Krónika, 1958 (15. évfolyam, 3-10. szám)
1958-06-15 / 6. szám
6 "K R ó N I K A" 1958 junius Trianon évfordulója 1920 JUNIUS 4- 1958 JUNIUS 4 vagy mozdít el abból. A hatalmasok csoportjai közt dúló harcról van szó: mindegyik csoport arra törekszik, hogy oligarchikus uralmával az ország ura legyen. Ez az oligarchia nem a földbirtokos arisztokrácia, vagy — ami sohasem létezett Oroszországban — a pénz-arisztokrácia uralma, de mindenképpen egy kis csoport: katonák, bürokraták, technikusok diktatúrája. A kommunizmusnak nem sikerült megszüntetnie a különbségeket és egy szintre hoznia az orosz társadalmat, nem sikerült demokratizálnia Oroszországot, hanem csak azt a jellegzetes állapotot sikerült megteremtenie, amelyet egy olasz közmondás így fejez ki: “Hord el magad, hadd lépjek a helyedre!’ Már az elmúlt év tavaszától, sőt már jóval előbb nyilvánvaló volt, hogy a marxista radikalizmus nem a nép, hanem különböző, egymással kíméletlen versengésben álló csoportok kezébe adta a hatalmat. Ezen a ponton: “Hungária dócet!” Magyarország tanít! Ennek az ősi népnek, mely kultúrális, gazdasági és társadalmi szempontból sokkal fejlettebb volt az orosz népnél, azonos volt a tragédiája azon nemzetekével, melyek Európában vagy Ázsiában a második világháború végén Szovjetoroszország szomszédságába kerültek. A sztálini harapófogó, először Hitler szövetségében, majd annak ellenfeleként, egymásután ragadta meg e népeket s vitte át az u.n. népi demokráciák feldolgozó műhelyébe. Fédrusz meséjéből ismerjük, mit tesz a farkas, amikor szét akarja tépni a bárányt: azt hangoztatja, hogy a bárány, noha a patak mentén lejebb iszik, felkavarja a vizet. így kavarták fel a farkas vizét sorjában az ukránok, lettek, litvánok, észtek, lengyelek, csehek és a magyarok. Valójában nem is népi demokráciáról, hanem d e m o k Iá z i áról, a leigázott népek szétdarabolásáról van szó: a szovjet felemésztő törekvés először szétbontja, majd asszimilálja őket olyan sommás módon, mint a régi Oroszország népeivel tette. Nyilván mutatja ezt egy az egész módszerre jellemző tény: a balti népek közt folyamatban lévő demokláziára gondolok. A szovjet vezetőség egész családokat deportál Szibériába s helyükre idegen családokat telepít, melyek azok elvesztett otthonával együtt nevüket is öröklik. Ez a legkörmönfontabb genocídium, amelyet valaha is kigondolt Moszkva. Egy évvel ezelőtt váratlanul felhasadt a vasfüggöny a magyar határon. Láttuk a kimenekülőket. Nem reakciósok voltak, sőt gyakran nem is kato likusok, —- ellenben olyanok, akikben rengeteg balítélet volt a Nyugattal szemben. Találkoztunk olyna fiatalokkal, akik nem akartak Rómába jönni, mert azt tanították nekik, hogy aki Ró mába megy“, azt menthetetlenül pappá nevelik. Hívők vagy hitetlenek — a nép fiai voltak: elkeseredettek, reménytelenek, a tankok hernyótalpai elől futók, de főként a kommunizmustól menekülők, mert emberhez méltatlan állapotnak ítélték azt s ítélik ma is. A kommunizmus a legdurvább formája az imperializmusnak, melyet valaha is ismert a történelem. Uralma a leigázott népek halálát jelenti. Pontosan erre tanít minket Magyarország. Lehet, hogy egyszerű, de hasznos, mint maga az ábécés könyv, hogy az ember megértse a kommunista propagandát a szabad — sokszor túlságosan is szabad — országokban. A közvélemény egyöntetű