Krónika, 1956 (13. évfolyam, 1-12. szám)
1956-02-15 / 2. szám
4 “KRÓNIK A” 1956 február. Gondoskodni kell a Szentkorona nemzeti őrzéséről Irta: KÓRÓDY-KATONA JÁNOS volt országgyűlési képviselő. Bulganin két levele Eisenhowerhez A Szentkorona nekünk Személyiség, akinek tulajdona az Ország. Nem jelkép, hanem valóság. Tagja a Nemzet és a Király. A Nemzet, melynek minden tagja egyenjogú, a Király édesapai gyámsága, gondos vezetése mellett. Család, mely fölé a Szentkorona borul Krisztus örökké szent keresztjével. Mi van a Szentkoronával? Hol van, mi történik Vele? Ez a nagy Személyiség most ládába van pakolva, valahol őrizet alatt áll. Ott van Vele Szent István palástja, melyen a királynék századokon át foltozgattak. Ott van az országalma, összefogva a Kereszt szimbólumával. Ott van az egyenlő és időkön felülálló igazságszolgáltatás Jogara. Ott van a nagy pallos, királyi kard, mellyel a király esküje után az ősi magyar föld minden szögletéből összehordott földdomb fölött suhintva mondotta: Te drága föld, megvédelek minden oldalról, főleg Kelet felől, 'honnan barbárok törnek feléd. . . . Ott van mély csendben a Szentkorona, mely előtt XII. Pius pápa térdelve imádkozott a népek Istenéhez, hogy aztán tisztelettel csókolja meg a hideg, de mégis élő aranyat. Ott van csendben s.maga az őrző katona nem tudja, hogy egy nemzet szent álmai, múltja és jövője van itt bepakolva. # * # Mi lesz a Szentkoronával? Nem kerülhet vissza, amig egy idegen hatalom ül az országban és az általa dróton rángatott Potemkin-kormány állítja magát a magyar nép kormányának. Csak a szabadság abszolút tiszta értelmében megválasztott magyar nemzeti képviselet kormánya kaphatja azt őrzésre. Mi szeretjük az amerikaiakat. Tudjuk, hogy nélkülük a párisi Notre Dameon és a római Szent Péteren is vörös zászló lengene. Ezzel tisztában kell lennünk és tisztában vagyunk. De ők mégis: nem nemzetünk tagjai. Ez minden becsülésünk mellett nem maradhat igy. A szabad magyarságnak részt kell vennie a Szentkorona őrzésében. Azelőtt a teljes országgyűlés, a felsőház és Képviselőház együttes ülésben választotta meg a két koronaőrt, akik teljes felelősséggel tartoztak és őrizték a Szentkoronát. Kulcsai náluk voltak. Most nincs szabadon és függetlenül választott országgyűlés. A magyar alkotmány azonban ismer és elfogad szükségintézkedéseket. Hunyadi Jánossal a kormányzói hatáskör is uj volt. A Kormányzó Ur dacára viszszavonultságának, élt már egyszer intézkedéssel. Még fontosabb élni a két koronaőr kinevezésének aktusával. Nincs szükség miniszterelnöki ellenjegyzésre, a magyar nemzet el fogja ismerni ezt a szükségintézkedést. , A Kormányzó Ur tehát nevezze ki a két koronaőrt, két független, szabad magyar személyiséget. Minden szabad magyar kéri erre. A két koronaőrt a szabad Nemzet képviseletének fogjuk tekinteni a Szentkorona őrzése tekintetében. Ők érintkezésbe lépnek a Szentkoronát őrző hatalommal és állandóan felügyelve kisérik sorsát, hogy illetéktelen kezekbe ne kerüljön, hogy a katonai őrzés csak gyakorlati legyen és senki más ne nyúlhasson a Szentkoronához, csak a koronaőrök. Azután egy, a U. S. A. és a Szentszék között kötött, a koronaőrök által láttamozott konvencióban a Szentkorona a Szentszék őrizetére bizatik, közös szentszéki és