Krónika, 1956 (13. évfolyam, 1-12. szám)
1956-06-15 / 6. szám
10 “K R Ó N I K A” 1956 junius. bizonyítják az 1950 körül megtartott kommunista népszámlálások. Ha összegezzük az 1949. évi magyar, 1948. évi román és jugoszláv. az 1950. évi szlovák és az 1951. évi osztrák népszámlálás kimutatásait, azt találjuk, hogy 1950 körül a magyarság 11,340,000 lélekkel 52.9 százalékát képezi a történelmi államterület népességének. Ez a számarány azt jelenti, hogy a magyarság a két világháborúval kapcsolatos pusztítások ellenére is szilárdan tartja azt a népi állományát, melyet a millenium körüli évtizedekben megszerzett. Figyelembevéve a körülményeket, ez fényes bizonyítéka annak, hogy a magyarság életerejét teljes egészében megtartotta-Dr. Czettler Jenő emlékének Irta: DR. CZERMANN ANTAL. (Befejező rész.) — De mi van az angolokkal, akik nagy ellenségei a restaurációnak, ami pedig igen megszilárdítaná a Dunamedence politikai rendjét. — Kérdezem a professzor urat tovább: hiszen ritkán van ilyen beszélő kedvében, ezt ki kell használnom. — Onnan is uj szelek fujdogálnak; Harold Rothermere sajtóhadjáratára az angol társadalom felébredt ugyan, de a hivatalos angol politika még mindig Trianon alapján áll, de viszont jó viszonyban van a lengyelekkel; ezért fontos a lengyel-magyar barátság felújítása, aminek érdekében náluk jártam! — Ne politizáljatok már annyit, úgy se jön ki semmi jó belőle — hangzik Lujza nővérem korholó hangja, az ebédlő nyitott ajtaján átszürődő lámpafénytől megvilágitott ambitusról; bevonulunk tehát az ebédlőbe, ahol már a zongora mellett ül Lujza nővérem és várja a gazda nótarendelését. Jenő elemében van és zeng a dal, hol szomorúan, hol vígan, pattogósán, de mindig magyar ütemben, mig nyugovóra nem térünk, íme Csörög élete, amelyet még egy csomó komaasszony és keresztgyerek; kacagása, zaja tarkit, anélkül, hogy annak boldogságát megzavarná. Vájjon mi lett Csörögből ma, gazda nélkül? Egy élet munkája romjain az oroszok és csatlósaik járják egy nemzet haláltáncát! A földet, ezt az áldott magyar földet még se vihetik el, a romokon egyszer a Czettlerek és a magyar nép szorgalma uj életet fog teremteni és Csörögön is megindul a munka, mint már annyiszor az ezerév folyamán és a vulkanikus talajban gyökeredző szőlőtőkék nemes termése, a hires csöröghegyi uj örömöket, uj reményeket ad a küzdő nemzedékeknek. .. . Jenő szenvedéllyel gyűjtötte a magyar múlt és családja emlékeit. Pesti lakása és csörögi háza valóságos kis múzeuma volt ezeknek. Pesti lakását kirabolták, Csörögöt elvették s a sir szélén álló öreg embert börtönbe vetették. Menekülhetett volna. Én magam is kértem erre s felajánlottam részére atyafiságos vendégszeretetemet, előbb Balaton-Antaltelepen és szükség esetén karintiai rokonainknál; de ő maradt, nem tudott a magyar földtől elszakadni. Amint később hallottam, az őt felkereső fiatalokat váltig biztatta a menekülésre. — Ti csak menjetek, rátok még nagy hivatás vár, de én már befejeztem munkámat s itthon várom meg a végét, bármilyen lesz is az, — vállalta a mártiromságot, mert tudta, hogy Golgota nélkül nincsen feltámadás! Czettler Jenőhöz a közgazdához, politikushoz, egyetemi tanárhoz, a Magyar Tudományos Akadémia tagjához, az agrárszakoktatás, a gazdakörök és a szövetkezeti eszme előharcosához azonban, eltekintve atyafiságos kapcsolatomtól, még két személyes vonatkozás is fűz. Mind a két esetben az aktiv diszelnökség keretében jelentkezett az. Ö