Krónika, 1956 (13. évfolyam, 1-12. szám)
1956-01-15 / 1. szám
1RÓNIK A” 1956 január. KALIFORNIAIMESSZELÄTÖ Dr. HERCZEGH JÓZSEF, református lelkipásztor. 6 sollyal vette át az Írást és a Tábor tagjainak azt válaszolta, hogy nagyon örül, ha az ország javáért felajánlott vezeklésben ők is résztvesznek. BIZONYTALANSÁGOT NEM ISMERŐ HIVATÁSTUDATA. Közismert tény, hogy felszentelésekor minden püspök cimert választ, mely kifejezi programmját, egész életbeállitását. Hercegprimás-atyánk cimerében Szent Margit képét látjuk és a “Sacra Pannonia” szavakat. Ezek életcéljára utalnak, arra, hogy a két háború, a nemzeti szocializmus és két kommunizmus által gazdaságilag és erkölcsileg, lelkileg, tönkretett országot viszszavezesse a keresztény lelkiség megszentelt útjára és igy a római időkben Pannóniának nevezett terület, — hazánk, ■— ismét szent legyen, mint volt megkereszteltetése után. Nincs uralkodó család, mely annyi szentet adott volna az emberiségnek, mint az Árpád-család, őseink csatákba indulva, rózsafüzért hordtak kardjuk markolatán, alkotmányát az Egyház őrizte és tartott kézben, maga az ország az egyházi államhoz tartozott. Szent Margit képe cimerében pedig azt jelenti, hogy ezen nagy életcél elérésére, felajánlja magát az Ur Istennek válságul, mint Béla király áldott és hős leánya tette. Ebben a beállításban is ősi, mély, természetfölötti hit fejeződik ki, az, hogy az Ur Isten elfogad váltságot, áldozatot másokért. Hiszen egész hitünk ezen igazságon nyugszik: Krisztus önfeláldozásán a kereszten, érettünk, bűnösökért. Hogy Őeminenciája szószerint igy ajánlotta föl magát az Ur Istennek, az kitűnik egy kijelentéseiből is. Az Eucharistikus Congreszus alkalmával Amerikában lévén, egyik nagy tisztelője felvetette neki, hogy tanácsosabb lenne nem visszamennie. Válasza ez volt: Megyek, hogy meghaljak népemért. Nagy és kegyetlen hivatás. Igazolja, amit Prohászka püspök atyánk igy fejezett ki: “Nagy hivatások kegyetlenek, ütjük kivont •kardok közt vezet végig”. Azon kívül, hogy a kegyelemben bízott Hercegprímás atyánk szigorú aszkézisével erre készült elő, mert nem lehetséges modern elpuhultságból egy fordulattal, kegyetlen áldozatok hősévé lenni. MEGFÉLEMEDÉST NEM ISMERŐ BÁTORSÁGA is erre készítette elő. A Mária napokkal kapcsolatban papjainak tudomására jutott, hogy merényletet készítenek elő ellene. Erre a hírre jelen levő egyik aulai pap ezt felelte: meg ne mondjátok Őeminenciájának, mert akkor éppenséggel elmegy oda. Vagy, mikor az Andrássy-ut már éjjel-nappal őrizte Esztergomban a primási palotát és a helyzet mind fenyegetőbbé lett, azt ajánlották neki, hogy távozzék észrevétlenül pár napra, hogy legalább éjszaka kinyugodhassa magát és ne kelljen állandóan készenlétben lennie arra, hogy a detektívek elviszik. “Nyugodtan alszom én amiatt itthon is”, volt válasza és maradt. Kitérhetett volna ő teljes biztonsággal a bekövetkezettek elől. Merem állítani, hogy a kommunista kormány fellélegzett volna, ha ezáltal szabadul, attól a szégyenteljes merénylettől, melyet a külföldi kommunista főparancsnokság kényszeritett rá. Ezt a könynyebbséget nem kaphatta meg Őeminenciájától. (Vége köv.) LEVELEKBŐL Kedves Szerkesztő Ur! Mellékelten megküldöm lapjában való szives közlés végett a Külügyminiszter Urnák 1955 december 13-án