Krónika, 1957 (14. évfolyam, 1-10. szám)
1957-04-15 / 4. szám
2 MK R Ó N I K A" 1957 április. Harsan a vezényszó! Előre! Előre! Magyarok! Testvérek! Nincs ok félelemre! Ott áll csatasorban Árpád, Csaba vezér, Szent István keresztjén felragyog a dicsfény! Lássátok! Megtörik sátánok uralma! Szabad lesz, magyar lesz a szép Pannonia! Kősziklák bomlanak, kilép hófehérben, A vér tengeréből — Nagyasszonyunk népe! Nefelejts virágot! Illatos ibolyát! Visszatérő fecskét! Aranyos pacsirtát! Dalos ifjúságot! Rengő búzaföldet! Duzzadt szőllőbogyót! Újra kelt az élet! Készüljünk fel bátran a Feltámadásra! Kősziklából készült sírnak nyílására! Zugnak a harangok! Ima száll az égbe! Feltámad! Szabad lesz! István Király népe!! Euclid, Ohio, 1957. KISS IMRÉNÉ, RÉVEY L. P. EMMA. A világsajtó egyes napilapjainak tévedése A világ sajtó egyes napilapjai mint Magyarország volt diktátoráról emlékeztek meg vitéz nagybányai Horthy Miklós Őfőméltóságáról elhunyta alkalmával. Úgy vélem, hogy ezen állítást teljes joggal kétségbe lehet vonni, Vitéz Horthy Miklóst alkotmányos utón választották meg Magyarország Kormányzójává. Ő a kormányzósága alatt mindenkor az alkotmányos parlamentre támaszkodott és sohasem adott ki a saját elhatározásából rendeleteket. A fennállott alkotmány értelmében jogában állott egy törvényjavaslatot a parlamentnek újabb letárgyalás végett visszaküldeni, de ha azt másodízben is változatlan szövegezéssel terjesztették eléje, úgy az alkotmány értelmében köteles volt azt elfogadni és aláírni, még az esetben is, ha azzal egyénileg nem értett egyet. Öfőméltósága a saját kezdeményezéséből sohasem adott ki olyan rendeletet, mely az emberi jogokat korlátozta vagy egyenesen embertelennek lett volna minősíthető. Ha ezt megtette volna, úgy bizonyára nem mentették volna fel a háborús bűnösség vádja alól. A magyar parlament annakidején Hitler fenyegető nyomásának engedve, hogy az országot a német megszállástól megmentse, oly törvényjavaslatokat terjesztett Öfőméltósága elé, melyeket ezen külső nyomás nélkül valószínűleg sohasem terjesztett volna elő és Öfőméltósága az alkotmány ér alkotmány értelmében kényszerítve volt azokat jóváhagyni. Őfőméltóságának is az volt a törekvése, hogy megmentse az országot úgy a német, mint az orosz megszállástól. Ezen törekvése azonban nem járt sikerrel, mert Hitler felismerve Öfőméltósága törekvéseit és látva azt, hogy Ő nem óhajt fejet hajtani, minden kívánsága előtt, Magyarországot 1944 március 19-én megszállotta. Ezen időponttól kezdve, úgy a parlament, mint a Kormányzó szabad elhatározása teljesen megszűnt. 1944 októberében a Hitlerrezsim Őfőméltóságát, aki mindenáron meg akarta szabadítani az országot Hitler terrorjától, Hitler parancsára le is tartóztatta és az ország a Hitler-rezsim befolyására a nyilasok kezébe került. A honvédség, nem törődve a politikai helyzettel és azzal sem, hogy kiknek a vezetése alatt áll az ország, hősiesen védte az országot az orosz tömegekkel szemben, remélve azt, hogy mégis sikerülni fog az országot az orosz kommunisták megszállásától megmenteni. A honvédség áldozatos és hősies harca azonban nem járt sikerrel, mert az ország mégis orosz megszállás alá került, aminek súlyos következményei mindenki előtt ismeretesek. Öfőméltósága kormányzósága alatt az utolsó években történtek nem kívánatos események, melyeket, ha diktátor lett volna, talán meg tudott volna akadályozni, de mivel alkotmányos módon járt el, igy erre nem volt képes. Öfőméltósága nem volt diktátor, hanem egy jószándéku becsületes magyar ember, aki sohasem élt vissza a betöltött pozíciójával. Ember volt és ha tévedett volna is bizonyos kérdésekben, úgy ezen tévedéseit is forró hazaszeretete és becsületes jószándéka vezérelték. Egy olyan férfinél, mint amilyen vitéz Horthy Miklós Öfőméltósága volt, ha mérlegre teszszük azt amennyi jót és helyeset tett az ország érdekében és az esetleges tévedéseit, úgy a mérleg erősen a javára fog billeni. A történelem lesz majd hivatva Ítéletet mondani felette, de mi, akik alatta szolgáltuk Magyarországot és akiknek alkalmuk volt Őt közelebbről ismerni, csak tisztelettel