ugyanis, diszelnöke volt a Prohászka püspök irányítása szerint, általam alapított és nagy eredményekre tekintő Keresztény Ifjak Egyesületének és diszelnöke volt a Magyar Faluszövetségnek. Az előbbi kapcsán csak arra utalok, hogy minden évben szakelőadója volt az egyesület által fenntartott Népakadémiának, amikor szinte egész Budafokot megmozgatta szavaival. Nagy szolgálat volt ez, ezen, az első kommunizmus által fertőzött talajon. A második esetre, a Faluszövetségre nézve — amelynek ügyvezető alelnöke voltam — elég ha annyit mondok, hogy a szive-lelke csüngött rajta és a magyar falu népén és mindazon, ami annak gazdasági, szociális és kulturális felemelését szolgálta. Mind a két társadalom, velem együtt, nagy fájdalommal siratja egyik és hőn szeretett vezérének földi elmúlását! Amikor búcsúztatok, szólnom kell azok nevében is, akik a rabhazában élve, nem beszélhetnek, szólnom kell adoptált fia és rokansága, valamint az én hozzámtartozói nevében is és meg kell emlékeznem tanártársairól és tanitványainak szinte végtelen soráról, valamint mindazokról az egyházi és világi személyekről, akik ismerték és nemes törekvéseiben együtt voltak vele. A néma fájdalom megható megnyilatkozása nevében teszek egy-egy virágszálat ismeretlen helyen lévő sírjára. Végül gondolok az elhagyatott csörögi kisgazdákra, a boldog órák- e felejthetetlen tanyájára. Itt volna Jenő öregségében az, amire mindig vágyott; a nemzet fenntartó erejét jelentő független kisgazda, amely társadalom erősitése egyúttal a nagy képességekkel megáldott Czettler Jenő munkás életének politikai programja is volt. Legyen áldott nemes emléke. A RABNÉPEK ÜGYE, AZ PERSZE MÁS! Mollet francia miniszterelnök és Pineau külügyminiszter május 11-től 15-ig négy napot töltöttek Moszkvában, de az oroszokkal közösen kiadott közlemény szerint semmiféle lényeges kérdésben nem történt megegyezés. A két francia szociáldemokrata kormányférfiu állítólag abban bizakodott, hogy a Szovjet nyilatkozatban fogja támogatni Franciaországot a véres forradalmi harcoktól dúlt Algéria gyarmat arab lakosságának szabadságharcos törekvéseivel szemben. Ennek azonban épen az ellenkezője történt úgy a közlemény szövegében, mint a vendégek tiszteletére rendezett banketten, ahol Kruscsev “az arabokra és mindazon népekre” ürítette poharát, amelyek “nemzeti függetlenségükért küzdenek”. A francia vendégekre egyáltalán nem hízelgő felköszöntő beszédében Kruscsev többi közt hangoztatta, hogy harsány nevetésnél egyebe nincs azok számára, akik valamely népről azt állítják, hogy nem érett arra, hogy önmaga intézze sorsát. Kruscsev ezt is az afrikai arabokra értette, de önmagára és a Szovjetre mondott akaratlanul ítéletet, hiszen a Szovjetnek az európai rabországok feletti diktatórikus uralma harsány cáfolata annak, hogy Kruscsev és társai valóban a kisnépek szabadsága és függetlensége ügyének volnának őszinte harcosai. Hiába komédiázik a szabadságukért küzdő rabnépekre ürítve poharát, amikor mindenki tudja, hogy kolonializmus tekintetében a Kreml urainak fején van a legvastagabb vajréteg, mert rabnépeik gyarmati sorsát még a kommunizmus gyűlölt rendszerének feltukmálásával is megtetézték! « « • A francia kormányférfiak hetekkel előbb arról fantaziáltak, hogy “összekőtő-hid” lesznek a moszkvai tárgyalásokon a Nyugat és Kelet hidegháborús békéje érdekében, de a záró közlemény mitsem említ arról, hogy ily javaslatokat tettek volna. Mollet néhány héttel előbb azt mondta, hogy