Krónika, 1957 (14. évfolyam, 1-10. szám)
1957-03-15 / 3. szám
[10 K R ó N 1 K \* 1957 március. A kommunizmus története Irta: TARCZ SÁNDOR. HETEDIK FEJEZET. Még Truman elnöksége alatt, a koreai háború második évében az Egyesült Államok kongresszusának egy külön bizottsága vizsgálni kezdte, vájjon Hitler vagy Stalin volt e felelős a Katyn erdőben történt tömeges kivégzésekért. Lengyelországban, Smolensky város melletti erdőségben az előrenyomuló német hadsereg 1943-ban tömegsírra bukkant, amelyben körülbelül 15,000 férfi hullát találtak. Valamennyi hiányos lengyel katonai öltönyben volt, kinek zubbonya, másnak lábbelije, stb. hiányzott. Javarészük tiszt lehetett és egytől egyig a könnyebb nyári uniformisban kapta a fejlövést HÁTULRÓL. A borzalmas leletre 1943-ban akadt a német hadvezetőség és sietett a maga javára kihasználni. Svéd és más semleges bizottságot hivatott a helyszínre, ahol megállapítást nyert, hogy a lengyel tisztek és katonák embertelen mészárlásáért a Szovjet hadvezetőség felelős. Nem lehetett megállapítani, hogy ezek a szerencsétlenek hadifoglyok voltak e, avagy az 1941-ik évi német hadüzenet után mint önkéntesek szolgáltak a szovjet hadseregben és mint megbízhatatlanokat Stalin parancsára kivégezték. Annyi bizonyos, hogy amikor a háború után a szovjet kormánynál érdeklődtek a még hiányzó lengyel tisztek és katonák után, az oroszok sohasem adtak kielégítő magyarázatot. A kongresszusi vizsgáló bizottság elnöke Madden, Indiana állam demokratapárti szenátora volt. Több mint egy évi vizsgálat után, amelynek során a szenátorok Európában is jártak, megállapítást nyert, hogy a tömegmészárlást a Szovjet katonái követték el. Amikor Nikita Rhrushcev 1956 elején felsorolta Stalin bűneit, ezt a borzalmas esetet meg sem említette. • • • Stalin megöregedett. Hetvennegyedik életévét taposta, utolsó éveiben a moszkvai hideg telet már nem bírta, igy az őszi és téli hónapokat az enyhe éghajlatú Crimea félszigeten levő villájában töltötte. Az 1952-54 telén azonban Moszkvában maradt, talán azért, mert még egy tisztogatási pert akart rendezni; ezúttal a Kremlin, kórházi orvosait tartóztatták le azzal a váddal, hogy 1948 őszén Andrei A, Zhdanov-t a Szovjet egyik vezérét megölték és a Szovjet vezetői ellen merényletre készülnek. Zhdanov 1948 októberében halt meg Moszkvában közvetlen azután, hogy Tita és Stalin között ellentétek támadtak. A Balkán országok viszonyát a Szovjettel ugyanis Zhdanov rendezte. Titóval összetűzött. A Stalinnak előzőleg adott tanácsai és értesítései Titóval kapcsolatban nem váltak be, igy Zhdanov kegyvesztett lett. Helyét Malenkov foglalta el, aki, mint fiatalember, a 30-as évek elején az NKVD-ben dolgozott a rettegett Yezhov mellett. Uj orvosok állták körül Stalin betegágyát. Az első jelentés szerint 1953 március 1-2 között röviddel éjfél után agyvérzést kapott. Halála március 5-én este tiz óra tájban történt. Az első agyvérzéstől a halál beálltáig eszméletlen volt. Holttestét nyitott koporsóba tették, kezeit egyenesen lábszáraira helyezték (nem kulcsolták öszsze) és három napos közszemle után üvegfedő alatt Lenin koporsója mellé helyezték a Kremlin előtt épült hatalmas mauzóleumba. A nehéz fémkoporsót Kaganovich, Bulganin, Molotov, Vasily Stalin alezredes (Stalin első házasságából származó fia) Malenkov és Beria vitték vállukon. A lefedett koporsó tetejére tették Stalin sapkáját. Természetes halál érte utói Stalint, vagy őt is elvtársai segítették át a pokol kapuján? Nézzük mit mondtak az UJ orvosok, akiket a régi orvosok helyébe hoztak: Az agy baloldalán a vérzés nagy felületen szürkés masszát mutat. Ez a