Krónika, 1956 (13. évfolyam, 1-12. szám)
1956-07-15 / 7. szám
1956 julius. * K R Ó N I K A” 3 A kommunizmus története Irta: TARCZ SÁNDOR. ELSŐ FEJEZET. MI A KOMMUNIZMUS? Erre a kérdésre egy szóval válaszolni nem lehet. A kommunizmus a gyakorlati életbe átvitt elmélet, amely szerint az állam erőszakkal kisajátítja magának az összes termelési eszközöket, gyárakat, műhelyeket, termőföldeket, bányákat, stb., köztulajdonba veszi az összes bankokat, forgami eszközöket, mint amilyenek a vasutak, hajók, repülőgépek, gépkocsik, stb., megszabja az árakat, munkabéreket, nyugdijakat és előírja, hogy polgárai mennyi ételt, italt fogyaszthatnak, hány öltöny ruhát, hány pár cipőt, stb. vásárolhatnak az állam tulajdonát képező boltokban. A gazdasági élet e négy fontos ága tehát az állam előírása szerint működik. A gyárak és termőföldek, bányák és erdők annyit termelnek, amennyit az állam előir. A vasutak, hajók, repülőgépek és egyéb szállító eszközök az állam által előirt menetrendhez igazodnak. A munkabéreket, nyugdijakat és egyéb fizetési igényeket az állam szabja meg, ugyancsak előírja jegyrendszer utján, ki mennyit ehet, ihat, hogy öltözködhet, hol és milyen lakásban lakhat, mikor cserélhet állást vagy lakást. De nemcsak gazdasági téren szabályozza polgárainak életét a kommunista állam, hanem a magánélet minden apró részletében. Megszabja, mikor hagyhatja el otthonát valaki, mily messzire mehet vagy utazhat lakásától, munkája elvégzése után hogyan töltse szabad idejét, mit olvasson, rádióján milyen programot hallgasson és kivel érintkezzék. A gazdasági és magánélet korlátozásain kívül az állam abba is beleszól, hogy polgára kire szavazzon, aki őt kerületében, falujában, városában irányítsa, vagy vezesse, avagy az állam képviselőházában őt képviselje. E hármas korlátozás mellett szellemi, illetve lelki téren is alkalmazza hatalmát az állam polgárai felett, amennyiben nemcsak korlátozza őket abban, hogy vallásukat gyakorolják, hanem istentagadó irodalmi termékek vásárlására és olvasására kényszeríti őket. Ez a kommunista államrendszer, amit ma szovjetrendszernek neveznek. Karl Heinrich Marx, németországi születésű, egyetemet végzett, hitehagyott intellektuel agyában született, százegynehány évvel ezelőtt, Vladimir Ilyich Ulyanov, kazáni születésű, egyetemet végzett hitehagyott intellektuel valósította meg és Iosif Dzhugashvili, georgiai születésű, hitehagyott és kicsapott papnövendék fejlesztette tovább egészen haláláig. Egyikük sem volt orosz. A szabadságra vágyó ember nem ilyen rendszert óhajt, ha sorsával nincs megelégedve. Kommunizmust csak erőszakkal lehet egy néppel elfogadtatni, csak erőszakos eszközökkel lehet huzamosabb időn át fenntartani és csak akkor, amikor a belföldi és külföldi politikai helyzet egyidőben kedvez a kommunizmus úttörőinek. Amikor 1917-ben a keleti fronton a németek győztek és az orosz cár lemondott, polgári összetételű, demokrata irányú ideiglenes kormány alakult. De ekkor Oroszország már a belföldi és külföldi politikai helyzet malomlcövei között őrlődött. A belföldi hatalom birtokosa Alexander Kerensky ügyvéd erélytelensége és bizalmatlansága, (erről később többet) valamint Ludendorff, a keleti hadszíntér német vezérkari főnökének politikai rövidlátása csinált utat a kommunizmus híveinek, akik magukat bolsevikieknek nevezték. Ki is használták a bolsevikiek ezt a nekik kedvező helyzetet. 1917 március 8-tól, amikor Szent-Pétervár háziasszonyainak tüntetését a munkások általános sztrájkja követte, egészen október 23-ig bomlasztották az állami gépezetet, a hadsereg szellemét, agitáltak a háborúval elégedetlen, békére vágyó tömegek között, hogy azután a haditengerészek és katonák nyílt lázadásával, katonai, munkás és egyéb tanácsok (szovjetek) megalakításával magukhoz ragadják a hatalmat. Hogy fiatalabb olvasóink, akik az első világháború után születtek, tehát az előzményeket kevésbbé ismerik, jobban tájékozódjanak a kommunizmus felől, célszerűnek tartjuk, ha röviden ismertetjük a cári Oroszország utolsó évtizedének történetét. Tagadhatatlan, hogy a cári Oroszország volt Europa legelmaradottabb nagyhatalma. De azon az utón volt, hogy ötven év mulasztásait behozza. A vesztes japán háború józanitó hatással volt Oroszország uraira. 