Krónika, 1958 (15. évfolyam, 3-10. szám)
1958-04-15 / 4. szám
2 "KRÓNIKA ríni Otthon senkisem vágyik vissza a magyar Királyság állapotába, hiszen a Horthy-időben is még az ország feltétlen többsége legitim alapon élt, élén magával, a kormányzóval. Gondoljunk végső akaratára ! Vannak kik magukat legitimistáknak vallják ugyan, de óvatosságból, az ajtót nyitva hagyva... támadják Páter Szelényi Imre és Dr. Babó Tivadar éleslátóan becsületes írásait, pedig Őket csak hálás szeretettel illetni van jogunk. De ezekből a legitimistákból, akik bölcsen mindent a jövőre a “népakaratra” bíznak — melyet, ha a népé, akkor nagyon becsülök — egyet sem volt szerencsém látni a Szentkorona .Szövetségben, Budapesten, ahol “Éljen Ottó őfelsége, a magyar király” volt állva a pohárköszöntés. Ez pedig történt a Horthy-érában ... és ezért ma elleneink előtt reakciós álmodozók vagyunk, visszavágyva a “régi jó időket”... Igen! Azt vágyjuk vissza és nem a haladó köztársaság köntösébe rejtett marxizmust. Az a “maradi ország” a boldog emberek hazája volt! Természet rendje az, hí»gv sorsvert emberek akkor is voltak otthon. Vagy a haladás apostolai úgy vélik, hogy itt a szabad haladó nyugaton mindenki boldog?... A Magyar Királyság az Isten és a becsület tiszteletének alapján áll. Minden kísérletezés, ami ez úttól eltért, csak nyomort és boldogtalanságot hozott a népre. A kísérleteket, mint pl. a köztársaság lombikjában hevített áldemokrácia, vagy jóakaratú, de tapasztalatokban szegény, vagy tapasztalt, beteglelkű bukott emberek végezték és végzik mindig. Aki nemcsak ír, vagy beszél, hogy mi a mi ezeréves múltúnk és kötelességünk, hanem át is érzi azt, az nem kacsingat “korszerű formák” alatti hazamenetellel, bizonyos szerepvivések érdekében..., mert semmiféle szavazás nem hivatott Szentistváni örökségünk felett dönteni. Hiszek Istenben és Hazánk népének törvénytiszteletében. Remélem, hogy a tévelygők agitációja nem fog győzedelmeskedni az örök törvény, a Szentkorona törvénye felett. Hinni kell abban, hogy a nemzet megérti, hogy 1918-22-ben NYUGATI és 194.',-ben KELETI KÜLHATALMI TÚLSÚLY ERŐSZAKA kényszerítette ki, hogy a törvényes király nem foglalhatta el trónját, s hogy önmagának tartozik vele, a Történelemnek és saját önérzetének parancsa, hogy eszerint cselekedjék. A felszabadulás után, s ha kell továbbra is mindhalálig küzdünk a magyar királyságért és törvényes királyunkért! KRAUSE AURÉL Fallbrook, Calif. Nikita magyarországi látogatása Húsvét hetében az a megtiszteltetés érte a magyarországi kommunista pártot, hogy személyesen üdvözölhette a jetrepülőgépen Ferihegyre érkezett Nikita Kruscsevet. Mintegy ötezerfőnyi közönség hurrázta Nikitát, bizonyára a teljes gárda (nem hisszük, hqgy ennél több meggyőződéses, öntudatos kommunista lenne Magyarországon) és hogy ne legyen semmi baj és zavargás, a tömeget tisztes távolban tartották az oda kirendelt új Ávos rendőrök. A külföldi sajtótudósítókat ötven méternyire közel engedték. Ezektől nem volt mit félnie Kruscsevnek. Az öregedő és fáradt utas benyomását keltő főgyilkost Kádár János főelv társ, a magyar kommunista párt központi titkára csókkal üdvözölte. Nikita sem maradt adós és Kádárt visszacsókolta. A mikrofonba ez alkalommal Nikita a következőket mondta, miután előbb Kádár üzenetét tolmácsolták: “Ti magyar nép, amíg az Szovjet Unió barátságát élvezitek, ne féljetek a külföldi ellenségektől.” * Hogy a titkos tárgyalásokon miről folyt a szó. azt sejteni lehet. A vodkánál cseppet sem enyhébb szilvórium és más italok hatása alatt nagypénteken a dunapentelei vasmunkások előtt Nikita kijelentette, hogy ha még egyszer ellenforradalom tör ki Magyarországon, a kommunista párt nem számíthat a szovjet katonai segítségére. Ki tudja, miért mondta. Talán tőrbe akarta csalni a dunapenteíei vasasbkat, akik 1956. november közepéig tartották a harcot az oroszok ellen? Vagy nagyobb elővigyázatra és brutálisabb eszközök használatára biztatta Münnichet, az új magyar minisztert? Tatabányán már visszavonta ezt a kijelentését. Komor lehetett a hangulat, amikor a bányamunkásokat kirendelték Nikita fogadtatására, mert itt meg azt ordította a mikrofonba, hogy “jaj lesz azoknak, akik a rendszer ellen támadnak. A szovjet hadai megvédik a magyar kommunista rendszert. Múltkori beszédemet a külföldi sajtó félremagyarázta.” Ez a szomorú tanulság, amit Nikita magyarországi látogatásából levonhatunk. De ennél többet kell tennünk. Minden erőnket latba kell vetnünk, hogy Eisenhower elnök és Nikita személyes 1958 április “csúcs” találkozója meg ne valósulhasson mindaddig, amíg a szovjet hadsereg Magyarországot és a többi államokat megszállva tartja. Rettenetes csalódást okozna ezeknek a szerencsétlen népeknek, ha a szabad világ talán egyetlen hatalmas országának elnöke kezet fogna ezzel a népgyilkossal, leülne vele egy asztalhoz megint és talán koccintana is vele. Mert Genfben Nikita a javulás útjára lépett és Stalin rendszerével szakított, megjavult embernek mutatta magát. Azóta a világ meggyőződött róla, hogy Kruscsev méltó utóda Stalinnak. T. Dr. Eckhardt Tibor 1958. MÁRCIUS 15.