vérzés állította el a vérkeringést és lélekzést. Azonkívül a szívizmokon és a gyomor nyálkahártyáin is alvadt vér nyomait találták. A boncolás után helyesnek bizonyult az orvosi kar előzetes diagnózisa és igy a kezelés nem lehetett sikeres. Nyolc orvos irta alá a halotti bizonyítványt, elsősorban a Szovjet Közegészségügyi minisztere, Dr. A. F. Tretyakov, a Kremlin Kórház Főorvosa: Dr. I. I. Kuperin, a Szövet Orvostudomány Egyetemének elnöke; D. S.R. Mardashev, stb. csupa magásállásu orvos. Ennek dacára tartja magát az a hit, hogy Molotov és társai siettették Stalin halálát, hogy a maguk életét megmentsék. Mert a Stalin-Beria által kigondolt és megvalósulás felé közeledő uj tisztogatási perben a vádlott szerepét játszotta volna a Kremlin jelenlegi urainak mindegyike. Erre célzott Khrushcev, amikor Stalint a Kommunista Párt 20-ik kongresszusán leleplezte. Megerősíti ezt a feltevést még az a tény is, hogy 1953 febrüárjában Stalin az egészséges ember benyomását keltette azokban a külföldi látogatókban, akiket a Kremlinben fogadott, mint például Argentina követét, India követét és Dr. Stifuddin Kitchlewet, egy Stalin díjnyertest. Azt sem lehet szó nélkül hagyni, hogy Mashal Georgi K. Zhukov, a berlini hős, akit Stalin száműzött évekkel azelőtt, nemcsak régi vezérkari pozícióját kapta vissza, hanem az uj rezsim egyik vezető embere lett Néhány hónappal Stalin halála után a bebörtönzött orvosokat szabadlábra helyezték, a titkosrendőrséget átszervezték, Beriát letartóztatták, zárt tárgyalás után (ha ilyen egyáltalán volt) kivégezték. Egyetlen titkosrendőrségi főnök sem, noha miniszteri rangot viselt, Lenin, Stalin és Malenkov alatt nem halt természetes halállal. A titkosrendőrség jelenlegi főnöke, miniszteri és egyéb ranggal Nikita Khrushchev. Stalin halálát követő napon Malenkov lett az orosz miniszterelnök. Azelőtt a miniszteri tanács elnöke, még régebben a népbiztosi tanács elnöke címmel jelezték ezt a hivatalt. Malenkov, 1902 január 2-án született Orenburg-ban, az Ural hegység déli lejtőjén fekvő városban. Azóta átkeresztelték a várost Chkalivra. Az 1897. évi orosz lexikon szerint 70,000-en felül volt a lakossága, ebből körülbelül 10,000 volt a födmüves, a többi a középosztályhoz tartozott, vagy az ottállomásozó kozák-ezredben szolgált. A parasztok javarésze ipari (háziipari) munkát is végzett, nehezen tehető fel, hogy Malenkov munkásszülőktől származott volna. Kettős keresztneve Georgi Maximilianovich is azt mutatja, hogy szülei a müveit középosztályhoz tartózhattak, mert noha az első név lehet plebejus, a középső (második) keresztnév már a szülők részéről egy kis úri Ízlést jelentett. Ez a második keresztnév ugyanis az apja első keresztnevéből származik, apján Maximiliannak keresztelték (császári név) és Georgi Maximilanovich Malenkov Malenkov Miksafi György. Nos, ha két neve van, rászolgált. Mert 16 éves korában egy mázsánál többet nyomott, noha csupán középtermetű, öt láb 6 incs. Amikor Stalin örökébe lépett, testsúlya 250 font volt. Azért említettük Malenkov 16-ik életévét, mert ebben a zsenge korban érte őt az októberi bolseviki forradalom. Várnia kellett tehát, amig ő is eléri a katonasort és városába elér a vörös hadsereg. Mert 1917-ben Lenin és Trotsky csak nagy városokat tartott kézben, a vidék még meghóditandó terület volt. Két és fél évig várt az alkalomra. 