Krónika, 1956 (13. évfolyam, 1-12. szám)

1956-06-15 / 6. szám

1956 junius. “K R Ó N I K A” 3 hagyományos kapcsolatot meg­bontották. Romániát kivéve, amelynek hercegprímása meghalt, ^ a hercegprímást mindenütt letar­tóztatták”. “Az egyházak által elszenvedett legsúlyosabb csapások egyike volt a theologiai (egyháztudományi) iskolák legtöbbjének bezárása. Kevés papot nevelnek, hogy pó­tolják az aggokat és bebörtönzöt­­teket. Magyarországon a papnö­vendékek (szeminaristák) száma mindössze 500. Csehszlovákiában csak egy teológiai fakultás maradt meg, Lengyelországban 1952 óta 59-et szüntettek meg és csak kettő működik”. “Mindazonáltal a katolikus és protestáns egyházak lelkileg erő­sebbek, dacára az üldözéseknek vagy épen az üldözés miatt. A leg­jobb összekötők maradnak a rab­ságba kényszeritett népek és a nyugati civilizáció között. De ha nem tudják megtartani az ifjú­ságot, amelyet most lassan elvesz­tenek, ez az összekötő kapocs egy évtized múlva nagyon gyenge lesz”. « # * A negyedik fejezet a gazdasági helyzetről szól. Denny megálla­pítja, hogy a rabországokban, a kommunista módszerek enyhitése következtében a gazdasági viszo-; nyok némileg javultak. Az ameri­kai életszínvonaltól nagyon távol esnek, de alkalmasak arra, hogy Oroszország szükségleteit szolgál­ják és amellett megadják a szolga­ságba hajtott lakosságnak azt a Szűkös, szegényes életmódot, amely elég ahhoz, hogy ne forra­­dalmasodjék. Amíg mutatkozik némi javulás, a rabnépek méltá­nyolják az újabb morzsákat s nem csinálnak maguknak bajt”. “Teljes gazdasági uralom, han­goztatja Denny, a leghatékonyabb fegyver a gyűlölt diktatúra fenn­tartására. Az egyes ember állásá­tól az ágyáig és asztaláig minden a kommunista állam kegyétől függ. Az átlagember tehát alkalmazko­dik. Forradalomra vagy szökésre csak akkor gondol, ha nem lát többé semmi életlehetőséget. A nyugati világ szereti úgy látni a rabnépeket, hogy eszmei okokból, politikai és vallási szabadság ér­dekében kívánnak változást. A tények azonban azt mutatják, hogy a rabnépi lázongás egyetlen na­gyobb megnyilvánulása, amely három év előtt Kelet-Németor­­szágban tört ki, — a kétségbeej­­tően alacsony bérhelyzet és kép­telen termelési feltételek miatt tört ki- A tények azt is mutatják, hogy az utóbbi években a felnőtt menekültek nagyrésze gazdasági okokból hagyta el hazáját. A leg­több igazi politikai forradalmár, akinek sikerült elkerülni a börtönt, nem várt tizenegy évig a szökés­sel”. “A csatlóskormányoknak bőven van nehézségük, hogy a legszük­ségesebb élet feltételeket lehetővé tegyék. Az okok: 1. A termelés alacsony színvonalon áll és a bü­rokratikus állam nehézkes gépeze­­tü. 2. A lakosság krónikus lelassító munkája, alkalmi szabotázsokkal és a termelésben való együttműkö­dés hajlamának állandó hiánya. 3. Az orosz szükségletek elsőbbsége az országokéval szemben. A Szov­jet gyarmati gazdaságokként ke­zeli és irgalmatlanul kizsákmá­nyolja őket. A Kreml csak utólag ismerte fel e nehézségeket és a kommunista diktatúra és orosz elsőbbség határain belül igyekszik enyhíteni azokat. Elrendelte a munkatempó lassítását és a földek szociálizálásának u. n. önkéntes módszereit, ami a mezőgazdasági termelést tényleg kissé megnövel­te. A közfogyasztási cikkek meny­­nyiségének némi emelkedése és a rendőri terror szelidülése megjaví­totta a közhangulatot és ezzel a termelést is, de az orosz kizsákmá­nyolás nem csökkent- A rabor­szágoknak még a külkereskedelme is a Szovjet erősítésére van beál­lítva. Kiviteli áruik kelendőségét egyébként a silány minőség, a ma­gas ár és a szállítás lassúsága hát­ráltatja”. “A teljes orosz és rabországi termelésből a rabországok szol­gáltatják az olaj 15, az