Krónika, 1956 (13. évfolyam, 1-12. szám)

1956-02-15 / 2. szám

8 “K R Ó N I K A" 1956 február. EMLÉKMŰVET AZ ELSŐ AMERIKAI MAGYAR KÁT. PAP JELTELEN SÍRJÁRA! Decemberi számunkban megírtuk, hogy boldogult Msgr. Böhm Károly halálának negyedszázados jubileuma alkalmából Most Rév. Edward F. Hóban clevelandi érsek engedélyével Bőhm-Bizottság és Bőhm-Alap alakult, amely méltó síremléket kiván állítani a magyar­­országi katolikus papnak, aki 1892-ben elsőül érkezett Amerikába, hogy a kivándorolt magyarok lelki gondozását megkezdje. Hatalmas egyházi és nemzeti munkát fejtett ki a teljes négy évtized alatt, ame­lyet haláláig Amerikában töltött. Élete egyetlen nagy, missziós ut volt Amerika magyar telepein és többi közt Ő alapította a Katolikus Ma­gyarok Vasárnapja cimü hetilapot. A jeltelen sirra állítandó emlékművön kívül a Bizottság terv­bevette egy 100.000 dolláros alap létrehozását is az elkövetkezendő tiz esztendő alatt az amerikai lelkipásztorok és híveik közös összefo­gásával elsősorban magyar kispapok nevelésére. A BÖHM-ALAPRA befolyt összegből tehát segítenék a magyar papnevelést a Vasfüggö­nyön innen és túl, gondoskodnának a szórványban élő magyar kato­likusok lelki ellátásáról, megörökítik Msgr. Bőhm emlékét a Kálvária temetőben, minden magyar amerikai templomban, a washingtoni National Shrineben és még abban az ideggyógyintézetben is Cleve­­landban, amelynek betegeit Msgr. Bőhm hosszú éveken keresztül olyan hűségesen látogatta. Támogassuk a nemes és dicső célt! A Bőhm-Alapra szánt ado­mányokat a Bizottság ohioi megbizottja gyűjti és nyugtázza: Rev. J. Viglás, 503 Plum Street, Fairport, Harbor, Ohio, USA. dy, Beke, Veszély, Kovács, Szalay Farkas, Szűcs, Zalka, Tuczy, Szombathelyi, Ponty, Csuka, Szé­­csényi és Kokas ivadékok évszá­zadokon át őrizték a Sistag-i nagy napokat. Magam 1923-ban látogattam el utoljára a régi romokhoz. A száj­­hagyományokon kívül okmányok nem maradtak, mert a falut 1876 teljesen tönkretette a Duna kiára­dása (az ősi falu a várromok kö­rül épült.), majd 1906-ban borzal­mas tűz pusztította el. Magam nagyanyámtól hallottam sokat, aki 1836-ban született. Mint kis diák-ember 1912-ben kérdeztem Tőle legelőször, hogy mi is van a Sistagon, mert ott voltunk: május elsején, kiránduláson. Nagyanyám a következőket mondotta el a Sistaggal kapcso­latban: "Itt élt a téli hónapokban Hunyadi, ahol nagy vadászatokat rendeztek és akkor a vár népe mindig ünnepségeket rendezett. A mostani Pakony erdő (a falu er­deje ma, amely Széntjánoson, Bő­­nyön keresztül a Bakonnyal van összekötve), akkor sokkal na­gyobb volt és a mai Szabadhegy­nél is nagy viz volt. Innént maradt meg a vasut-épités után (1898), még mindig a Sós-tó és a Zsom­­békos. A Ponty és Csuka családok voltak a halászok és révészek mindig. Igen gazdagok voltak, itt a faluban: a Tuczy, Szalay, Ud­­vardy, Szécsényi, Szombathelyi és a Bangha családok, mert ezek voltak Hunyadi lovasai. Ezeknél még van "kutyabőr” is. Csak a Bangháknál találtam meg, de 1216-ból. Kisjókai és nagyjókai, kisbajcsi és nagybajcsi nemes Bangha István kapta. Ebben az időben Győr egészen kis város volt, a Fertő tó, valóban a határánál volt. Tehát Győrtől 23 klm-re volt Hunyadi nagy vár­kastélya, a Sistagon, s igy minden meg van, hogy itt volt "a győri országgyűlés” és itt a Sistagon hirdette ki Kapisztrán János a “ke­­resztesháborut!” Magát a várkas­télyt, igy tudom restaurálni. 