1920-ban, amikor a bolsevik! győzelem biztosnak látszott, Malenkov felcsapott . . . nem katonának, az még veszélyes volt . . , hanem “politikai munkásnak, még pedig előbb a században, azután az ezredben, a brigádban, majd végül a turkesztáni front politikai adminisztrációjában szolgált. Puska sohasem volt a kezében a polgárháború alatt, legfeljebb a politikai megbízottak pisztolyát viselte az övében. Az ő kötelessége volt az ellenforradalmi érzelmekkel gyanúsítottakat letartóztatni, kihallgatni és kivégezni. A polgárháború befejeztével az ifjú politikai munkásokat Moszkvába vitték további kiképzésre. Malenk-ovot a Technológia vette fel, ahol a mérnöki tanfolyamot hallgatta az iskola kommunista pártjának titkári minőségében. Amikor Stalin és Trotsky között megindult a harc, a diákok két pártra szakadtak. Stalin hívei memorandumot szerkesztettek, azt aláírták és a Pravda azt 1924 január 9 és 11-iki számában teljes egészében leközölte. 404 aláírás volt olvasható a Trotskyt megbélyegző nyilatkozatban, de Malenkov neve nem volt köztük, noha ő volt a Technológia diákszövetségének titkára. A moszkvai Politikai Névtár még megemlíti, hogy Lenin halála után a Kommunista Párt Központi Bizottságához csatlakozott, ahol titkári beosztást kapott. Itt öt évig dolgozott, azután előléptették. A párt központi bizottságának lett osztályvezetője, azután a Moszkvai Pártbizottság Szervező osztályának, igazgatója. Közvetlen feljebbvalója Lazar M. Kaganovich lett, aki viszont Malenkov 1953-ik évi miniszterelnöksége alatt első államtitkár (helyettes miniszterelnök) lett. Jól megfértek és megférnek egymás mellett, noha Kaganovich zsidó, (egyetlen zsidó a Kremlin fővezérei között). Malenkov pedig antiszemita. A tisztogatási perek alatt ők szállították Stalinnak az adatokat, amelyek alapján a régi bolseviki vezéreket letartóztatták, megkinozták, a beismerő vallomásokat Yagoda, Yezhov, stb. titkosrendőreivel kivették belőlük. Stalinhoz még egyéb szál is fűzte Kaganovich Lázárt. Fiatalabb nővére lett Stalin harmadik felesége és igy Malenkovnak ügyelnie kellett a szájára, nehogy Stalin sógorának haragját magára vonja. A második világháború alatt Malenkov az ipari és szállítási ügyeket intézte, amely mniszteriumnak előtte Kaganovich volt a feje. Kaganovich pedig Ukrániában működött, ahol a szovjetellenes partizánokat, illetve a nemzeti elemeket ölette halomra. A háború vége felé Kaganovichot az Uralon túli területre küldték, ahol a nehéz ipari termelést és szállítást elenőrizte. A tisztogatási perek után Malenkov gyorsan ment előre. 1938- ban a Legfelsőbb Tanácsba-választották és mint parlamenti delegátus 1946-ig szolgált. 1939-ben a Párt 18-ik Kongresszusán a Központi Bizottságba nevezték ki és egyúttal tagja lett a Szervező Főirodának, valamint a Központi Bizottság titkárságának. 1941-ben, a háború kitörése előtt aratta első győzelmét magában a pártban, amikor annak konferenciáján kíméletlenül támadta az iparvállalatok felügyeletével megbízott kollegáit. Nem kímélte Molotov feleségét sem, aki, miután előzőleg megbukott, mint a kozmetikai ipar igazgatója, noha az egyik parfüm készítményt “Stalin lehelet” címkével látta el, most egy másik illatos szakma, a Halfeldolgozó Ipar Népbiztosi állásából kellett, hogy távozzék. Molotovné azóta nem is szerepel nyilvánosság előtt. A háború alatt Malenkov szakított magának arra is időt, hogy Stalingrad védőit személyesen buzditsa a kitartásra. Amikor a németek lassan visszavonultak, a kiürített területen gyorsan helyreállították a gyárakat, vasutakat és asszonyokkal, kényszermunkásokkal, stb. végeztette az oly szükséges hadimunkákat. Ezért Stalin 1943-ban a kalapácsos-sarlós arany Lenin érdemrendet adta neki és Szocialista Munkás hősévé avatta (Szovjet vitézi rend) 1946-ban elérte, amire törekedett. A Politburo tagja lett. Malenkov karrierje csaknem kettékört. A canadai szovjet-