kelt nagybecsű válaszát hozzá intézett beadványomra, amit Nádorfehérvár török ostrom alóli felmentésének 500-ik évfordulójára való tekintettel tettem. A Centennárium ugyan csak 1956 julius 21-22-én lesz dátumszerint, de már 1955 október hóban elküldtem a genfi tárgyalások időpontjának közeledésére való tekintettel. Minthogy ez az ügy a világ magyarságának összességét érdeklő dolog, kérem, sziveskedjék a külügyminiszter Ur válaszát közölni. Pittsburgh, 1955 december 16. Kiváló tisztelettel LÁZÁR JÓZSEF volt magyar gimn. tanár. Department of State Washington December 13, 1955. Dear Mr. Lazar: Secretary Dulles has ashed me to thank you for your letter of October 18, enclosing a copy of your paper entitled The Shield of Christianity. Your interest in making your views abailable is appreciated and they have been brought to the available is appreciated and fice of the Department. Sincerely yours, JOHN P. MEAGHER (his own hand) Chief Public Services Division. Kedves Szerkesztő Ur! Szeretettel küldöm e pár dollárt, a Krónika javára. Azt mondják, hogy a jó könyvet és a jó újságot nem lehet eléggé megfizetni. A jó Isten bőséges áldása kisérje nagyszerű és igen fontos nemes munkájukat. Kegyelemteljes Uj Évet kívánva East Orange, N. J., 1955 dec. 29. Magyaros köszöntéssel Miss LINA DANCSÁK. A “Krónika” tisztelt Vezetőségének, Kiadóhivatalának és minden egyes Munkatársának és kedves családjuknak kívánunk kellemes és kegyelem teljes karácsonyi ünnepeket, valamint boldog Ujesztendőt! Köszönöm szépen az eddig díjmentesen küldött Krónikát! Kérni fogom, ha lehetséges, tovább is szíveskedjen küldeni. Igaz tisztelettel Huber Árpád Mannheim, Köfertal. Az esztendő végén számadást tart az ember mindenről, ami az elmúló esztendőben történt. Ezen az alapon készíti azután terveit az uj esztendőre. Nemcsak egyéni vonatkozásban van ez igy, hanem a közélet, sőt a nemzetközi élet minden pontján is. SZÁMADÁS A nemzetközi élet alakulása nemcsak a népek sorsára van döntő befolyással, hanem főképpen a gazdasági életre. Az Ur 1955-ik esztendejéről való beszámolónkat éppen ezért a nemzetközi helyzet áttekintésével kell kezdeni. Ezt annál inkább meg kell tennünk, mert hiszen a vörös rabigában szenvedő Csonka-Magyarország a nemzetközi fordulatok játékszere lett. A HARMADIK NAGY KIÁBRÁNDULÁS A vörös muszka diplomáciának igen sokszor sikerült délibábokkal félrevezetni úgy a nyugati hatalmakat, mint a nyugati közvéleményt. Az első nagy félrevezetés akkor történt, amikor az akkori elnök, Franklin D. Roosevelt, Maxim Litvinov muszka vörös külügyminiszterrel 1933 november 16-án egyezséget kötött, leszegezve, hogy a két nemzet közötti összeköttetés mindörökre normális és baráti marad. Egy esztendő sem kellett ahhoz, hogy ennek az egységnek minden szava veszendőbe menjen. Ez olyan nyilvánvaló volt, hogy Cordell Hull, az Egyesült Államok akkori külügyminisztere készen volt a diplomáciai összeköttetést megszakítani a muszka vörösökkel. Emlékirataiban Mr. Hull fájó szívvel számol be arról a kiábrándulásról, amelyen ő keresztülment a muszka vörösökkel kapcsolatosan. Ha ma újra olvassuk ezeket a sorokat, csak csodálkozni tudunk azon, hogy hogyan volt az lehetséges, hogy a második világháború idején a muszka vörös diktátoroknak újra sikerült félrevezetni