300 méteres falomladékok vannak, ami a kerítésből maradt még meg; itt­­ott. A kerítés északi, tehát a Duna felé vezető nyomok, azt igazolják, hogy ott állt a kastély! Pince he­lyek nyomait is még láttam! Ma­gával a vár pusztulásával kapcso­latban, maradt két történelmi tény: “1, a falu-hagyomány ma is, azt tartja, hogy a vár előtti keleti réten, ma a falu nyájának a lege­lője, tavasszal található "Török­­virág”-ok az ott levágott törökök véréből sarjadt és maradt meg. Magam a hires dr. Körösi Albin piarista természetrajz szakos pro­fesszornak vittem el, aki némán nézett, mert még, ilyen virágot nem látott, pedig bejárta a nagy­világot. A "török virág" csak egy 3 holdas területen található, piros, ismeretlen illatu, földön futó, szin­te azt hinné az ismeretlen: a ho­moki zsiros fü. Próbálták a házak­hoz eldugványozni. de sehogyan sem sikerült. Csak a török vére, ahol kifolyt, ott marad meg. Ma is található, mert Írták: “a török virágok, várnak még rád.” (1955) Nagyanyám is Szentül ezt hitte s sosem szerettem, emiatt a törökö­ket. Jó nagyanyai történelmi lec­kék voltak a kis gimnazistának. "2, még 1849-ben is állt a vár­nak jó része, mert hatalmas és vé­res harc dúlt a vár körül. Meg is maradt a faluban az elnevezés: Magyar hegy és Német hegy. i926-ban, mikor az első házhelye­ket, arra felé kiosztották, sok régi fegyvert, katonai dolgokat talál­tak, amit a győri múzeumba vittek. Nagyanyám tanított ki, hogy a "német katonák szemtelenkedése miatt, avas szalonnával dörzsölte be az anyja.” Akkor volt 13 éves. Azt hiszem, a muszkák ellen, nem használt volna. A fenti ősi, történelmi területe­ken, ma, uj házhelyek épülnek. Szentistván telep a neve, mert még 1926-ban kezdték. Nem tudom, hogy odahaza megünnepelhetik-e a Nándorfehérvár-i diadalunkat s a Keresztesháboru kihirdetésének helyén lesz-e megemlékezés? Régi diák-álmomat a sors nem engedte meg, hogy megvalósítsam, mert 1956-ra emlékoszlopot akartunk, mi régi "arany ifjak” felállítani a Sistagon, ahol suttyomban ásogat­­tunk. Mert hivatalosan "nem sza­badott a Cserjésben” kárt tenni. Most e sorok legyenek szerény megemlékezések a hontalanság nehéz éveiből: Kapisztrán Szt. Já­nosnak, a nagy Hunyadinknak és szülőföldünknek. Beszéljetek Ti romok, a zsolozsmázó Duna par­ton a régi nagy időkről és a dia­dalmaskodó, harcos halhatatlan nándorfehérvári hősökről. Igaz kegyelettel: bellusi BAROSS FERENC, Pottsville, Pa. P. SZELÉNYI IMRE, Chaska, Minn. SZALAI JEROMOS ATYA KÖNYVE. Most jelent meg Szalay Jeromos atya Márton Áronról, Erdély nagy mártir-püspökéről szóló nagysze­rű könyvének angolnyelvü kiadá­sa. A mü méltatására visszaté­rünk. Megrendelhető Ft. dr. Újlaki Jőnosnál, St. Vincent Archabbey, Latrobe, Pa., vagy közvetlenül Szalai atyától, 9 rue des Deux- Gares, Paris, France, $2.00 árban. Ugyanezen címeken megrendel­hető a magyar kiadás is, szintén $2.00 árban. Azonnali garantált szállítás RIMIFON az uj tbc. elleni gyógyszer, ’ streptomicin, penlcilin, insulin és min­' den más gyógyszer! ' > Szállítunk a világ bármely részébe igy < i Magyarországba is, ahova minden, , szállításhoz magyarnyelvű utasítást , mellékelünk. Nem kell várni export engedélyre! ’ Siirgönyözzön, telefonáljon vagy Írjon ' ’ árajánlatért. i Reichman Zoltán v. budapesti gyógyszerész magyar patikája. Telefoni TRafalgar 9-3080. Hallgassa Rádióprogramunkat ' vasárnap délután 3-5-ig a new yorki ' WWRL-en, vasárnap délben fél 1-2- , lg a Bronxi WBNX-en, szombaton , d. u. 2-kor a Philadelphiai WTEL-en. Azonnali garantált szállítás! KRÓNIKÁS A Most hatvan esztendeje, 1896 januárjában, megkondultak a ha­rangok széles Nagymagyaror­­szágon