Krónika, 1958 (15. évfolyam, 3-10. szám)
1958-05-15 / 5. szám
6 "KRÓNIKA" 1958 május Amikor Magyarország még a nyugati kulturegység részese volt OROSZ KOLONIALIZMUS A “Magyar Nemzet”, az u.n. Hazafias Front napilapja most érkezett számában olvassuk: ‘Koszorúzási ünnepség a Gellérthegyi hősi emlékműnél” nagybetűs headline alatt: “Budapest népe vasárnap nagyszabású koszorúzási ünnepségeket rendezett a szovjet hadsereg fennállásának 40. évfordulója alkalmából. A vörös és nemzeti színű zászlókkal övzett gellérthegyi szovjet hősi emlékműnél díszegység fogadta dr. Münnich Ferencet, a Minisztertanács elnökét és Révész Géza altábornagy, honvédelmi minisztert. ‘A Magyar Szocialista Munkáspárt Központi Bizottsága nevében Marosán György, Somogyi Miklós és Borka Attila helyezett el koszorút az emlékmű talapzatán. A Népköztársaság Elnöki Tanácsának koszorúját Nagy Dániel, az Elnöki Tanács elnökhelyettese és Kristóf István, az Elnöki Tanács titkára, a Minisztertanács koszorúját dr. Münnich Ferenc miniszterelnök, Kovács Imre, élelmezésügyi miniszter, Nagy Joszefné, könnyűipari miniszter helyezte el. “Ezután a Szovjetúnió budapesti nagykövetségének tagjai koszorúzták meg az emlékművet, élükön P. M. Capenko ezredes, katonai attaséval és V. V. Aszatfjewel, a követség ügyvivőjével. A magyar néphadsereg koszorúját Révész Géza altábornagy, honvédelmi miniszter. Úszta Gyula vezérőrnagy, Dapsi Károly ezredes, a Belügyminisztérium koszorúját Biszku Béla belügyminiszter, Garamvölgyi Vilmos vezérőrnagy, Gyurkó Lajos vezérőrnagy és Kovács Gyüla ezredes helyezte el. ‘Megkoszorúzták az emlékművet a Munkásőrség Országos Parancsnokságának képviselői. Halas Lajos ezredessel élükön, a Budapesten akkreditált katonai attasék képviselői: M. Drobac alezredes a jugoszláv és L. Bieloziersky ezredes, a lengyel katonai attasé, majd utána elhelyezték a hazánkban államásozó szovjet csapatok koszorúját. Ezután a tömegszervezetek képviselői helyezték el a koszorúkat az emlékműnél. “Vasárnap az ország számos városában bensőséges ünnepségeken köszöntötték a 40 éves szovjet hadsereget. Baráti találkozók voltak a szovjet hadsereg katonáival, ünnepi beszédek hangzottak el és virágokkal borították a szovjet hősi emlékműveket.” * * * ‘Bensőséges ünnepségeken köszöntötték a 40 éves szovjet hadsereget” — amely magyarok ezreit taposta halálba másfél éve, mert szabadok akartak lenni? Teli Vilmos, a svájci szabadsághős nem emelte le fövegét a zsarnok Gessler kormányzó kalapja előtt s a magyar nép ina a Teli Vilmosok népe. Távolmaradt a vörös Gessler kalap előtti hódolattól. Egy betű sincs a tudósításban arról, hogy a nép is ott lett volna a Gellért-hegyi jobbágyi hódolatbemutatásnál. Csak a kommunista pártkreatúrák mentek “baráti találkozóra" a szovjet hadsereg katonáival, vettek részt ünnepi beszédeknél és “borították virágokkal a Szovjet hősi emlékműveket”. Tisztességes magyar emberek nem. És még a munkások közül azok is, akik marxisták, eltöprenghettek azon, hogy ez a tizenhárom év és egy szabadságharc utáni bálványimádás, fetisizmus valóban beletartozik-e a “nemzetközi proletár szolidaritásba”, vagy pedig hitvány GYARMATI lakájkodás? Ledől egyszer még ez a Gellérthegyi “davaj-bálvány” is! Dr. GÁBRIEL