acél 25, a villanyerő 30 s a szén 51 száza­lékát. Mily diktatúrát gyakorol ‘e téren a Szovjet, jellemző példa, hogy Lengyelország csatlóskor­mánya a háború előttinél 60 szá­zalékkal magasabbra akarta meg­szabni széntermelési kvótáját, de Moszkva parancsára a háború előttinek megduplázását kellett bevenni az uj ötéves tervbe. Az oroszok kizsákmányolási politiká­jának másik eredménye, hogy a csatlóskormányok kénytelenek a saját népükön nyerészkedni és megcsalni a népet. Például a len­gyel állami üzletek nyolcszor ma­gasabb áron árusítják a tojást, mint amennyi a kiviteli ára, Ma­gyarországon pedig az állami üz­letek 1000 százalék haszonnal ad­ják el az importált disznózsírt”. “A mezőgazdaság továbbra is nagy gondot okoz a rendszernek. A parasztok meg akarnak marad­ni az egyéni gazdálkodásnál. Ha erősebb a nyomás a farmok szo­cializálására, a mezőgazdasági ter­melés csökken s viszont felmegy, ha az élelmiszerhiány miatt enyhül a kolchozósitó nyomás. Hasonló­kép a gyári műhelyek hajszájának és a politikai rendőrségi üldözé­seknek a rendszer biztonsági ér­dekei mértékén belüli enyhülése is közrejátszik a jelenlegi megjavult eredmények létrejöttében". * * * Az utolsó fejezetben Denny fel­állítja azt a tételt, hogy egyik oka annak, hogy a Szovjet 1.2 millió­val leszállítja a haderejét (Denny ezt megkérdőjelezi) arra vezethető vissza, hogy maguknak, az elővé­dekül szánt rabországoknak is ennél több haderejük van. “A Szovjet növekvő katonai erejét, írja Denny, valójában nem is a létszám, hanem a modernizá­ció határozza meg, beleértve az atomfegyvereket, a felszerelések egységesítését és a hadseregek orosz parancsnokok alatti együtt­működését, az orosz haderőbé való beillesztését. A rabországi haderőknek ma 2500 repülőgé­pük van, amelyek fele jet-gép”. “A rabországi hadseregek, meg­bízhatósága, — folytatja Denny, — mindig kérdéses volt, de újab­ban növekedett, mert szaporították a beosztott orosz tisztek számát, kitisztogatták a kétes parancsno­kokat és hadászatilag fontos pon­“RENDÜLETLEN HITTEL ÉS HŰSÉGGEL .. ” A magyarországi kommunista bitorló kormány a legitimista “összeesküvés” vádjával 15 évi börtönre ítélt, de múlt év októberében a börtönből egyik faluban házi őrizet alá helyezett Grősz József ka­locsai érseket, aki Mindszenty biboros hercegprímás letartóztatása után a katolikus Püspöki Kar feje volt, “amnesztiába részesitette”. Hegedűs András miniszterelnök közölte vele, hogy újból elfoglalhatja a Püspöki Kar elnöki székét, amely Czapik Gyula egri érsek áprilisban történt elhalálozása következtében betöltetlen. E hó elején az a megnem erősített hir járta be a világsajtót, hogy Mindszenty bíborost újból bebörtönözték, mert nem volt haj­landó hűségnyilatkozatot aláimi. Utóbb junius 6-án a N. Y. Times azt jelentette, hogy a hercegprímást elszállították eddigi őrizeti he­lyéről és a Nógrád-megyei Nagypetényen tartják fogva. A N. Y. Times junius 9-iki száma közli Sydney Gruson, a Times egyik ismert európai utazó riportere Kalocsáról kelt tudósítását. Gruson és három más amerikai újságíró két kormányember jelenlété­ben beszélgetést folytatott Grősz érsekkel a kalocsai rezidenciáján és az érsek kijelentette, hogy a hercegprímás jelenleg is egy egyházi épü­letben tartózkodik. Egészségi állapotáról nem nyilatkozhatott, mert, úgymond, hosszabb ideje nem látta. Grősz érsek Gruson előtt a következő nyilatkozatot tette: — Ismerjük e szavak jelentőségét: “Te vagy Péter és e sziklán fogom felépíteni az én Egyházamat”. És ismerjük azt a régi igazságot is, hogy “ahol a Pápa, ott az Egyház”. Mi tehát rendületlen hűséggel és hittel tekintünk Szentatyánk, XII. Piusz felé és kötelességünket útmutatásai s