mindenütt, hálaadó imára szólítva mindenkit. Méltán, mert az ezeréves fennállását ünneplő országban minden nép, minden hitvallás hivői egyforma szabad­ságok és lehetőségek élvezetében boldogulhattak és boldogultak is a ferenejózsefi korszakban, amely biztositotta mindenki számára egyformán mindazt az előnyt, amit egy nagy birodalom kereteiben biztosítani lehet; biztonságot min­den téren, minden tekintetben, mindenütt, mindenkor, mindenki­nek, az Írott törvények szellemé­ben, emberségesen és mind ennek a betartására a törvényesen ural­kodó koronás fők által kinevezett tanácsosok, parlament, közigazga­tási hatóságok együttes működése a szabad sajtó ellenőrzése mellett kellő erővel gondoskodhattak. Méltán szólalhattak meg most 60 éve a harangok, méltán lehetett Nagymagyarország minden nép­faja az Apponyi Albert által akkor hirdetett Isten Békéje — Treuga Dei — szellemében ünnepi hangu­latban az ezredéves jubileum évében, mert ahhoz az ünnephez semmiféle keserűségnek, jogfosz­tásnak az emléke nem fűződött, Szent István országa soha sem volt börtön, nagy virágos kert volt, amelyben mindenfajta virág megtalálta az élethez való lehető­ségeit. Ez volt 60 évvel ezelőtt, az ünneplés a gyönyörű diszmeneten, diszgyüléseken kívül oly tartós alkotásokban nyilvánult meg, mint az ezredéves kiállítás fennmaradt gyönyörű történelmi és egyébb pavillonjai, a budapesti földalatti vasút, az első az európai kontinen­sen, a Dunát áthidaló Ferenc Jó­zsef híd, a magyar művészetnek emelt Műcsarnok és a szomszédos szerb és román nemzetek, a bolgá­rok, németek, osztrákok javára, de tisztán magyar pénzből, a ma­gyar műszaki tudás dicsőségére emelt Vaskapu csatorna és . . .400 KRÓNIKÁNAK uj elemi állami iskola, mert Ma­gyarországon ezrével voltak tisz­tán román, tót, szerb, német, hor­­vát nyelvű elemi iskolák, illett ar­ról is gondoskodni, hogy magyar földön, legalább azoknak adjanak alkalmat a magyar nyelv megta­nulására, akik erre hajlandók. Hatvan év telt el azóta, úgy Fe­renc József, mint fenkölt, megko­ronázott utódja IV. Károly az iga­zak álmát alusszák, egyik a Habs­burg család ősi temetkező helyén, utódja egy Afrika-menti szigeten, ahová jogtalanul, oktalanul hur­colták fiatalon meghalni, azok, akik győzelemittasan nemcsak a legyőzött uralkodók és népeik irá­nyában feledkeztek meg a legele­mibb lovagiasságról, sőt ember­ségről is, de — mint az azóta tör­téntek mutatják, ■—■ saját magun­kon, a nyugati keresztény civilizá­ción is borzalmas sebeket ejtettek. • Megszüntették a Monarchiát, a világbéke, a hatalmak közötti egyensúly legértékesebb biztosíté­kát, utat nyitottak — mint azt Churchill nem rég jónak látta ki­jelenteni — a vörös, barna dikta­túráknak, mindazon borzalmak­nak, amelyek ebből következtek és még következnek, de csak egy do­logban maradtak következetesek, abban, hogy a Monarchia helyre­állításának tilalmához ezúttal még Amerika is hozzájárult. Ennek a jegyében most “utód­­állami” menekült politikusok részt kérnek Woodrow Wilson elnök születése száz éves emlékének megünnepléséből, amely ez év vé­gén lesz. Woodrow Wilson sze­mélye és eszméi, Woodrow Wil­son idealizmusa tiszteletet érde­melnek. De 14 pontját a trianoni "békealkotók" nem tartották be s a washingtoni szenátus az izola­­cionista határozatával megbénítot­ta Wilson munkáját. Lodge szená­tor emlékezetes határozati javas­latának elfogadása után Wilson nem tehetett mást, mint visszavo­nulni az európai békealkotás mun­kájától, amely ezzel a Monarchia

Next

/
Thumbnails
Contents