a haderők leszállítása megtörténhetik a német egyesítés nélkül is, ezt, a németeknél megütközést keltett nyilatkozatot azonban időközben visszavonták. Mollet mindjárt a látogatás elején hangsúlyozta beszédében, hogy Franciaország hü marad szövetségeseihez, a Nyugathoz. A látogatás végén pedig az újságírók kérdésére, miért nincs mégcsak szó sem a német kérdésről a záróközleményben, kijelentette, hogy e kérdésben az idevágó tárgyalások teljesen eredménytelenek voltak. Egyes külpolitikai körök utalnak arra, hogy Franciaországnak a Németországgal fennálló régi ellentétei miatt egyáltalán nem érdeke, hogy siettesse a német egyesítést és fúrja az oldalukat, nem e történtek titkos megegyezések, amelyekről hallgat a záróközlemény? Mollet kormánya tudvalévőén nem rendelkezik szilárd parlamenti többséggel és fenállása a 152 mandátummal rendelkező kommunista párt tűrésétől is függ. A francia kommunisták lesben állnak, hogy ha Mollet kisebbségi kormánya válságos helyzetbe kerül, Moszkva népfront-koalíciós elgondolásai alapján megpróbálják Mollet-t beugratni a velük való szövetkezésbe. Mollet erről eddig tudni sem akar. AMERIKA A FELSZABADULÁSÉRT William KnowJand republikánus szenátusi vezető pénteken, május 25-én beszédet mondott a Washington szenátusban és tiltakozott annak még a gondolata ellen is, hogy Kruscsev és Bulganin Szovjet vezetőket meghívják Washingtonba. Gúnyosan mondta, hogy azok, akik ily ötlettel foglalkoznak, talán csak nem akarják a Fehér Házban Lincoln ágyába fektetni Stalin e cinkosait, akik oly sok millió embert tartanak ma is kényszermunka táborokba? ..Nem hiszi, hogy akadna amerikai elnök, aki hajlandó volna meghívni őket. Megtagadták ugyan Stalint, de eddig még semmi jóhiszemű dolgot nem müveitek. Ugyanaznap este Knowland volt a főszonok a new yorki Town Hallban, a legutóbb alakult American Friends of Captive Nations “szabadság-gyűlésén”, melyen a rabnemzeteknek a Free Europe keretében működő menekült képviselői és több, a rabnemzetek szabadsága ügyével rokonszenvező amerikai szervezet kiküldöttei vettek részt. Jelen volt a Nemzeti Kina és Délkorea U. N. delegátus is, akiket nagy ünneplésben részesítettek. A színpad közepén nagy felirat hirdette: “Békét a szabadság által!” A termet a rabnemzetek zászlói diszitették, köztük a magyar zászló is. Mintegy ezer főnyi közönség volt jelen.Knowland kifejtette, hogy Kruscsev és Bulganin meghívása ugyanaz lenne, mint ha az Egyesült Államok elnöke Lengyelország, Dánia, Norvégia, Holland, Belgium és Luxemburg lerohanása után meghívta volna Hitlert. “Semmitsem szabad tennünk, — mondotta, — ami ronthatja a rabnépek erkölcsét és azon reményét, hogy eljön szabadságuk napja!” Knowland élesen ellenezte a Szovjet blokkal való kereskedelmi összeköttetéseket is és kijelentette, hogy ha az Egyesült Nemzetek őszi közgyűlésén újra napirendre kerülne a kínai kommunista kormány befogadásának kérdése, a javaslatot el kell vetni« A gyűlésen felolvasták Eisenhower elnök táviratát, amelyben újólag hangoztatja, hogy a rabnépek nincsenek elfelejtve és “a velük történt igazságtalanságokat az emberi lelkiismeret előterében kell tartani, amig jóvátéve nincsenek.” Táviratot küldött Nixon alelnök, Dulles külügyminiszter, Harriman new yorki kormányzó, Bentley ismert magyarbarát képviselő és több más politikus is. A demokratáktól Harrison Williams new jerseyi képviselő beszélt. William J. Donovan tábornok, az Office of Strategic Services /
