Krónika, 1956 (13. évfolyam, 1-12. szám)

1956-01-15 / 1. szám

10 “K R Ó N I K A” 1956 janu'ár. állított össze Doráti Antal karnagy honfitársunk, aki második éve irányítja a nagynevű minneapolisi zenekart. A teljes programmoí Bar­tók Béla géniuszának és halhatatlan muzsikájának szentelte. Erdélyi néptáncok, Este a falun, Medve tánc, Melódiák, Ka­nász tánc és Suit 2. Opus 4. a magyar lélek ősi világát, tudatalatti mélységeit és meglepő harmóniáit tárta fel. Az ezres hallgatóság meg­­büvölten hallgatta Bartók zseniális vakmerőségeit, ahol az évezredes küzdelmek, bánatok, szilaj kitörések, elhaló búskomorság villámlottak, valami teljes uj és lenyűgöző harmóniában. Egy ezeréves nemzet he­gyei, pusztái, sokat szenvedett hősi népe tárja fel színes és megrázó élményéit. Csattognak a hegyek magasai, tilinkózik a pásztor, mesél a delibábos róna, ezüsthangon csobognak patakjaink és mint sodró ár zug a Tisza. S mindezt magába szívja és lelkében átöleli, feloldja és kiénekli a magyar föld ősi fia, színes képzelet világának sziporkázó erejével. Nincs bennük mesterkéltség, minden őszinte és mély, ahol az ember elsírja szivének, lelkének hamvas titkait. Magyar lélek, ősi üzenet a Kárpátok áldott öléből: a nagyvilágnak! Doráti Antal a képzettség és technika kiemelkedő magasán áll! Világviszonylatban is az elsők között villan mesteri pálcája, amelynek ritmusaiban és finom vonalaiban az igazi, nagymüvész szel­leme, szive és ereje varázsolja elénk a legnagyobb alkotók és művé­szek muzsikás-világát! Biztos technika, anyagot uraló precizitás, meg­babonázó eggyéforradás a karral, uraló átélés, magával ragadó len­dület, a legfinomabb pianissimokat kiéreztető szív és finomság. Elegáns alakja, mint mágikus mester inti be, hajlítja magasságok és mélységek felé muzsikusait s mint vulkánikus erő emeli viharok és tragédiák tit­kos szakadékain keresztül hatalmas orchesztráját és a megbüvölt hall­gatóságot! Dorati ma, a nagy világváros szivében él, ahol a művészi küldetése mellett magyar érték és néma propaganda! A Bartók-estre meghívták Anda Gézát is, aki Brahms Op. 83. Num. 2. kisérte zongorán. Technikai virtuozitás, lenyűgöző biztonság és brilliáns megéreztetés jellemzik, ezt a fiatal budai művészt. Jobb magyar propagandát és maradandóbb magyar-lélek megmutatást nem tudunk elképzelni! A politizálás helyett, talán ezen az utón, sokkal többet érhetne el a hontalan magyarság! Négy teoló­giai tanárral voltam, akik skótok és irek voltak. Megfogták kezemet és fájó részvéttel mondották: “kár értetek, mert igen tudtok!” Lefu­tottam és boldogan szorítottam meg Doráti kezét: “Köszönöm Mester, ezt a felejthetetlen estét!” A gratulálok koszorújában állt és moso­lyogva kérdezte: “szép volt?” Könnyeim indultak meg és kifordulva, csak ennyit mondottam: “megmutatta, igaz magunkat!” Ez a munka: nagy nemzet-mentés! (PSZY) Egy betiltott lap feltámadása Irta: SOMSSICH LÁSZLÓ Himalája üzenete Genfnek... Urallak Föld és nagy, kemény szirtjeim A halál-szagu embernek titkai! Pedig bensőmben, oly ős tüzek égnek, Még nem is fáradtak, csak igen mélyek: Mint a bus népek! Büszke még fejem, mint hófödte orom, Itt, már a csillag is közelebb oson, A Hold fénye bágyadt, néha, itt pihen. A Föld csúcsa vagyok, néma és rideg: Istenes liget! De ha megbosszant a gőgőtők nagyon. S a népek-jaja, mint vihar ostromol, E lepke-táncra, egyszer megindulok , . . Mit vártok akkor, Ti emberek, Nagyok: Ha lezúdulok?! Chaska, 1955 november. P. SZELÉNYI. ÉGI SZŰZ VIRÁG. Két hétig ültem az orgonánál reggeltől estig és idegen dallamok között kutatott kezem, mikor az orgonás nővér egy derűs hétköznap reggelen föllapozta előttem a könyvet: “Holnap ezt fogjuk énekelni” . .. Nézem a címet: O most holy one . . . Nyúlok utána, próbálgatom, a kezem oly könnyedén szalad a ritmus után ... Oly ismerős ... Újrakezdem s felsikolt szivem, hiszen