rendelkezései szerint teljesítjük. Őrizzük, amit reánk bíz­tak és építjük Isten Királyságát a nép lelkében. tokon orosz divíziókat helyeztek el- Az utóbbi a legfontosabb. A mostani elrendezés mellett nem volna könnyű, hogy a rabországi divíziók orosz uraik ellen fordítsák a fegyvert vagy cserben hagyják a frontot, miként a nyugati szövet­ségesek remélték. Vagy előretolt helyen volnának, amelyről nem vonulhatnak vissza vagy más olyan elhelyezkedést jelölnének ki számukra, ahol a kommunista biz­tonsági erők szeme és fegyverei alatt volnának”. “Azon körzetet, ahonnan a Nyugat ellen támadás volna elin­dítható, nevezetesen Kelet-Német­­örszágot s Észak Magyarországot orosz divíziók uralják. Kelet-Né­­metországból állítólag 30,000 orosz katonát kivonnak, de 20 megerősített orosz divízió még ott marad, úgyszintén 2-4 a szomszé­dos lengyel határon túl”. “A Szovjet a nyughatatlan, nemzeti Lengyelországot, melynek 263,000 embere van fegyverben Rokossovsky orosz marsall pa­rancsnoksága alatt, főként felvo­nulási terepnek tekinti és légi és tengeri bázisnak használja. Cseh­szlovákia 200,000 főnyi hadsere­gét 50 orosz tábornok és 900 orosz ezredes és őrnagy vezeti”. “Magyarországon az orosz had­erő számát 35.000-ről 60,000-re emelték fel, beleértve két ausz­triai divíziót, amelyet a békeszer­ződéskor egyszerűen átküldték a határon. A magyar haderő 280 ezer főnyi, Ausztriából két másik orosz divíziót Romániába, további kettőt pedig Lengyelországba tet­tek át. Bulgária hadereje 232,000 főnyi és 3000 orosz tiszt parancs­noksága alatt áll, a bulgár honvé­delmi minisztériumot orosz tábor­nokok vezetik”. “A varsói egyezmény szoro­sabbra fűzte a rabországi haderők Szovjet alárendeltségét. Mig a NATO-ban minden tagországnak vétójoga van és Gruenther tábor­nok. amerikai főparancsnok ha­tásköre korlátozott, addig Mosz­kvának a csatlósok feletti hatalma korlátlan és Iván Konev tábornok­nak, a varsói ellen NATO főpa­rancsnoknak hatalma absolut. . . • De ennél is fontosabb a Szovjet­nek, hogy ez országokban nagyér­­tékü bázisokat tart fenn, kezében tartja a rabországok fegyvergyá­rait s nyersanyag forrásai kiakná­zását, beleértve az urániumot is, amely felett közvetlen ellenőrzés­sel teljesen rendelkezik. A bányá­szok legtöbbje fogolyként robotol a legszörnyübb életviszonyok kö­zött. Legutóbb katonai munkaszá­zadokat rendeltek ki a bolsevik barbarizmus ez áldozatai mellé, hogy a termelést meggyorsítsák”. • • • Ez a helyzet ma a rabországok­ban. Az adatok közül nem egy ed­dig is ismert-volt, de Denny össze­foglaló tudósítása minden oldalról teljes képet ad. Igazi képet, a Szovjet imperializmusnak a rab­­országokban való beszervezettsé­­géről és azon megalapozott takti­kájáról, amellyel a felettük való hatalmát pokoli tervszerűséggel el­mélyíteni, véglegessé tenni igyek­szik. Noha nem vagyunk annyira pesszimisták, mint Denny, mert, legalább is magyar vonatkozás­ban, ismerjük a magyarság zömé­nek a kommunista pogánysággal és szabadságtalansággal öröklete­sen ellenkező lelkületét, természe­tét, megértjük azon legjobb ma­gyarokat, akik féltik az uj nemze­déket, az ifjúságot, a nemzet jövő­jét s emiatt álmatlanok az éjsza­káik. . . . Kétségtelen, hogy az idő Mosz­kvának dolgozik. Periculum in mora, a késlekedés végzetes lehet, A Dennytől említetteken kívül az atomfegyverek miatt is. Amerika 1948 derekáig egyedül volt az atomfegyverek birtokában, de mo­nopóliumát nem használta ki. Re­méljük, a Szovjet sohasem kerül atomfegyver-fölénybe Amerikával szemben, mert ha a mostani mo­soly politika segítségével ideje jut azt elérnie, úgy lehet, a világtör­ténelem legnagyobb zsarolására használná fel!

Next

/
Thumbnails
Contents