U. S. A. gyakorlati katonai őrizettel. A konvencióba befoglaltassék, hogy a Szentkorona csak egy szabadon választott magyar kormánynak adható ki, mely aktushoz a koronaőrök hozzájárulása szükséges. A konvenció megállapítja a koronaőrök őrzési jogosultságát. Ezer bánat, ezer sóhaj Ezer bánat, ezer sóhaj, csak száll nehéz lassú szárnyon. Ezer felől, ezer helyről, hol magyar él a világon. Haza, messze oda, hol a magyar róna, ölén arany kalászt ringat, ezer éves multat sirat. Sok ezer szív, sokszor dobban. Ezer éves Haza sorsa, ezer szemből könnyet fakaszt, bánattal esnek a porba. Sok-sok ezer szemből, a sok bus kebelből, ezer éves dicső múltnak emlékei el nem múlnak. Hollandia. KÉKY BARNA. IGAZI LELKI ÉLMÉNY Csighy Sándor legutóbb megjelent, nagysikerű verseskönyve! Az emigráció legigazabb és legmüvészibb költője megkapó alkotásainak tárháza! Megrendelhető $2.00 árban a szerzőnél, 1717 Jackson Ave., New Orleans, La. LAPUNK New Yorkban a yorkvillei újságárusoknál, az East 79-ik és 86-ik uccákban és környékükön lévő ujságstandeken, valamint a Kerekes-féle könyvkereskedésben (208 E. 86th St.) és Kosmos könyvboltban, 1582 First A ve. is kapható. Kéziratokat nem adunk vissza. Küldeményekért felelősséget nem vállalunk. I. A Szovjet nem tud megnyugodni abba. hogy Németország felfegyverzése megkezdődött és nyugatlanitani látszik az is, hogy Magyarországnak és három más rabországnak az Egyesült Nemzetekbe való felvétele dacára Amerika továbbra is kitart a rabországok szabadságának követelése mellett. Egyidejűleg a varsói Ellen- NATO prágai ülésezésével és E d en angol miniszterelnöknek Amerikába jövetelével, Bulganin miniszterelnök levelet küldött Eisenhower elnöknek és a Szovjet és az Egyesült Államok közt kötendő húsz éves barátsági szerződést ajánlott fel. A levél nem kínál semmi engedményt, vagyis a jelenlegi, visszás világhelyzet, az ellentétek fenntartásával ajánl húsz éves békét és együttműködést. Eisenhovler január 28-án küldte el válaszát, melyben rámutat arra, hogy az Egyesült Nemzetek Chartere amúgy is előírja, hogy a békét meg kell óvni és vitás kérdések békésen intézendők el: “A jelenlegi ellentétek, — válaszolta Eisen hower, — a Charter szavai dacára sem voltak elkerülhetők és miként remélhetnők, hogy a jelenlegi helyzet orvosolható azáltal, ha e szavakat kétoldalú kötelezvény formájában megismételjük? Ily szerződés inkább ártalmas lehet, mert azt az illúziót keltené, mintha egy tollvonás megoldotta volna a béke és biztonság problémáit.” Eisenhower levele határozott, de udvarias formában szavak helyett tetteket kíván és utal arra, hogy a barátságos együttműködésnek nem szerződés ígéretek, hanem megváltozott szellemiség és ennek megfelelő magatartás kell legyenek az alapjai. “JV genfi konferencia, úgymond, e tekintetben csalódást jelentett az amerikai nép számára. Genfben úgy a német egyesítés kérdésében, mint a “nyitott égbolt” javaslat ügyében a Szovjet nem mutatott együttműködést és nem jutott előbbre a Kelet és Nyugat közti érintkezés fejlesztésének terve sem. A viszony további elfajulása következett, a Szovjet-kormány a világ különböző körzeteiben olyan irány zatot kezdett, amellyel csak fokozta a feszültséget és ellenséges hangulatot”. Ez célzás a Szovjetvezetők indiai kőrútján és a Középkeleten