felháborodása Magyarország szovjet részről történt megtámadása alkalmával s Oroszország hivatalos megvédése a külföldi pártszervezetek részéről, nem volt 1956 október végének s a következő hónapoknak egyetlen jelensége. Kevésbé feltűnő, de annál fontosabb jelenség volt az, hogyan magyarázták a szocalisták a magyar eseményeket, vagyis hogyan értékelték ki a magyar felkelést és annak elnyomását a marxista tan mértékegysége: az osztályharc szerint. Ha igaz az, hogy minden esemény helyes értelmét a történelmi materializmus ezen mértékegysége segítségével ismerjük fel, még inkább kell állnia ennek egy szocialista társadalom, Gerő Magyarországa eseményeiről; melyeket az integrális szocializmus hazájának, Kruscsev Oroszországának hirtelen közbelépése alakított át. A hírek és beszámolók elemzésének felszínre kellett hoznia az igazságot: a munkásosztálynak, az egész munkásosztálynak a barrikád egyik oldalán kellett állnia a polgári osztálynak — különböző csoportjaival — a másikon. A szabad Európa szocialistái megkísérelték, hogy lemérjék a marxizmus patikamérlegén az embereket és eseményeket,^ de a kísérlet negatív eredménnyel végződött. A kommunisták lövettek a munkásságra, az első teljesen marxista állam a tankok ezreit vetette harcba, hogy el tapossa a munkásosztályt, Mármost két eset lehetséges: vagy Oroszország képviselte a polgári osztályt, vagy pedig elhibázott Marx tana, mivel döntő fontosságú szempontokat nem vett tekintetbe. Nagy volt a levertség e szocialisták táborában. S ez érthető is, miyel más dolog taktikai szempontból, kíméletlen radikalizmusa miatt elítélni a kommunizmust s ismét más megállapítani, hogy a kommunizmus, Marx ortodox tanítása nem ismeri a folyó események magyarázatának titkát. A szocialisták a kommunistáknál jobban átérezték az ideológiai vereség keservét, mivel ezek jóllehet elítél+óv Sztálint, gyakorlatban mégis az ő erkölcsi gátlásalan-A két erőnek huzavonájából profitáló új-nagyok, mint a vörös Kína, az arab világ Nässere a déli-szlávok zsonglőrje Tito és az ügyeiket lebonyolító világ-árusok a régi elvet használják ki: két veszekedő között a harmadik nyerhet! A zavaros háttérnek politikai mágusa Nehru, aki a XX. század Katilinája. A háttérben a kinai-indus és arab nagy Triumviratus gondolata lappang! A csehek szemfüleskedése és hatalmas fegyverszállításaik, már erre a hátsó gondolatra dolgoznak! Dr. Eckhardt Tibor történelmi nyilatkozata feltárta Benes külpolitikai kapcsolatainak titkait, amikor hozzáutasitották a Nyugat-i Nagyhatalmak a magyar miniszterelnököt, illetve II. Ottó törvényes királyunkat, hogy Benes járjon közbe Stalinnál, jövőnket illetően! A bűnös kezek később is a trianoni kezeket mutatták és igy nincs kétség, hogy egyes fontos helyeken ugyanazok dolgoznak ma is! Nagy távlatra fut ma a marxista politika és özönlik a pénz és az üzlet a jövő földrésze, Afrika felé- Akik ismerjük jól Afrika olaját, gyémánt mezőit, vas, ón, réz, arany és ezüst bányáit, tudjuk, hogy az uránium, kobald, szén, energia-értékek a döntők még az arab-kérdésben is. Az egykori francia világhatalom, mely fölényesen és lelketlenül szabdalta szét clemenceaui tigrisdühvel az Osztrák - Magyar Monarchiát, ma vért izzad botor politikájáért ságát követik, és semmiféle marxista önkritika nem fogja meggyőzni őket arról, hogy ne tegyék