ezt ismerem, persze ismerem: Égi Szüzvirág, áldjon a világ Téged ó Szűz Mária, gyönyörű virág . . . Valami melegség fut le az arcomon s a torkomból halkan feltör a sirás: Ó hát elkísértél ide is te drága kéz, te drága dallam, égi méz... ANYÁM KÉPE ELŐTT. Egy fénykép függ az ágyam felett, elnézem sokszor órákon át és szivembe vésem mindörökre bájos, szelid-szép mosolyt. Fehér ruhában, mirtuszos hajjal, csendes mosollyal néz felém, lágyan, kedvesen, álmodon és egy kis bánat ül szemén. Itt szoktam csendben imádkozni és sírni is, ha fáj nagyon szomorú, bus árvaságom, a szivem és a bánatom. A képről ilyenkor biztatón tekint le rám szép, jó anyám, .— s én megbékélt mosolygással megyek tovább a Golgotán. * * * KÖNNYŰ LÁSZLÓ, az ismert, jeles katolikus iró és költő, aki mint menekült 1949-ben jött az Egyesült Államokba és jelenleg St. Louisban (Mo.) szolgálja a magyar ügyet, most ünnepelte iro­dalmi munkásságának húsz éves jubileumát. Ez alkalomból a “St. Louis és Vidéke” hetilap külön mellék­letben közölte több kitűnő költeményét és más írását és az amerikai magyarság széles köreiből keresték fel lelkes jókivánatokkal, melyek­hez a Krónika is őszinte szívvel csatlakozik. A kanadai és amerikai magyar hitbuzgalmi lapok közül egyre na­gyobb népszerűségre tesz szert a már otthon is sokat olvasott SZÍV újság. A SZÍV újságot még az első világháború előtt, két jezsuita pap alapította: e nagyemlékű Bangha Béla és Biró Ferenc pater, utóbbi hosszú évekig jezsuita tartomány­főnök. Neveik a katolikus magyar renaissanceal elválaszthatatlanul egybe vannak kötve. A SZÍV az ő révükön érte el a heti százezer példányt, amivel valamennyi ma­gyar lap között harmadik helyen szerepelt. ® * ® A bolsevista rendszer Magyar­­országon az egyik legkomolyabb ellenfelének a jezsuita rendet te­kintette. Függetlenül attól, hogy a budapesti Mária utcai jezsuita rendház, vallásra és származásra való tekintet nélkük rejtegette az üldözötteket, a jezsuita rend el­nyomásánál a kommunisták még a hírhedt “szalámi taktiká”-t sem vették igénybe. A Magyaror­szágon működő kb. 200 jezsuita szerzetes közül közel 50-nek kel­lett vándorbotot a kezébe venni s külföldre menekülni s a megma­radtak közül ma még mindig kö­zel tizen vannak börtönben. A világon közismert fegyelme­zett szervezettségeknél fogva azon ban a jezsuiták a katolikus magyar hitéletnek idekünn hamarosan legfőbb támaszává váltak. A rend­nek ma már Montrealban (Kana­dában) önálló magyar noviciátusa van s ott találjuk a jezsuita atyá­kat mindenütt, ahol magyar tele­pülések és iskolák vannak. * * * Ennek a közismert jezsuita agilitásnak egyik gyakorlati ered­ménye idekünn a SZÍV újraala­pítása. A lap (371 Watson Street, Buffalo 12, N. Y.) immár harma­dik évé újra bekopog a katolikus magyar hívők ajtjaján, egyre nö­vekvő példányszámban, (tudomá­sunk szerint ma kb. 3.550.) Tar­talomban és kivitelben nem ma­rad el a régi SZIV-től s évenként egy rendkívül ízléses, szép kivite­lű naptárral lepi meg olvasóit. Az 1956. évi naptárt a napokban hoz­ta meg nekünk a posta. A katolikus hívőknek rendkívül megfelelő naptárból kitűnik kü­lönösen a volt jezsuita magyar provenciális, Borbély István S. J. “X. Szent Piusz Pápa” cimü cik­ke; a naptár és a lap szerkesztőjé­nek, Zrínyi Józef S. J. a KALOT- ról (Katolikus Agrár Legényegy­letek Országos Társasága) irt ta­nulmánya és a volt kínai magyar missziós páternek, Cser László S. J. három novellája. FIGYELEM! Kiadóhivatalunk uj cime: 370-7th Ave., Room 224, OLVASÓINK FIGYELMÉBE! ELŐFIZETÉS: külföldről meg­felelő számú international coupon levélben való beküldésével lehet legegyszerűbben lapunkra előfi­zetni, A couponok minden ország postahivatalaiban kaphatók. (Itten a posta darabonként 8 cent érték­ben váltja be.) Kéziratokat nem adunk vissza. Küldeményekért felelősséget nem vállalunk.

Next

/
Thumbnails
Contents