megindult aknamunkájára. A szavak helyetti tettekre nézve ezt irja az elnök levele: “Nemcsak viszonyunkban, de az egész világon nagy változás volna elérhető, ha azonnali lépések volnának tehetők Németországnak szabadságban való egyesítésére egy biztonsági egyezmény keretében, továbbá ha megvalósíttatnék a háború alatti fogadalmunk, hogy tiszteletben tartjuk a népek azon jogát, hogy maguk választhassák meg a kormányt, amely alatt élni akarnak, valamint, ha kölcsönösen megnyitnánk országaink határait meglepő támadás elleni ellenőrzés céljára, úgy szintén, ha a fegyverkezések leszállítása gyakorlatilag lehetségessé tétetnek, hogy termelő erő szabaduljon fel az emberiség jólétének növelésére”. Eisenhower konkrét formában követeli a német egyesítést, mig a rabországokra általánosságban tesz célzást. Washingtonban Bulganin levelét ravasz propaganda fogásnak tekintik, amelynek célja az volt, hogy azt a benyomást keltse, mintha a Szovjet nem törekedne kommunista terjeszkedésre, egyben pedig az is, hogy a tárgyalásra Washingtonba érkező Edenre zavarólag hasson. A válasz nyitva hagyja további érintkezés lehetőségét és igy nem játszható fel a világ előtt akként, hogy Amerika elutasítóan viselkedik az orosz “békeszándékokkal”, illetve a világ békevágyával szemben. Kongresszusi tagok véleményeiből kitűnik, hogy mindkét párt egyetért Eisenhower magatartásával. Molotov orosz külügyminiszter természetesen nem ért egyet és a Prágában január 27 és 28-án tartott Ellen-NATO konferencián úgy nyilatkozott, nem érti, miként lehet egy barátsági szerződési ajánlatot elutasítani. E kijelentésen csak derülni lehet, mert az ajánlat álbaráti kísérlet Amerikának a mai helyzet megrögzítésébe való beugratására. Jó, hogy nem sikerült, sőt alkalmat adott Amerikának, hogy újból leszögezze magát minden nép azon jogához, hogy maga válassza meg a kormányát, a szabad választásokhoz. Az Ellen-NATO ülésén a Szovjetet Molotov s Zsukov tábornagy hadügyminiszter képviselték. Valamennyi csatlóskormány küldöttei résztvettek. A magyarokat Hegedűs András bitorló miniszterelnök vezette s Magyarország nevében ő irta alá a konferencia végén kiadott, szokványosán moszkvai észjárású, közös kiáltványt. A konferencián Kelet Németországot (Szovjetzóna), amely legutóbb “néphadsereg” felállítását határozta el Nyugat-Németország fegyverkezése megkezdésével szemben, felvették a varsói egyezménybe, vagyis hadereje ezután szintén legfőbb orosz vezetés alatt fog állni. A Szovjet-blokk katonai közösségének főparancsnoka Konev, főtitkár Antonov tábornok. Állandó katonai és politikai bizottság fog működni a Szovjetblokk katonai együttesének tökéletesbbitésére és időnként konferenciára fogják összehívni a csatlóskormányokat. A hadsereget azonban a nép alkotja s a nép nem kommunista s nem adná vérét, életét rabsága meghosszabbításáért... Moszkvában Kruscsev főtitkár egy amerikai előtt olyan nyilatkozatot tett, hogy meg van győződve Eisenhower és Dulles őszinte békevágyáról. Van-e illetéktelenebb ember Eisenhower békevágya elbírálására, mint Kruscsev, aki legkevésbbé akar IGAZI békét? . . . Megfigyelők szerint Moszkva ébren akarja tartani a genfi szellemet — de lehet e olyan nesze semmi fogd meg jól üres papiros-blöffök kel, mint volt a Bulganin levél?
