Krónika, 1956 (13. évfolyam, 1-12. szám)
1956-08-15 / 8. szám
10 x. “KRÓNIKA" 1956 augusztus. “ISTER” név a Kr. előtti harmadik évezred dunai ISTHAR kultuszának az idejéből származik. • ISTHAR — mezopotámiai Anyaistennő. ISTER — A Duna neve a Kr. előtti első évezredben, a legelső reávonatkozó európai feljegyzésekben. G. Childe megállapításait követve a művelődéstörténet egy újabb fejezetéhez érkezünk, a “Duna II.” kultúra idejéhez. Ez a rázós korai bronzkor, mely körülbelül Krisztus előtt 2500-tól 2100-ig terjed. Magyarország és Erdély területén élénk telepek, jól szervezett helységek vannak. A nők társadalmi helyzete kiváló. A magyar területek bányászata rendkivül fontos, a magyar bronzmüvesek munkái jnagasfoku technikai fejlettségről tanúskodnak. Vallási szempontból lényeges, hogy mind kevesebb és kevesebb Isthar szobrocskát lehet találni a leletekben/ az Anyaistennő kultusza lassan eltűnik. I.) Állapítsuk meg legalább hozzávetőleg, hogy mennyi idővel élte tul‘ ‘ISTER”, a folyó elnevezése, az Anyaistennő, ISTHAR kultuszának a korát. Az Isthar-tisztelet fokozatos hanyatlásának az ideje a Kárpátmedencében G. Childe szerint a Krisztus születése előtti 2500-tól 2100-ig terjedő századokra tehető. Ez idő után nem található több jele az Anyaistennő kultuszának, azonban az “Ister”, mint folyónév még soká fennmarad. A nagy nyelvész, kiváló névkutató, P. Kretschmer megállapítja, hogy a folyó másik nevét, Danubiust, először a Kr. előtti első században Caesar írja le. 2. Mindeddig s még ez időn túl is használják az “Ister nevet ókori írók vegyesen a “Danubiussal”, most már csak a Duna alsó folyását jelölve vele, körülbelül a Vaskapu szorostól délre, mig aztán e név végleg eltűnik. Kétezer év telik el az ISTHAR-kultusz lehanyatlása és az “ISTER”, e nagy ókori folyónév eltűnése között. Két évezreddel élte túl a sumir Anyaistennő neve az ISTER elnevezésében dunavidéki tisztelete korát. Ez az első meggondolásra oly meglepő tény újabb igazolást kap, ha e tanumány során látni fogjuk, hogy a magyar területek más folyónevei is megörökítették mezopotámiai sumir és akkad istenségek, mythologiai alakok nevét. A Tisza, Szamos, Temes, Túr, Latorca, Bába, Zazar, e mezopotámiai istenség-nevek ma is hivatalos földrajzi neveink s eszerint ezer, kétezer, négyezer évvel élhették túl kultuszuk letűnésének' idejét az Ezeréves Magyarország területén. 1. Gordon Childe: The Danube in Prehistory 95. lap. 2. Kretschmer: Zum Balkanscythischen (Glotta) 1934-35. 9. lap. “Járhatatlan utakon” A magyar szellem fája idegen földön is megtermi zamatos gyümölcseit. A magyar alkotó erő nem pihen és a lélek gyöngyöket izzad attól a belső, ősi hevüléstől, amit az örök magyar tűz táplál. Kenesei F. László regénye újabb Ízletes gyümölcs. Tárgyát a második világháború ból meríti. Mivel magunk is sokan átéltük ezt a háborút, azt hinnénk, hogy a regény nem hoz újat számunkra. De az iró oly ügyesen konstruálta meg, hogy érdekessége lenyűgözi az olvasót. A regény címe: Járhatatlan Utakon. Főszereplői: Olga Papova (Papp Olga) és Tomborszki Péter. Olga orvosnő, Péter mérnök. Mindketten Magyarországon születtek. Ez ad magyar vonatkozást is a regénynek, amely egyébként a németországi Lipcsében játszódik le és a hitleri birodalom élet-halál harcát tárja elénk. Igazi Írói készségre vall, hogy két személynek élményein keresztül olyan bonyolult világnézeti elvekkel ismerkedünk meg, amelyekből az egész emberiség számára vonhatjuk le az erkölcsi konzekvenciákat. S úgy vélem, hogy ezzel a tendenciával és vággyal irta is Kenesei László a regényt. Nemcsak Olga és Péter, de a többi szereplők is csaknem mind tipus-emberek. 