-ÉN A NEW YORKI HUNTER COLLEGÉBEN TARTOTT ÜNNEPI BESZÉDÉNEK ISMERTETÉSE: Köszönet és hála HARRIMAN kormányzó úrnak az üzenetért, amely valamennyiünk meggyőződésével egyezik. Rátérve a szabad» földi magyarság mai helyzetére, fájlalja, hogy a magyarság nem elég egységes, túlsók a pártpolitikai ideológia. Ma nem a múlandó pártok fontosak, hanem az örök nemzet. “A régi polgári pártok elvesztették jelentőségüket, de előttünk áll ezeréves hagyományaival maga az elpusztíthatatlan nemzet!” E szempontból kár meddő kis pártpolitikákkal foglalkozni. “Hát bánom én, milyen párthoz húz valaki, amíg tisztességes magyar emberről van szó”, s amikor a nemzet érdeke egységet követel. Nemzeti szempontból a pártpolitika különben is ártalmas, mert oly megalkuvásokra késztethet, amelyekre gondolni sem szabad az emigrációban. Akik enyhíteni tudnak az otthoniak helyzetén, börtönbüntetéseken stb., azoknak otthon van a helyük, — de itt az emigrációban másokat ALÁKÍNÁLNI (a Szovjet felé) nem tisztességes dolog. “Nekünk az emigrációban nem az egymás alákínálása, hanem az intranzingencia a feladatunk, ahogy Kossuth Torinóban csinálta!” Tanulni kell a Nyugat tévedéseiből. Tizenkét év előtt ugyanezen helyiség előtt azzal piketeltek a new yorki magyar kommunisták, — alig tudtunk akkor bejönni ide a piketektől, — hogy ők a demokraták s akkor tényleg voltak Nyugaton sokan, akik reakciósnak és fascistáknak mondtak mindenkit, aki nem volt hajlandó Sztalinékat demokratáknak elfogadni. így történt, hogy a Szovjet ma óriási területekkel megnagyobbodva 900 millió ember felett uraikodik. És azóta is hányféle demokráciával jönnek nekünk! Előbb Sztálin jött a gazdasági demokrácia jelszavával és aztán különböző jelzőjíí demokráciák jöttek, holott demokrácia csak jelzők nélküli van. Legú jabb az “irányított demokrácia” Indonéziában, amit azért hívnak így, mert aki ellenzi, azt egyenesen a fogházba irányítják. No és 45 után jöttek a kommunisták, hogy csak a ‘ népi demokrácia” az igazi. Megint jelző a demokrácia mellett. E “népi” demokráciával szemben 56 október-novemberben az egész nemzet egyhangúlag követelte a maga szupremáciáját! Akik most megalkudni akarnak Moszkvával, gondoljanak arra, hová visz a megalkuvás: 1945-ben a legnagyobb katonai győzelem után következett a MEGALKUVÁS, TŰRÉS KORSZAKA, amely alatt a világnak az előbb említett egyharmada került kommunista befolyás alá. Mondjuk ki azt is, hogy pénzzel nem lehet békét vásárolni, a békét tisztességes magatartással ki kell érdemelni. Értem ezalatt: megadni a tiszteletet, a becsülést a barátoknak és kemény fellépést az ellenféllel szemben! Ezzel szemben a Nyugatnál csak POLITIKAI DILETTANTIZMUST lehet látni és ott tartunk, hogy New Yorkot a világ legnagyobb városát az a veszély fenyegeti, hogy az oroszok hidrogénbomhával bombázhatják. Nem tisztességes a titoizmusnak orvosságként való ajánlása. A Szovjetben orosz kommunizmus van, Jugoszláviában jugoszláv kommunizmus. Bűn a Nyugatról leadott Titót-dícsérő rádió propaganda. Hagyják abba! Ne próbálják Jovább ily leadásokkal megingatni a rabnépek hitét a Nyugat antikommunista becsületességében ! Képtelenség, hogy a Nyugat titóistákat igénybevesz. Ez árt Amerika tekintélyének, antikommunista hitelének! Hiba az a propaganda is, amelynek az a gondolat van a hátterében, hogy a rabországok graduálisan, lépésről-lépésre felszabadíthatják magukat. Mindez tévedés, a Szovjet csak a saját feltételei szerint csinál rabországi politikát, nem egyezik ki emigránsokkal. Folyton halljuk, hogy Amerikának most tudósokra van szüksége. Én úgy látom, nem tudósokra, hanem férfiakra van szükség. Diogenes lámpájával kell keresni egy férfit, aki kitart a barátai mellett és ellenfeleivel érezteti a maga erejét. “A béke útja nem az orosz svindlerektől rendezett summit konferencia, hanem