úgy a nyugati hatalmakat, mint a nyugati közvéleményt. * * * A második nagy kiábrándulás a második világháború befejezése után következett be. A “Grand Alliance”, a “Nagyhatalmak”: az Egyesült Államok, Nagy Britania és Szovjet Oroszország véd- és dacszövetsége teljesen csődbe jutott, amikor Yalta és Potsdam titkai napfényre kerültek. Ettől kezd ve a nagyhatalmak képviselői már a legnagyobb gyanúval néztek a muszka szivárványra, amely oly hamarosan letűnt az égről. Azonban az amerikai közvéleményben mindig akadtak szószólói a muszka vörösek dolgának. Ismert nevű újságírók, publicisták és politikusok újra és újra hangsúlyozták a muszka vörösek félrevezető frázisait: a világbékéről és a leszerelésről elsősorban. Sajnos, egyházi férfiak is kiállottak a muszka vörös békepropaganda mellett. Amikor azonban Yalta és Potsdam titkai áthatották a sziveket és megrendítették a lelkeket, az előrelátó nyugati hatalmak viszonozták azt a hidegháborút, amit a muszka vörösök Berlin blokádjával megkezdték. * * * A mindennapi életnek egyszerű emberei, akik közé e sorok írója is számítja magát, nem tudják megérteni, hogy ilyen előzmények után, hogy sikerülhetett a muszka vörösöknek újra fölragyogtatni a béke és együttműködés szivárványát a Genfi-tó partján? A nagyhatalmak vezérei ültek le ott tárgyalásra az elmúlt esztendő júliusában, hogy biztosítsák egymást a megértés és együttmunkálkodás uj szelleméről. Ez a harmadik nagy muszka félrevezető kísérlet azonban nem sokáig tartott. Amikor a nagyhatalmak külügyminiszterei újra találkozóra jöttek össze Genf ben, a hóditó muszka vörös medve megmutatta igazi mivoltát. Itt szó sem volt többé megértésről és együttmunkálkodásról. Olyan követelésekkel állottak elő a vörös diktátorok, hogy azokról komolyan nem is tárgyalhattak a nyugatiak. Teljességgel lehervadtak a nemzetközi együttmunkálkodás reményei. A MAGYARORSZÁGI NAGY KIÁBRÁNDULÁS A muszka szivárványépitésnek szegény Magyarországon is nagy propagálói voltak. A magyar közvélemény nagyrésze nem hitt ezeknek a szólamoknak. Voltak azonban sokan, akik mégis reménykedtek. Újra éo uira olvastam leveleket még a kitelepített németnyelvű magyar állampolgároktól is, amelyekben ama reményüknek adtak kifejezést, hogy a genfi konferencia után uj élet fog kezdődni Magyarországon és elindulhatnak hazafelé, amikor a várvavárt viszszatelepités megkezdődik. Az óhazai vörös kormány ezt a hangulatot használta fel arra, hogy hazahívó szózatokat bocsátott ki nemcsak Amerikában, hanem mindenhol a világon, ahol magyarok élnek a szétszórtságban. Az Ur 1955-ik esztendeje azért végződött a legnagyobb kiábrándulással, mert a legutolsó genfi konferencián kitűnt, hogy a muszka vörösek a békéről és kooperációról szóló felhívásaikat csak félrevezetésre használják. Kitűnt, hogy a vörös világuralmi célok semmit nem változtak, sőt uj erővel törnek utat maguknak. ÉVVÉGI GAZDASÁGI ÁTTEKINTÉS Az esztendő végére jött a hir a Ford Motor Company nagy elhatározásáról. Ez a hatalmas vállalat az amerikai központi hivatalt: Securities Exchange Commissioni arra kérte fel, hogy tízmillió darab részvényét áruba bocsáthassa az amerikai nagyközönség számára. E sorok Írója nagyban figyeli a két nagy amerikai munkásszervezet: az American Federation of Labor és a CIO (Committee for