1906-ban már alkotmányos demokrata többség irányította a Duma-t (az orosz képviselőházat). Reform programjában volt a nemzeti és felekezeti egyenlőség, a cári és nagybirtokok parcellázása a földmivesek számára. Hét év alatt az elemi iskolák számát 100 ezerről 150 ezerre emelték, munkásvédelmi törvényeket hoztak, a munkaidőt korlátozták és a sok orosz szellemi óriás, Tolstoy, Gorki, Chekhov, Dostoevsky, stb., követői alkotmányos utón igyekeztek az orosz állapotokon javítani. Az 1914-ben kitört világháború azonban még mindig nagyon elmaradt Oroszországot állított csatasorba. A kaonai vereség okozta az első forradalmat. Az uj rendszer gyengének Kiujjui a nándori csoda.., Én, a késői költő lebontom századoknak moha lepte falát, hogy kiemeljem a romok alól Hunyadinak fényes diadalát. Csodálva nézzen fel rá a világ és ha nem tudta volna még máig, a győzelmet magyarok vívták ki s harangok felzengő imái. Velünk volt és velünk van az Isten. Szenvedés, vér a győzelem ára s ha keresztet védel, pogány zászló soha nem jut fel a várfokára. Megfeszítve várunk a Golgotán bus magyarok a feltámadásra. Harangjaink nem imádkozhatnak, de lelkűnkből zug az áradása gátakat tépő szent akarásnak, kiharcolni régi szabadságunk. Le fog dőlni a sok ppgány bástya, ha mind egyként csatasorba állunk. Kiujjui majd a nándori csoda, Hunyadi szelleme idézi fel, aki még egy utolsó csatára kitör az égből vitézeivel. CSIGHY SÁNDOR. bizonyult, hogy a második forradalmat előkészítő kommunistákkal végezzen. A NAGYIPAR ÉS A SZOCIALIZMUS. Cikksorozatunknak kimondott célja a kommunizmus történetének ismertetése. Nem mulaszthatjuk el azonban röviden ismertetni azokat az előzményeket, amelyek a kommunizmus létrejöttét elősegítették. Ezek között első helyet foglal el a kézi, illetve háziiparnak nagyiparrá való gyors átalakulása. A tizennyolcadik század közepéig az emberi és egyéb szükségleti cikkeket a házi, illetve kéziipar állította elő. Kézmivesek készítettek mindent. Az asszonyok fontak, szőttek, a férfiak a varga, szabó, stb. munkát végezték . . . rendszerint mesterek irányítása mellett. A mesterek szakma szerint céheket alapítottak (az angolszász népek guild ’-nek nevezték ezt az első szakmavédelmi tömörülést.) Az ipari találmányok, mint amilyen a fonógép, szövőszék, varrógép, stb., továbbá az emberi erőt helyettesítő energiaforrások, (vízmüvek, gőz- és villanyerő, stb.) valamint a kezdetleges szállító eszközök (vontatott hajók, vitorlások, szekerek) helyettesítése a gyorsabb modern szállító eszközökkel a múlt század elején és derekán a kéziipart jóformán egy emberöltő alatt gyáriparrá alakították át. Ez magával vonta a lakosság tömörülését olyan helyek és városok közelében, ahol ily nagy gyárak működni kezdtek. A falu népe javarésze felhagyott az őstermeléssel és gyári munkás lett. A gyárak nőket, sőt gyermekeket is alkalmaztak és nem ritka esetben napi 12-15 órát dolgozott a gyári munkás. Kialakult tehát az eddigi arisztokrata, földbirtokos és polgári osztály mellett egy negyedik néposztály, a földbirtok nélküli munkásosztály, amelyet proletárnak neveztek. Előbb Angliában, amely vezetett az iparosodás terén, azután Belgiumban, Francia- és Németországban, azután fokozatosan a többi európai országokban, majd a fiatal Egyesült Államokban. A múlt század végén Oroszország is áttért a nagyiparra. Munkásvédelemről eleinte szó sem volt. A.mikor a nagyiparosok vagyoni és politikai téren kiszorították az arisztokráciát az állami ügyek vezetésében, egyeduralmat élveztek a munkapiac terén. A kiszolgáltatott munkásnép érdekében és védelmében indult meg az a társadalmi mozgalom, amit az angolok szocializmusnak neveztek és amely elnevezést a többi ipari államban is elfogadtak. Eleinte gazdasági természetű volt. Első politikai irányt Németországban vett a mozgalom, amikor Ferdinand Lasalle 1861-ben megalapította a Szocial-Demokrata pártot. Az uj párt magáévá tette Marx elveit. Ahogy a többi államokban is szavazati joghoz jutott a-munkásnép, úgy alakultak a szocialista pártok. A többséget képező mérsékelt elemmel szemben állt a hangos, radikális érzelmű kisebbség, amely forradalmi, tehát erőszakos utón akarta azt elérni, amire a szociáldemokrata pánt fokozatosan, parlamentáris, tehát alkotmányos utón törekedett. Az orosz szocialista pártnak ezt a radikális, forradalmi csoportját bolseviki-nek nevezték, a vezetője Vladimir Ilyich Ulyanov volt. . . . másnéven Lenin. (Folyt, köv.) I
