Krónika, 1956 (13. évfolyam, 1-12. szám)

1956-05-15 / 5. szám

1956 május.

"KRÓNIK A”

3

háborúra vezetett, először jött a “hideg háború”, melyet szavakkal, tollal, papírral vivtak, majd később valódi fegyverekkel Koreában, Indo-Kinában és Malayaban.

Uj Münchenek után az eredmény az lett, hogy Ázsia nagyrésze ma kommunista uralom alatt áll.

Moszkvai utasításra a színes fajokat fellázították a fehérek ellen, szomszédállamok között gyűlöletet szítottak és a munkásságot mindenütt sztrájkra bátorították.

TÉNYEK, MELYEKKEL SZEMBENÁLLUNK.

Ma ez a helyzet. 50 éven belül ugyanazok a hatalmak ugyanazokat a hibákat követték el háromszor és hibáik tanulságait elfeledték azonnal a hibák elkövetése után. . . Keserves tapasztalatok bizonyára megtanították a világot arra, hogy minden totális diktatúra célja legyen annak alapja szélső jobb, vagy szélső baloldali ideológia, a világuralom. És ez a szabadság és demokrácia teljes és végleges megsemmisítését jelenti.

GENTLEMAN’S

AGREEMENT?

A jelen helyzetben fontos, hogy szembenézzünk a tényekkel. Az önámitás és vágyálmak ideje már régen lejárt. . . Tisztában kell lenni azzal, hogy gentleman’s agreement csak akkor biztos, ha mindkét szerződő fél megbízhatóan betartja az egyezményt. . . . Ha a szerződő felek közül az egyik bűnösen lelkiismeretlen és a másik félt erkölcsi kételyek gátolják, a logikus eredmény az, hogy az utóbbi lesz a vesztes. . . Két, alapjában egymástól különböző eszmekor, mint amilyen a demokrácia és a kommunizmus, egymás mellett nem uralkodhatnak a világon anélkül, hogy állandó háborús veszély és a demokráciát a döntő ütközet elvesztésének súlyos veszélye ne fenyegetné.

LENNI, VAGY NEM LENNI?

Elérkezett a cselekvés ideje, mert a kérdés: “Lenni, vaqy nem lenni?’’

A probléma az, hogy miként biztosítsuk a Nyugati Civilizáció erkölcsi, lelki és anyagi értékeit és miként akadályozzuk meg a világ fokozatos de végleges rabszolgaságát, és ne feledjük el, miként szabadítsuk fel a népek sokszáz millióit, melyeket megfosztottak emberi jogaiktól, akik félelemben és nyomorúságban élnek a kommunista uralom alatt. Tekintetbevéve a tényt, hogy a veszély az egész világot fenyegeti és hogy a világ ma még szorosabb egység, mint volt a század elején, olyan politikát kell tehát követnünk, melyhez minden szabad népnek ragaszkodnia kell.

Minden szélsőséges elemre, legyen az jobb, vagy bal, figyelni kell és ellenőrizni, mint ellenséget és bomlasztó tényezőt. . . Gondoljunk arra, hogy a nácik, miután magukat lekötelezték a kommunizmus elleni szent harcra, Ribbentroppot küldték, hogy koccintson

Molotovval Lengyelország háborütépett teste felett.

A NYUGATI POLITIKA.

A nyugati politikának saját eszközeivel és módszerével kell szembeszállni a Szovjettel. A nyugati erőket ki kell épiteni, a szovjet haderőnek megfelelően, mert csak a fegyverek ereje támogathat egy határozott politikát egy állig felfegyverzett politikai hatalommal szemben. Minden lehető segítséget és támogatást meg kell adni azon népeknek, melyeknek alapvető lelki és anyagi segítségre van szükségük, mert a kommunizmus legfőbb segítői, a lebecsülés, megkülönböztetés, keserűség, nyomor és éhség. Ezek alapvető szabályok a nyugati politika számára.