vagy ne helyeseljék azt, amit tulajdon érdekük diktál. Ma a magyar események gyakorlatban bizonyítják, hogy a kommunizmus által alkotott állam társadalmi és politikai szörnyszülemény, vagyis hogy a marxizmus célkitűzése lehetetlen s ugyanolyan világosan bizonyítják a szocialistáknak, akik mint progresszisták, reformisták, trockij isták, vagy bármi néven nevezendő eretnekei a marxizmusnak s taktikai vonalon megállnak a feleúton, hogy a marxista tan nem csak végeredményében, hanem kiindulási pontjában is elöregedett és hamis. Aki elfogulatlanul gondolkodik, az már előbb is rájöhetett erre az igazságra. Marx társadalmi teóriáját saját korának adottságaira építette fel. Ez a kor a nagyipar megjelenésének ideje volt Európában, s mind azon problémáké, melyek a politikai liberalizmus légkörében a nagyipar kialakulásával kapcsolatban felmerültek. Tudományos vonalon ott hibázott Marx, hogy elemzésében az akkori helyzetet szilárd kiindulópontnak tekintette; és Londonban is feszülnek az erek...De a középeurópai kérdés már nem kérdés, de élet-halál harc és jövőnknek sikolya! A mai tétlenség és külpolitika kegyetlen kérdések elé állítják a külföldi magyarságot, kik minden pártpolitikai kisajátítások dacára az akadályoztatott magyar nemzetnek a szószólói és szabad fiai. Ebből két dolog következik : 1- Mi lehet az az elfogadott történelmi alap, ami minden pártpolitika felett az egyetemes magyarság érdekeit képviseli történelmi hűséggel és joggal? 2. Kik, vagy mik jogosultak kiállni és a nemzet gúzsbakötött lelkiismerete nevében képviselni az örök magyarságot? Eltekintve a pártos könyvek és iratok propaganda céljaitól, mindenki, aki józanul és jövőbelátón méri le nehéz helyzetünket, kell belássa, hogy az A- postcli Magyar Királyság és a Szent Korona tana elévülhetetlen értékeket jelentettek és jelentenek a kibontakozó keresztény politika vezetői előtt! A kárpáti és dunai magyarságnak, ezt az elfogadott történelmi alapot kell átölelnie és szorgalmaznia és nem lovagolni egyoldalúan beállított hibákon! Kell ez az egyetemes magyar szolidaritás, hogy a nagy órában ránk ismerjenek, mint Szent István fiaira, akik nem alkuszunk, de követeljük a Szent Korona örök jussát. Viribus unitis! (PSZY) bölcseleti vonalon pedig ott, hogy a problémának pusztán anyagi vonatkozásait vizsgálta. Elgondolása ugyanis az volt ,hogy a társadalomtudományt a többi tapasztalati tudomány módszerével kell művelni, vagyis egy megállapított s gyakorlatban abszolútnak vett tényből kell kiindulni s el kell tekinteni attól, ami nem tartozik a tárgyi tapasztalathoz. De módszertani hibát követett el, mivel a társadalmi jelenség nem szilárd, hanem mozgásban lévő valóság, s ezért azt követeli, hogy fejlődése további fokain is állandóan figyeljék, nemcsak merő anyagi, hanem szellemi megnyilvánulásaiban is. így hát Marx tana a modern élet számtalan jelenségének tekintetbe vételével már meghaladottnak tűnik, hiszen a mai élet nem az osztályharc, hanem inkább a társadalmi rétegek kölcsönös egymásba áramlásának, kicserélődésének és kiegyenlítődésének irányába fejlődik. Marx tehát tévedett. Amint a telített oldatokban egyetlen kritály jelenléte megindíthatja a kikristályosodás folyamatát. úgy Maevarország példája is hasznos folvamatot indíthat rnep- a niavvisták és párthíveik fejében: megtisztíthatja