hajthatjuk meg a fejünket az Ő emléke előtt. Boronia, Australia. VITÉZ RAPAICS DEZSŐ. LAPUNK New Yorkban a yorkvillei újságárusoknál, az East 79-ik és 86-ik uccákban és környékükön lévő ujságstande-ken, valamint a Kerekes-féle könyvkereskedésben (208 E. 86th St.) és Kosmos könyvboltban, 1582 First Ave. is kapható. Legyen újból a Szentkorona a magyar egység jelképe EGYSÉG AZ EMIGRÁCIÓBAN? Ez majdnem ugyanaz, mintha kijelentenénk, hogy sikerült a kör négyszögesítésének problémáját megoldani. Avagy a perpetuum mobilét. Volt valaha a történelem folyamán egységes emigráció? Még egyes emigrált politikai csoportok is szétváltak, megosztódnak felfogás, személyi szimpátia és nem utolsó sorban egyéni ambíciók szerint. Nem akarok sem optimista, sem pesszimista lenni, nem akarok emigrációnk idejét illetőleg jóslásokba bocsájtkozni, hiszen ezt még a leghatalmasabb államok leghatalmasabb vezetői sem tudhatják ma még. Csak azt kérem, hogy Isten óvja a magyarságot újabb elszigetelt forradalmi próbálkozásoktól, melyek ifjúságunk zömét pusztítják, anélkül, hogy célt érmédéin — az időpontot nem mi fogjuk megszabni. Addig összeszoritott fogakkal tűrnünk kell és itt kint az emigráció keserves évei alatt próbáljuk megtenni a legnehezebbet, az egységes előkészületeket a nagy napra. Vannak évszázados szimbólumaink és institúcióink, örök magyar emlékeink, melyeknek titokzatos transcendens hatása ma is élő erő és amelyek évszázadokon keresztül átsegítették a nemzetet a legnehezebb megpróbáltatásokon. Nagyon jól tudta a Szovjet miért erőszakoskodott, hogy a Magyar Szent Koronát visszaszerezze, nagyon jól tudta, hogy e régi magyar szinbolumban ma is óriási erő rejlik és ezért akarta a kezei közé kaparitani, hogy megszentségtelenitve értékét vesztve nének. Csak fogyunk tovább és leselkedő, fal mellett óvatosan átvészelő ellenségeink eközben híznak, számban gyarapodnak és ha majd üt az óra — aminek időpontját nem mi fogjuk meghatározni — akkor itt lesznek ők, akik nem “reszkíroztak” semmit, hogy számarányuknál fogva, vezetőhelyet követeljenek rovásunkra. Hát ez ne legyen! Mindég mi magyarok legyünk-e azok, akik saját vérük árán, kegyes vállveregetés ellenében, mások részére a gesztenyét kikaparjuk a tüzből? Nem tanultunk-e saját kárunkon a történelemből? Félő, hogy ha a jutalmazásról lesz szó, nem az fog számítani, hogy mit áldoztunk, hanem az, hogy a világ urai akkor, az adott pillanatban, kit tártnak saját céljaik szempontjából arra legmegfelelőbbnek. Erőnket és ifjúságunkat erre az időpontra készítsük elő! Amerika vezetői ismételten kijelentették, hogy nem egyeznek bele a rabországok rabszolgasorsába. Tudjuk, Hogy csak arra az ígéretre lehet igazán számítani, melynek teljesítése az igérettevőnek is érdeke. Azt hiszem nem áll fenn kétség az iránt, hogy Szovjet Europa ..szivében olyan veszélyt jelent az U. S. A.-ra nézve is, amelyet nem tűrhet meg örökké. Bízhatunk tehát abban, hogy ütni fog a felszabadulás órája. De — isközönséges múzeumi tárggyá tegye. Amerika azonban annak dacára, hogy fiatal demokrácia, felismerte, hogy mit jelent ez a szimbólum és nem adta ki a Szovjetnek. Ez csak egy példája annak a sok vihart átvészelt ősi magyar intézménynek, amelyek, ha eldobjuk őket magunktól, saját sírunkat ássuk meg. Az idők megváltoztak. A materializmus, Marximus és hasonló izmusok, földi paradicsomot Ígérő hazugságai ködbe fosztanak és azok az értékek, gondolatok és szimbólumok fognak újra erőre kapni, melyeket mint úgynevezett felvilágosodott ember-istenek rövidlátó beképzeltségünkben lemosolyogtunk. Mert nem az van, amit látunk, tapintunk és Ízlelünk, hanem az, amit gondolunk. Gondolataink, ideáljaink kell, hogy hússá és vérré váljanak, mert csak az a matéria ér valamit, amely mögött egy örök érvényű isteni szikra, egy eszme ereje áll, mint annak szülője és mozgatója. Ha örökérvényű ősi szimbólumainkhoz ragaszkodunk, megteremthetjük az egységet még az emigrációban is és megmaradunk. Különben elveszünk, feloldódunk, megszűnünk, itt az emigrációban és odahaza is és az a geográfiai hely, mely ezer évnél tovább Magyarországot jelentette, újra vetél-