4 Olga és Péter két ideálista, hittek abban, amit vallanak.” S éppen ezért kell annyit szenvedniök a Gestapo durva és kegyetlen tortúráin keresztül. Heves politikai vitákat, párbeszédeket hallunk. Néha már azt hisszük, hogy ezek a viták megszakítják az Olga és Péter közt fennálló ideális barátságot és megölik azt a gyengéd szerelmi vonzalmat, amit mindjárt a két személy találkozásánl észlelhetett az alvasó. A viták mindkét részről magukon viselik a két egyén karakterét. Péter éppen az ellenkező álláspontot képviseli, mint Olga. Hisz a feltétlen német győzelemben és nem tudja feltételezni azt, amire csak nagyon későn jön rá, “hogy az ut, amelyen annyi millió embertársával elindult, járhatatlan”. Erőteljesebben már nem is lehetne kifejezésre juttatni két különböző politikai nézeten lévő egyénnek egymás mellett és egymásért vívott harcát, mint azt az iró a drámai hatású párbeszédekben érzékelteti. Az események ügyes meseszövés folytán annyira egymásból folynak és annyira visszahatóak, hogy nincs vitás pont, amire az olvasó ne találna kielégítő választ. Könnyed, folyékony és magyaros nyelvezete is nagyban hozzájárul, hogy a könyvet elejétőlvégig élvezettel és érdeklődéssel olvassuk. A regény megrendelhető a Kanadai Magyarság Kiadóhivatalában, (996 Dovercourt Road, Toronto, Ont., Ganada.) Ara darabonként 2.50 dollár. CSIGHY SÁNDOR. Tasmániai levél Igen Tisztelt Szerkesztő Ur! Ebben az eldugott tenyérnyi kis országban kb. háromezer ember él köztük kb. 250-300 magyar, akik a magukmondja szerint élnek nem rossz körülmények között; mondani lehet megelégedve. Itt nincsen semmiféle egyesület. A magyarok évente egykétszer jönnek össze Szt. Istvánkor és március 15-én. így nincs is, aki vagy ami a tasmániai magyarokat valahol hivatalosan képviselje. Dr. Endrey Antal ügyvéd nem hivatalosan, de hivatottan áll az itteni magyarság élén s nagy elfoglaltsága ellenére is mindig szakit magának időt, ha a magyarsággal kapcsolatban cselekedni kell, vagy, hogy elnyomott sárnap sörre szomjazik, akkor lakóhelyétől el kell utaznia 12 miiere. Vagyis: mondjuk, én lakom Soroksáron, akkor ha sört kívánok inni el kell utaznom Erzsébetre, vagy fordítva, de a saját falumban nem ihatok, mert ha meglát a rendőr: 5 font, egy félheti kereset, így gyakran előfordul, hogy vasárnap a soroksáriak mennek Erzsébetre, de Erzsébetiek pedig Soroksárra, — sörözni. És ha valaki elmegy apját, rokonát vagy barátját meglátogatni, bemehet a nyitva levő hotelbe, de az ott lakó nem s még haza sem vihet semmit, mert vasárnap utcán át nincs kiszolgálás. Az .első időkben kissé szokqílan volt, de már megszokA 7 éves Kudor Gyula és a 6 éves Hornisher Éva, akik a tasmániai magyarok nándorfehérvári emlékünnepségén Young érseket köszöntötték. (A kép megjelent a hobarti angol lapban.) szép hazánkat ismertesse az itteni néppel. Ezt leginkább az itteni helyi lapban irt cikkei, rádió beszédei és személyes megjelenése utján teszi. Ebben a “villany-paradicsomban” a magyarság sem marad alul, mert az itt élő kb. 150 családnak már mindnek van gyönyörű családi háza, autója és modern házi felszerelése, beleértve a mosógéptől a porszívóig. A munkaalkalom igen jó, a munkást munkája után megbecsülik, a fizetésből szépen meglehet élni. A nőtleneknek a helyzete kissé nehezebb, mert kevesebb a nő és igy drágább is a nősülés és kockázattal is jár, mert nem mindig szokott sikerülni. Az itteni nép nagy sport kedvelő, mindenkinek megvan a lehetősége azt a sportot folytatni, amihez néki a legjobb kedve van; football, lóverseny, tennis, kriket, golf, stb. A nagy sport napok szombaton szoktak lenni, vasárnap minden be van zárva egy pár milkbár kivételével. Ha valaki vatuk és jó tasmániai módra mindenki biztosítja magát előtte való nap, A Déli Harangszó Ünnepe Tasmániában. A tasmániai magyarság létszámához képest gyönyörűen ünnepelte meg a nándorfehérvári győzelem 500 éves jubileumát. Az itteni magyarság jubileumi bizottságot alakított. Tagjai voltak: Dr. Endrey Antal ügy véd, elnök, Vass János mérnök, id. Schuster Béla volt őrmester és Schuster Ferenc. A bizottság a diszelnökségre Dr. G. Young hobarti érsek urat kérte fel, amit az érsek ur nagy szeretettel vállalt el. Az ünnepség julius 15-én d. u. 4 órakor kezdődött nagy szentmisével, amit az érsek ur nagy papi segédlettel mutatott be, majd az evangélium felolvasása után ő tartotta a szentbeszédet. A nagy St. Mary’s Cathedralt zsúfolásig megtöltötték a hívők. Több mint kétezer személy volt ezen a nagy történelmi szentmi-