ASZTRIK pro. fesszor, a Notre Dame-i (USA) egyetem középkori intézetének 1- gazgatója, a Magyar Helikon tudományos bizottságának elnöke “ANGLO-SAXON AND HUNGA. Rí AN CULTURAL RELATIONS AT THE UNIVERSITY OF PARIS DURING THE MIDDLE AGES” címen előadást tartott Torontoban. Az előadáson, amelynek megtartására az előkelő Hart House (University of Toronto) adta át előadó termét, a' torontoi tu. dományos és társadalmi élet sok kiváló kanadai és magyar képvisejője jelent meg. Az előadót Prof. HOKNYÁNSZKY MIKLÓS, a Helikon volt elnöke mutatta be a megjelenteknek. Az első külföldi tanulók, — mondotta Dr. Gábriel, — a XI. század elején érkeztek Párisba a hires Abelard teológiai előadásainak a meghallgatására. A párisi iskola híre Magyarországra először valószínűleg Szent Gellért püspök révén jutott el, aki Szent István követeként fordult meg ottan. Fiához, Szent Imréhez írt intelmeiből tudjuk, hogy Szent István milyen fontosnak tartotta szoros kapcsolatok fenntartását a keresztény nyugattal. Az első megállapítható érintkezés Angliával akkor történt, amikor Edmund (the “Ironside”) 1016-ban vereséget szenvedett a dánoktól és a király két fia, Edmund és Edward a győztes Kanut üldözése elől Magyarországon kerestek menedéket. Edward itt feleségül vette Szent István egyik leányát. Amikor az ifjú pár visszatért Angliába, nagyszámú magyar kíséret ment vele, közöttük a Lászlók és Drummondok. Az egész középkori civilizáció a XII. századnak köszöni születését. Ez a nagy század termelte ki azokat a különleges formativ erőket, amelyek a nyugati keresztény civilizáció általános képét meghatározták. A Laon-i, Chartres-i, Orleans-i és párisi iskolák gondolkozói Európa minden részéről vonzották a tanulni vágyók seregét. A XII. század végén Páris már a mai értelemben vett kozmopolita várossá lesz. A tudomány központjává az a kis terület válik, amely a szajnai hidat övezi a Szent Genovéva és Szent Viktor monostorokkal Az első magyar tanítványokat maga Etienne de Tournai, a Szent Genovéva monostor apátja üdvözli. Bethlen, Hadrián, Mihály és Jakab neveit találjuk az első magyar beiratkozok között. Sajnos, a négy magyar öröme hamar bánatra fordul társuk, Bethlen halála miatt. Az apát sietett levelet imi III. Bélának, a francia iskolák nagy barátjának. A levélben megnyugtatta a királyt, hogy az “elhunytat az Anyaszentegyház hű fiaként temették el, akivel szemben sem hitelezők, sem zálogházak követelést nem támasztottak és 10 napos gondos kutatás után megállapították róla, hogy sem kereszténynek, sem zsidónak semmivel sem tartozott.” Az elhunyt szülei Etienne és Tournei gondoskodását selyem miseruhák és aranypénz küldésével hálálták meg. Már az első magyar tanítványoknak számos angliaival volt alkalmuk találkozni Párisban. A magyar és angolszász tudósok és tanulók között a kapcsolat kimélyitését szolgálta az a körülmény is, hogy a párisi egyetemen a középkorban a 4 regisztrált nemzet (natio) között a magyarok nem mint külön csoport, hanem mint az “angol-germán” nemzet tagjai szerepeltek a németekkel, angolokkal, Írekkel és skótokkal együtt. A kánonjog művelése terén időrendben Páris a hires bolognai egyetemet is megelőzte. III. Béla Magyarországon ekkor vezette be az írásbeliséget, amelynek