók számára. E lelki képlet ismerete pedig: sorsdöntő. Mert ha egyszer majd mégis csak megnyílna az alkalom a magyar nép számára, hogy sorsa fölött végre szabadon dönthessen, ezt a döntést praktikusan a hazában élők hozhatják csak meg. Ez a lelki, szellemi kép, témánk szempontjából kimagaslóan lényeges componenseket fog mutatni. így mindenekelőtt rá kell jönnünk a kijöttek, s így természetesen az otthon maradottak széles tömegeinek is bizonyos irányú — és szomorú —elmaradottságára. Tudás és ismeretbeli elmaradottság ez. Nem a praktikus “tudományokat” illetően, de a mi külön, speciális, magyar létkérdéseinkben, így: a hazai magyarság fiataljai nagy átlagának egyszerűen már nincs, vagy alig van képe, fogalma, képzete Magyarország negyven év előtti határairól, azokról a határokról, amelyek egy több, mint ezeréves birodalmat, amelynek a jelenlegi kisország csak egyharmada, öleltek körül. E fiatalság előtt például Horvátország valaminő bizonytalan távoli fogalom, ők csak Jugoszláviáról tudnak éspedig akként (s ez még nagyobb baj), hogy TUDJA MÁR, hogy az ű.i vámrendelet lehetővé teszi, hogy bizonyos összeállítású, kitűnő DÁNIAI ÉLELMISZERCSOMAGOK NÁLUNK TOVÁBBRA IS rendelhetők?! Fifth Ave. Public Service Bureau 370 SEVENTH AVE. NEW YORK 1, N.Y. (Room 224) (a West 31.-ik utcánál) UJ TELEFON: LO 5-1517 — FENNÁLL 1936 ÓTAFONTOS: IKKA ÁRLESZÁLLÍTÁSOK 5-TőL —15%-IG ÍRJON UJ IKKA, GYÓGYSZER, DÁNIAI ÁRJEGYZÉKEKÉRT SALK POLIO VACCINE 9 c.c. (3 gyermek 3-szori oltására) AJÁNLOTT LÉGIPOSTÁN $ 13.00 CSEHORSZÁGBA!!! "TUZEX” VÁMMENTES CSOMAGOK (SZABAD VÁLASZTÁS) előttük úgy természetes, mint Kruscsev és Hammarskjöld urak előtt, az a körülmény, mikép e “Jugoszláviának” Szegedtől két kilométerre húzódik az északi határa. Nem tudják, hogy Várad a Szent László városa, Temesvár városa, a Retyezát bérce számukra semmit sem mond, éppen így Munkács, vagy Eperjes, vagy akár Pozsony ezeréves magyar múltat és sorsot őrző kövei, nem is szólva Zágráb, Fiume, vagy Zimony, pláne Dalmácia vidékéről. A 160 milliós, s a világ vezetéséért -— saját elképesztő hibái miatt sajnos csak — küzdő Egyesült Államok Mr. Smithje, esetleg — bár, mint épp e hibák gyanítani engedik, ez sem bizonyos — büntetlenül megengedheti magának, hogy Kolumbus Kristófot sikeres filmrendezőnek higyje (ez közvéleménykutatási hiteles adat), de nem engedheti meg a 9 milliós magyar nép, egyetlen 10 éven felüli tagja sem magának, azt a megdöbbentő, a nemzeti lét fennmaradását fenyegető tudatlanságot, mikép ne tudja, hogy a Kassa-i dóm őrzi Rákóczi hamvait, hogy Zágon fölött ragyog a Mikes csillaga, s hoarv Zimonnyal szemben: Nándorfehérvárnál (Belgrád mellett tehát) vívta és nyerte meg Európa egyik sorsdöntő csatáját az ősz Hunyadi János. És ha mindezeket esetleg mégis tudná, róluk történetesen már hallott volna, úgy különösen megengedhetetlen, el nem tűrhető az a közöny, amivel mindezt, az átérzés maximumaként: egyszerűen csak regisztrálja. Holott mind e körülményeket és jelentőségüket minden felnőtt magyarnak, nemcsak saját személyes, de egy várt, S talán tényleg eljövendő Nagy- Európa érdekében is tudni és átérezni illenék. Egy elképzelt majdani Európa a Duna völgy integritása nélkül csak béna, s többé-kevésbbé védhetetlen alkotmány - tákolmány — lenne, vagy lesz.-. (Folyt, köv.) _______________1958 jjulius KÉRELEM VAJDA FERENC menekült magyar (£1 route de Marche, Erpent-Jambes, Belgium, Europe) kéri azokat, akiknek a második világháború magyar vonatkozású, katonai eseményeiről (Orosz-, Német-, vagy Magyarországon) azok lefolyását, körülményeit, kihatását tárgyaló könyvek, kiadványok vannak birtokában, bocsássák rendelkezésükre egy erről szóló, nagyobb szabású történelmi munka céljára. Magyar honvédség szerkezetét, működését, fegyverzetét, vezetését stb. tárgyaló, valamint a magyar hadigazdálkodásra vonatkozó írások, valamint háborús személyi élmények beküldését is kéri.