Ha betartják ezeket a szabályokat, akkor a Kreml urai nem fog-, ják többé kinevetni a nyugati országok politikáját, mely gyakran széthúzást mutat. A Kreml nevet, mert minden nézeteltérés s feszültség gyengíti a nyugati szövetségesek erejét és a szovjet világuralom útját egyengeti.

A Szovjet nevethet, mert rendelkezésére állnak a csatlós “kormányok” engedelmes báb-vezetői, rab-munkások milliói és katonái,

A MI TITKOS FEGYVERÜNK.

Azonban a Nyugaton van egy fegyverünk, mellyel a Szovjet nem versenyezhet, mert annak léte ismeretlen előttük. Reméljük, hathatósabb fegyver, mint az Általános Rettegés minden hatalma. Megtörhetetlen és legyőzhetetlen akaratunk ez, hogy mint szabad népek éljünk és megmásíthatatlan eltökéltségünk, hogy szabadságunkat minden áron és minden eszközzel biztosítsuk! Válaszul a Gonosznak ez legyen a jelszavunk: Minden demokratikus nemzet vegye ki részét a félelemmentes élet őltalános megvalósitásából.

Ha megtesszük kötelességünket, Isten velünk lesz.

Hazámban

Mindég egy dallam, őszi, bus sirás,

Nincs tulipános vigság,

gyöngyvirág,

májusi derű.

Hallgat a lomb és bus madártalan erdő és berek.

Egyforma busák, egyforma némák szobrok, emberek.

Kialudt a fény s már nem csak az éj, a nappal is setét.

Magyar mezőkön a halál végez szántást és vetést.

De az aratás a világra is végzetes lehet, ha soká hagyják bilincsekben még a magyar kezet.

New Orleans

CSIGHY SÁNDOR.

Krnscsev és Bulganin londoni látogatása

HOGYAN ÉRTELMEZIK A JÓSZOMSZÉDSÁGOT

A KREML UTAZÓ

AZ ANGOL NÉP nem valami lelkesen fogadta Kruscsev és Bulganin, a két Szovjetvezér érkezését. A portsmouthi kikötőben volt ugyan ágyulővés a tiszteletükre, de a kikötőben lévő hajók némák maradtak, nem üdvözölték a szokásos élénk kürtöléssel a nevezetes vendégeket. A parton pedig a külügyminisztériumnak csak egy másodrendű szereposztásu küldöttsége várt reájuk. A rakodó munkások nem éljeneztek; inkább kíváncsiságból verődtek össze a hajó előtt s amikor jól megnézték maguknak a két jövevényt, a kopaszt meg a kecskeszakállut, szótlan mentek tovább a dolgukra. “B. & K”, (ahogy a londoni sajtó aposztrofálta őket), aztán elléptek a kirendelt diszszázad előtt és beszálltak a számukra fenntartott különvonatba.

Londonban Eden miniszterelnök várta őket a Victoria pályaudvaron. “Örömét fejezte ki a látogatás felett, de nem mulasztotta el a célzást, hogy a genfi államfői konferencia óta, melyen a meghívás történt, több olyan akció volt orosz részről, ami nem tette szívélyesebbé e találkozás hangulatát. Hangsúlyozta azt is, hogy a látogatásnak fontos ügyekben szükséges tárgyalások alkotják igazi célját (vagyis nem valami szeretetteljes, ujongó, baráti egymás keblére borulás) és reméli, hogy az eredmények a két ország közti, valamint a többi országokkal való viszonyt javítani fogják. Bulganin tolmács utján válaszolt s hangoztatta, hogy a Szovjet jóviszonyt kíván Angliával, a U. S.-sel és Franciaországgal. A politikánk közti eltérés dacára, mondta, jó szomszédokhoz illő, békés együttélésre van szükség. És megcsillantatta a lehetőségét annak is, hogy sok százmilliós árurendelésekkel fogják szerencséltetni az angol ipart és kereskedelmet.