vezetésére szakértőkre volt szüksége. Így került Párisba Lukács, a későbbi esztergomi érsek, hogy a híres kánonjogász Gerardus la Pucelle előadásait látogassa, aki Angliából érkezett Párisba és ott 1162-től 1180-ig tanított, amikor Richard Canterbury-i érsek viszszahivta és rövidesen Coventry püspöke lett- Gerard la Pucellenek párisi tartózkodása alatt sok angliai és magyar tanítványa volt. Ezek közül Lukácsról egyik Walles-i tanítványa, Walter Map részletesen megemlékezik “De Nugis Curialum” cimü müvében és többek között azt írja róla, hogy Lukács méltó növendéke volt puritán lelkületű mesterének, mert minden kegyet elutasított magától, ha az a Simoniénak még a leghalványabb látszatát is kelthette. Sok adat van arra, — mondotta Prof. Gábriel, — hogy a magyar szentek különös tiszteletnek örvendtek a Párisban tanuló angolszász diákok között. A Liber Pergameneus-ban, amely a párisi angliai tanulók és mesterek számára felsorolja a megünneplendő napokat, ott szerépei Szent István király napja (Elevatio Sancti Stephani), aztán külön Szent István jobbjának feltalálása (Inventio dexterae Stephani Regis Hungarorum), valamint Szent Imre, Szent Gellért és magyarországi Szent Erzsébet ünnepe. De magyar szentnek számit kalendáriumuk szerint Szent Jeromos is, mivel az akkori Pannonia területén született a 4-ik században (“Festum Jeronimi Doctoris ex Hungária”). A legnépszerűbb magyar szent azonban Szent László, a nagy lovagkirály, akinek tiszteletét a sok Ladislas név is bizonyítja, különösen a skót szármozásuak között. III. Béla szoros kapcsolatait Páris.;al házassága is magyarázza. A magyar király ugyanis II. Ágost Fülöp francia király húgát, Henrik angol király hasonnevű fiának özvegyét vette el feleségül. A benyomás, amit III. Béla személye az akkori angol utazókra tett, kitűnik Ricardi Londoniensis Itinerario Peregrinum-jából: “A természet megáldotta minden javával; méltóságos alakú, szép arcú, nagyon vendégszerető és finom modorú férfiú” — írja a királyról. A XX. század végén indul meg az oxfordi egyetem élete. Nagyon érdemes itt megemlíteni, hogy az első diák, akinek neve fellelhető az oxfordi egyetem névjegyzékeiben, magyar ifjú volt: NICHOLAS de HUNGÁRIA. Ez a magyar Miklós volt az első növendék, aki az oxfordi egyetemen az angol király ösztöndíjával tanult. Feljegyezték, hogy 1195-től 97-ig 8 font 17 shilling és 8 pence tanulmányi támogatásban részesült az angol király kincstárából. A történészeket régen izgató kérdésre, hogy az angol Magna Charta (1215) és a magyar Arany Bulla (Bulla Aurea, 1222) keletkezésében van-e valami öszszefüggés, — Prof. Gábrielnak az a válasza, hogy a két alkotmányos dokumentum megszületésében nem közvetlen hatásról van szó, hanem a közös eszmevilág vezetett az időben egykorú és tartalomban nagyon hasonló két bulla kibocsátásához. Ezt a közös eszmevilágot ebben az időben elsősorban a párisi iskolák képviselték, ahol! angolszász és magyar diákok és mesterek állandóan érintkeztek és eszmecserét folytattak egymással. Az Aranybulla megfogalmazásában Robert esztergomi érseknek főszerepe volt. Robert érsek 1220-ban Langton István Canterbury-i érsek meghívására Angliában tartózkodott. “Szabad ember csak törvényes Ítélet alap