A beszédet hangszórók közvetítették a pályaudvar előtti téren, ahol mintegy 2,000 ember volt jelen, egyrészük tüntető táblákkal. A bevonulásnál, az ut mentén álló közönség nem volt számban erős és csak néhány kommunista éljenzett, mig számosán abcugoltak. Legtöbben hallgattak. Ahogy mon dani szokás, csendesen undorodtak. Talán restelkedtek is, hogy ILYEN vendégeket kell fogadniok.

* * *

MÉG SOHA senkire nem kellett úgy vigyázni Londonban, mint a két Szovjetvezér testi épségére. Hatalmas motorbiciklista kordontól körülvéve autoturákat tettek a városban, de mind kevesebb nézőjük akadt. A közöny alkalmasint nemcsak a hires angol hidegvér jele volt, de az őszinte, megvető idegenkedésé is.

A Cityben a két Szovjetvezér megkoszorúzta a világháborús hősök emlékét, mintha Yalta megszegésével sohasem csúfolták volna meg önfeláldozásukat. .. . Naponta többórás, titkos tárgyalásokat folytattak Edennel az ellentétek

BÉKEAPOSTOLAI.

ügyében, közbe-közbe pedig részt vettek a lordmayor, majd a Labor Party által rendezett banketten és egyéb a tiszteletükre rendezett fogadásokon, miként azt az angol vendéglátói korrektség megköveteli, ha már vendégül látnak valakit. . .

A vendégek azonban kevésbbé etikettszerüen válaszoltak a Szovjet követség által rendezett banketten, amely a tiz napos látogatás másodnapján folyt le Eden és más miniszterek jelenlétében. Ezúttal Kruscsev beszélt a tőle megszokott nyíltsággal, amely annyira különbözik Stalin emlékezetes, száraz szűkszavúságától és sokkal szókimondóbb, kihivóbb mint az volt, de nem kevésbbé céltudatos és ármányos. A Szovjet követségen pláne otthon érezte magát és többi közt ezeket mondotta:

— Tudjuk, az angolok között vannak, akik nem sok rokonszenvet éreznek irántunk. De köztük is, úgy gondolom, nem sokan vannak, akik a vitás ügyeket fegyveres erőszakkal akarnák elintézni, — és ez a fődolog!

— Tudjuk, hogy önök nem szeretik a kommunizmust. Mi viszont nem titkoljuk, hogy nem szeretjük a kapitalizmust. De békében kell élnünk. Természetesen nem kívánjuk, hogy önök valamiféle szeretettel viseltessenek irántunk. De tagadhatatlan tény, hogy létezik egy nagy ország, a Szovjetunió, amely békét akar és nem háborút. Mint a közmondás mondja, nem választhatod meg szomszédodat, ahogy szeretnéd, hanem olyan szomszéddal kell együttélned, amilyent Isten adott neked. Ha ily felfogással foglalkozunk a nemzetközi kérdések megoldásával, mindig képesek leszünk, valamely megegyezés elérésére.

— Nem akarjuk önöket rábeszélni, hogy adják fel a kapitalizmust és fogadják el a mi rendszerünket. Önök viszont csak az idejüket pazarolnák, ha bennünket rá akarnának beszélni, hogy adjuk fel, szüntessük meg szocialista rendszerünket. Azt hiszem önök ezzel tisztában is vannak. Ha bennünket erőszakkal akarnának kényszeríteni annak elfogadására, ami számunkra lehetetlen, semmi eredménye nem volna. Ugyanígy nekünk sincsenek illúzióink, hogy önök elfogadnák azt, ami az önök számára lehetetlen. Hol a kiút? Csak egy van, a békés együttlétezés. Más ut nincs. Kár volna minden kísérletért, amely vitakérdéseket háborúval akarna rendezni.

— Mindkét oldalon ismert a mai fegyverek veszélyességének mérve. Tehát a népeket, a világot nem szabad kitenni a kiirtásnak s javai pusztulásának. A technika haladása folytán egyik oldalnak sem volna haszna belőle. Csak szörnyű pusztulást hozna. Mindent meg kell tennünk a háború elkerülésére, erélyesen kell dolgoznunk a feszültség enyhítésére és a nemzetek közti barátság megerősítése, a világbéke erősítése kell legyen a cé-